Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között

Az alapvertikuma nagyüzemek (egyéb) fejlesztései A Dunai Vasmű mindhárom alapvető technológiai területen meghatározó lépéseket tett az üzemek intenzívebb kihasználása, a termelékenység és gazdaságosság fokozása érdekében. Eredetileg 700 m

3-es kohói közül 1970-ben az egyiket, 1976-ban a másikat építette át 960 m

3-esre. Ezzel az évi 600 ezer tonnás acél-nyersvas termelését 900 ezer tonna fölé emelték. Az 1 millió tonnát meghaladó acéltermelés leginkább az öntőcsarnok számára jelentett törhetetlen mértékű terhelést. Ezt célszerű volt feloldani folyamatos acélöntőművek telepítésével. Ezeket 1973-ban, és 1974-ben helyezték üzembe, s az acéltermelés 80%-át önthettek ezzel a korszerű technológiával. A meleghengerműben a folyamatos acél-öntőművek hatása mintegy 14%-os kihozatali javulásban jelentkezett. A folyamatosan öntött bugák szelvénye is kedvezőbb lehetett, s ezzel az előnyújtó sor termelését több, mint 10%-kal, 1,1 millió tonna fölé lehetett emelni. Ehhez szükséges volt egy 170 t/ó teljesítményű tolókemence megépítése, mely 1976 decemberében lépett üzembe. A közös programban végrehajtott beruházás költsége meghaladta az 1 Md forintot, s 41%-a volt bankhitel, 59%-a saját fejlesztési alap. A meleghengermű fejlesztésének további lépése 2 db 15 tonnás új csévéző berendezés üzembe helyezése volt 1975-ben. Ezt a következő években követte a hideghengerműbe átadó konvejorsor megépítése. Ezekre saját fejlesztési alapból mintegy 400 millió Ft-ot fordítottak. A Lenin Kohászati Müvekben a 70-es években termelő üzemi beruházást saját fejlesztési alapból nem tudtak végrehajtani, hiszen a Nemesacélhengerműre először saját elhatározásból, később állami határozattal minden lehetséges eszközt át kellett csoportosítani. így az elkerülhetetlen pótlások és szerény szociális jellegű ráfordítások mellett csak néhány, a gyár általános működését biztosító fejlesztést említhetünk meg. Teljes körű dieselesítést hajtottak végre. Még 1968-ban kiadott rendeléssel a vállalat összes mozdonyát és vágánydaruját a Ganz-Mávag által szállított diesel-meghajtású jármüvekkel cserélték fel. Erre 130 millió Ft-ot költöttek. Energiaellátás-racionazilásokat hajtottak végre. Gőztranszformátort telepítettek, fejlesztették a hőhasznosítást, a szennyvíztisztítást, ezzel a víz-visszaforgatást. Ezekre mintegy 70 millió Ft-ot fordítottak. A fentiek tulajdonképpen elősegítették a nagyberuházás végrehajtását s későbbi üzemeltetést is, de emellett a Nemesacél Hengermű terület-felszabadítása érdekében számos áttelepítést, így a robbantókamra, az Épületkarbantartó Gyáregység áthelyezését már eleve saját forrásból vállalták. 1973-ban kezdte meg az LKM a Miskolc Városi Tanács megbízásából és alapátadásával a 300 Gcal teljesítményű város-fűtőmű megvalósítását. Először az Erőmű melletti leggyorsabb megoldással segítettek be az épülő közeli városrész - a házgyári lakások - fűtésének megoldásába, majd a gyár ke-