Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között

Vállalat 1967 1985 LKM 423 725 OKÜ 545 770 DV 591 1 564 Csepel 127 31 Borsodnádasd 74 ­Összesen: 1 760 3 090 A dunaújvárosi új lemezhengersorok felfutásában még hosszú évekre szóló tartalékok voltak, így a rúdáru-termelés előirányzott mértékének és választékának elérésére kellett megtenni a következő lépéseket. A koncep­ciótervezet bőségesen foglalkozott a célkitűzéseket biztosító műszaki meg­oldásokkal, s utalt arra is, hogy Diósgyőrben új nemesacél-hengermű, Cse­pelen is egy nemesacél-drótsor épül s Ózdon új finomdrót-sor létesítését ké­szítik elő. A fejlődés irányszámai és a tervezett új kapacitások figyelembe vételével jelölték meg egyes régi hengersorok leállítását. Diósgyőrben a közép- és finomsori nemesacéltermékek mennyiségi és minőségi igényeinek alaposabb ismeretében elvetették a régi finomhengermű rekonstrukciójának tervét, s új nemesacél-hengermű tanulmánytervét ren­delték meg a Kohó- és Gépipari Tervező Intézetnél. A vállalat már 1964-ben készített javaslatot önálló nemesacél-hengermű létesítésére, amelynek helyét a gyár északi oldalán, a Szinva-part szintjén, vagy ettől nyugatra - a múlt században épült munkáslakások szanálásával - képzelték el. Ezekkel a tele­pítési lehetőségekkel szemben meglehetősen sok kifogás merült fel elsősor­ban az üzemi kapcsolatok, szállítási útvonalak bonyolultsága, valamint a to­vábbfejlesztési lehetőségek hiánya miatt. E vizsgálódások során sikerült az LKM fejlesztési vezetőnek olyan megoldást találni, amely minden kétséget el­oszlatott, s elfogadható volt. A gyár fejleszthetőségével szemben általában az a kifogás hangzott el, hogy túlzsúfolt, s üzemei három szinten fekszenek. Va­lóban, az 1,5 km 2 területből a zsúfoltság megállapítása a generátor és a kö­zéphengermű közötti kb. 500 m széles és 1 km hosszú belső területre volt ér­vényes, mert ezen dolgozott az összlétszám 80%-a, abban az időben közel 15 ezer fő. A Középhengermű, illetve a mellette húzódó közút és rendező-pálya­udvar északi oldalán viszont ezek 162 m tengerszínt feletti magasságát meg­haladó feltöltésekkel a régi salakhányó terült el. Ennek rendezésével adódott az új hengermű, de mellette a bugacsiszoló és egy hántoló-hőkezelő üzemrész telepítési lehetősége is. így 60%-kal lehetett a gyár főszintjét növelni. Az új nemesacél-hengermű termelési feladatát a KGM és OT évi 200 ezer tonnára prognosztizálta, amiből 70-et. a középsori és 130 et. a finomsori szelvény. Nyilvánvalóan ez az egyenlőtlen követelmény késztette a KGMT1 hengerész technológus tervezőit, hogy közös előnyújtóval ellátott kombinált­sort tervezzenek, amelynek készsori állványai csak felváltva működhetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom