Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)
A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között
Ezeknek a változásoknak a jóváhagyását egyébként nem kísérte semmiféle elmarasztalás, szemrehányás. Néhány hónappal a diósgyőriek meghurcolása után az állam zokszó nélkül tudomásul vette a milliárdos költségtúllépést, hiszen a KGM és PM vezetői csak saját tükrükbe nézhettek. Az ózdiak teljesen korrekten és okosan követték az előttük járó pályakorrekcióit. Sikeres nagyberuházás volt ez is, hiszen a 6 szálas folyamatosacélöntőmű 1973-ban üzembe került. Ezzel megoldódott a szűk keresztmetszetet képező blokksor kapacitás hiányának kiküszöbölése. Az új berendezésen öntött acéltermékek kihozatala 82%-ról 97+-ra növekedett. A munkakörülményekre és környezetvédelemre is rendkívül előnyös hatást gyakorolt. Az RDH 1975-ben kezdte meg a hengerlést. Az építőipar és drótgyártás igényeinek maximális minőségi igényeit kielégítő üzem a korszerű technológiával a szál hütésszabályozásával, azaz vízhűtéses zónák közbeiktatásával lett képes a szövetszerkezeti és felületi igények szempontjából kiváló minőségű termékek biztosítására. * * * A csepeli vasmű új huzalhengerműve 1973-ban került üzembe a két Borsodban épülő finomhengerművel teljesen átfedő profillal. A melegen hengerelt huzalokat 5,5 mm-tól 22 mm-es átmérőjű tartományban tudta hengerelni kétségtelenül igen jó minőségben. Beruházási költsége mintegy 350 millió Ft volt. A hengersort lebontott sorok helyére telepítették a KOGEPTERV tervei alapján. Konstrukcióját és technológiáját teljes egészében magyar szakemberek dolgozták ki. (Szakkörökben Pál völgyi-Szentesi féle sornak is nevezték.) A 65—120 mm közötti négyzetes szelvényű, max. 5 m-es alapanyagok izzítására 3 zónás földgáztüzelésű lépegető gerendás kemence szolgált, melynek fenékterülete 13 m 2 . A hengersor 4 állványos, egytengelyű előnyújtó-sorból, 6 állványos 2 állványonként lépcsőzött közbülső sorból és 8 állványos drótsorból állt. A kihengerelt szálakat Garretmotollák csévélték fel és horogsoron hűtötték. Ez a huzalhengermű kétéves felfutás után 6 éven át évi 80—90 ezer tonnás szinten termelt, míg 1981 elején leállították. A termékek jó minősége mellett a sor gazdaságossága is megfelelő volt, amit nyilván az is elősegített, hogy csak kb. fele összegű amortizáció terhelte a másik két új finomsorhoz képest. Ezért is nehezen fogadható el az az indoklás, hogy a Csepelen közismert létszámhiány miatt nem tudták munkaerővel ellátni. Rendelést minden bizonnyal lehetett volna szerezni, hiszen a diósgyőri és ózdi új finomsorokkal soha nem volt ilyen probléma. Több évi üzemen kívüli állapot és jelentős felújítási munkálatok elvégzése után a komplett technológiai berendezést a kínaiaknak értékesítették.
