Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1932

életének a pincében még meglevő, valóban jelentős darabjait is ki akarom állítani, forma szerint tiltakozott az ellen, hogy ezekkel az otromba darabokkal elcsúfítsuk a szép termet. Erre nem voltam elkészülve, de az ügy érdekében le kellett nyelnem. (...) A múzeum berendezése ma más, sőt éppen nem előnyére szolgáló változtatást még az államosítás előtt is végeztek rajta. Talán nem árt, hogy legalább itt leírjam, milyen volt akkor, amikor szerintünk készen volt. < Az eddig üres előteret néhány jól megválogatott képmásolattal, ideküldött jobb szobormodellel tettük elfogadhatóvá, hogy már a lépcsőház felől belépő érdeklődő láthassa, hogy olyan helyrejött, amely már első pillanatra is vonzó és ígér valamit. Az utcai nagy terem megmaradt raktárnak, mint ahogy megmaradt a könyvtár is eredeti sértetlen valóságában. Meg kell jegyeznem a következőket. Mikor a múzeum valóban csinos, de közvetlenül a Körös partjára alagsorral épített - s így e részében használhatatlan épülete elkészült, az egyetlen múzeum volt Magyarországon, amely Szalay Imre múzeumberendezési tervei szerint készült bútorokkal lett felszerelve. Megvolt itt minden kiállítási szekrénytípus, álló, fekvő vagy szabadon álló helyzetben; megvolt a tűzmentes irattári, levéltári szekrény, a vasállványú könyvraktár. Egyszóval minden tökéletesen egyforma kivitelben. Nem is hiányzott innen már csak az a jó szakember, aki kellő tartalommal töltse meg ezeket a cukrászdába is beillő, szép mahagóni piros szekrényeket. Az első háború után ugyan már lett volna ilyen is, de a féltékenység, a közigazgatási vaskalaposság nem engedte elgondolása szerint dolgozni. Bár kétségtelen, hogy ezek az uniformizálásra törekvő szekrények igen nagy haladást jelentettek az alagsorban meghúzódó szecessziós elődjeiktől, amelyeken a faragás volt fontos, nem a célszerűség. A szekrény valóban magára vonhatta a figyelmet, de elterelte a benne kiállított tárgytól. Ezekkel az adottságokkal tehát számolnunk kellett, ami nemcsak a szekrények elhelyezésénél, de főleg berendezésénél elég sok nehézséget okozott. Hiába, az uniformis lehet tetszetős viselet, de akinek hordani kell, nem mindig a legkellemesebb. (...) Ott állítottuk fel a régiségtárat, ahol eredetileg is volt - s a modern felállítás óta ma is van. Ebben a szobában a régészet kapott csak helyet, a népvándorlás koráig. Ennek ugyancsak egyetlen szekrénye volt, de még azon is gondolkozni kellett, hogy mivel töltsük meg. Olyan kevés e korbeli anyag gyűlt össze, hogy szinte elképzelhetetlennek látszott itt, olyan közel a szegedi és szentesi, rendkívül gazdag gyűjtemények szomszédságában. De így volt. Nem sorolom el, hogy mi volt a szekrényekben, mert egy kés véletlenül bekerült töredékén kívül ki volt állítva minden, ami azelőtt valóban szemlélhetetlen módon meghúzódott itt, piszkosan, mosatlanul. Az anyag legnagyobb része természetesen a gyulavarsándi bronzkori telepről előkerült "ásatási" anyag volt. Végre valahára külön választottuk belőle a Vezeristye-halom aránylag kevés, de szép anyagát, ami addig a többivel keveredve feküdt, hol egyik, hol másik szekrényben. így az újkőkortól a késő vaskorig igen nagy aránytalanságban képviselve volt minden idő kultúrája, korántsem adván az állandó fejlődés képét, még egy-egy szűkebb korszak keretein belül sem. A szép gyomai leletek képviselték a La Ténet, valóban tetszetős fémanyaggal és kerámiával. A szkíta korból tetszetős mutatót adott a Benci bátyám feltárásából 101