Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
1932
olyan progressive megállapított hozzájárulással, hogy a legkisebb lélekszámú község 5, a székesfőváros 200 pengőt fizetett volna be a Magyar Régészeti Kataszteri Intézet fenntartására. Sajnálom, hogy az eredeti felterjesztés elveszett, de az itt elmondott részletekkel kiegészített tervezet hű képét adja az elgondolásnak s ma is hiszem, sőt tudom, hogy igen nagy szolgálatot tett volna a magyar régészet ügyének, elsősorban a máig sem felszámolt restanciák megszüntetésével. Nem rajtam múlt, hogy semmi sem lett belőle akkor. Ma már közel harmincesztendős múltra tekintene vissza, az én akkor elgondolásom szerint elvégzett, mindenki számára hozzáférhető becsületes munka eredményeivel. (...) A szentesi múzeum anyaga már előbb is gazdagította a Dolgozatokat. Békéscsaba bekapcsolódása a személyi kapcsolatok révén is fontos volt, bátran mondhatom, elsősorban a békéscsabai múzeumra. Érintettem már a csabai múzeumot, annak lehetetlen, korszerűtlen viszonyait ezekben a visszaemlékezésekben. De személyi vonatkozású részéről leplezetlenül írtam abban a megemlékezésben, amelyet a Benci bátyám 75. születésnapjára készült emlékalbumban igyekeztem megörökíteni. Akit érdekel, ott megtalálhatja. Itt csak arról kívánok szólani, hogy vittük - nem kevés harc árán - tovább a legteljesebb holtpontról a múzeum ügyét. Inkább azt írhatnám, hogy az új keret felállításával mennyire nem sikerült biztosítani ennek a századforduló táján alakult intézménynek a fejlődését. Nem rajtunk múlt. Többes számban beszélek, mert a munkát Benci bátyámmal közösen vállaltuk és közösen is végeztük. Kora tavasszal kezdtünk hozzá. Én hetenként átmentem és mikor a tervekkel készen voltunk, az asztalosmunkát kiadattuk, a több mint negyed százada földdel együtt őrzött edényeket preparáltattuk, Czógler Kálmánnal a feliratokat megcsináltattuk, berendeztünk mindent úgy, ahogy az adott körülmények között a legjobban lehetett. Engem nagyon bántott, hogy az Implom József gondos rendezésében végre valahára megszületett első Békés megyei múzeum mellett a századforduló óta kiállítás rendezésére valóban alkalmas, de alsó részében el is hibázott épülettel rendelkező csabai múzeum minden tekintetben lemaradt. Még jobban bántott, hogy ez a mostohaság mennyire kitűnt akkor, amikor az Alföldkutató Bizottság vándorgyűlésén a múzeumlátogatás is programba volt véve. Úgy gondoltam, hogy egyesített családi erővel segíteni tudunk ezen. Nem volt az az elvünk, hogy gyökerestől felforgassunk mindent. így lényegében nem változtattuk meg a képtárat, amely jól-rosszul szolgálta a maga célját. (...) A képek - különösen az új vásárlások, a városháza polgármesteri és tanácsnoki szobáiban szolgálták a rosszul értelmezett köznevelést. Nagy felfordulás lett volna abból, ha egyet is oda akartunk volna felakasztani, ahol valóban a helyén lett volna. Meg vagyok győződve arról, hogy Korniss Géza múzeumi bizottsági elnök - aki egyedül a képtárat tartotta múzeumba valónak - sohasem ment volna bele az átrendezésbe, ami pedig - előre megmondtuk - egy fillérbe se került a városnak, néhány szekrény-kiigazításon, -pótláson és a nélkülözhetetlen sósavon, kartonokon és vörösréz drótokon kívül. Volt egy pillanat, amikor azt hittem, nem lesz a munkából semmi. Mikor a tervekről beszéltem és elmondtam, hogy az egyik teremben egyebek közt a Körös vízi 100
