Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

6. A gazdasági mechanizmus reformja után

Ózdon - új telephelyen - 1976-ban helyezték üzembe az évi 300 kt kapacitású rúd-drótsort. A martinacélműben hatszálas öntőgép épült, s 1973-tól pótolta a blokksor szűk kapacitását. Ha Diósgyőr és Ózd nem rivalizált volna egymással, hanem közös érdekeltségtől indíttatva, közös vállalkozásban tervezte volna távlati fejlesztését, akkor a két gyár közös hengerművet épített volna vagy Center térségében vagy még célszerűbben a sajókeresztúri térségben (BEM). A kiépülőben lévő, illetve fokozatosan belépő többlet hengersori kapacitásokhoz képest acélhiány mutatkozott Ózdon, Diósgyőrben, Csepelen és Dunaújvárosban egyaránt. Az acélművek műszaki állapota viszont nemhogy termelésnövekedésre, de közülük a diósgyőri és csepeli még fennmaradásra sem volt alkalmas.

68 6.2. Viták az acélművek fejlesztése körül A magyar vaskohászat addigi történetének legnehezebb kérdése elé került: mi legyen a már többszörösen rekonstruált és szinte már elviselhetetlenül zsúfolt csepeli és diósgyőri acélművel, és hogyan bővítsék az amúgy is intenzíven kihasznált ózdi és dunaújvárosi acélmű termelőkapacitását. A megoldásra az ipari tárca a koncepciók sorozatát készítette. A koncepciók fő kérdése az volt, hogy szabad-e a fejlesztést martintechnológiára alapozni, amikor a világtendencia az oxigénes konverteres üzemek építését és a martinüzemek sorozatos leállítását tükrözi. A szakmai válasz egyértelmű volt: nem szabad. A Dunai Vasműben oxigénes konverterek építése magától értetődő volt. Borsodban vissza nem térő alkalom kínálkozott egy modern, közös metallurgiai vertikum megépítésére. A Borsodi Ércelőkészítő Mű térségében létesíthető - két nagyolvasztóból, három oxigénes konverterből és öntőgépből álló - modern, környezetvédelem tekintetében zárt technológiájú üzem ellátná öntött bugával Diósgyőr, Ózd és Csepel hengersorait és Csepel csőgyárát. Leállhatna összesen 20 martinkemence 7 nagyolvasztó. Érc, koksz, ötvözök és ócskavas helyett csupán negyedannyi tömegű bugát kellene Ózdra, illetve Diósgyőrbe szállítani. A nemzetközi kitekintéssel bíró hazai szakemberek támogatták ezt a koncepciót].

69 Jung János - Kiss László: LKM új Kombinált Acélművében szerzett üzemi tapasztalatok. BKL kohászat 1982. 115. évf. 6. szám Jung János - Kiss László: LKM új Kombinált Acélművében szerzett üzemi tapasztalatok. BKL kohászat 1982. 115. évf. 6. szám