Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között

A hazai tervezésű és gyártású hengermű megvalósítását az LKM vezetői is reálisnak látták, mert éppen ennél a vállalatnál voltak igen pozitív tapasztalatok a hasonló konstrukciójú durvahengerműi rekonstrukcióval. így ennek a műszaki megoldásnak és az alátámasztó szaktervi anyagoknak, valamint a Tervező Intézet által bekért kivitelezői ajánlatoknak alapján készítették el a beruházási javaslat tervezetét. A Beruházási Bank szakértői 10%-os kapacitástöbbletet állapítottak meg, s javaslatukra 220 ezer tonna éves termelési célkitűzéssel került benyújtásra 1968. szeptember 16-án dr. Horgos Gyula miniszter részéről az a beruházási javaslat, melyet 1968. november 27-én hagyott jóvá a Gazdasági Bizottság, 10.181/1968. sz. alatt. Ebben a fejlesztési költség összege 1.781 millió Ft. Ebből konvertibilis deviza 2,48 millió dollár. A fejlesztés pénzügyi fedezete: a vállalat saját fejlesztési alapja: 134 millió Ft; a fejlesztési kölcsön összege 1.647 millió Ft. Az egyeztető eljárás során elsősorban az OMFB részéről merült fel az az alapos aggály, hogy egy ilyen kulcsfontosságú üzemet nem szabad prototípusként létrehozni, s nagy tapasztalatú külföldi céget kell megépítésére igénybe venni. Ezt részletesen kifejtve írásban is közölte a KGM-mel. Az észrevételt komolyan vették, s egyben alkalmasnak találták egy olyan gazdaságpolitikai próbálkozásra, amelyet a minisztérium beruházási főosztályvezetője Gergely János képviselt. Ez tőkés - elsősorban francia - cégek közvetlen kooperációs üzletkötéseit célozta meg. A KGM kooperációs feladataira alapított HUNICOOP céggel szerveztette meg azt a kivitelezést, amelynek úti programjában az LKM vezetői számára a francia Renault-Seri céggel teljes hengermű vásárlására adott utasítást. Jó tapasztalatokkal, eredményes kooperációs készségnyilvánítással zárult a külföldi tárgyalás. A KGM-et nem zavarta, hogy a miniszter ugyanazon a napon - a dátum sajátkezű bejegyzésével írta alá a hazai kombináltsor beruházási javaslatát, amikor Gergely János külföldi vásárlásra adott útiparancsot - pontosan 1968. szeptember 16-án. Az sem zavarta a minisztériumot, hogy a kormány elé terjesztett javaslatban csak 2,48 millió dollár nyugati devizaigény szerepelt, s a novemberi jóváhagyó határozatban még ennek csökkentését is előírták, hiszen közvetlen csereüzletet reméltek létrehozni. így a vállalatnak a több tízmillió dolláros tőkés ajánlatokat a legkomolyabban kellett értékelnie. Mindezt a folyamatot a KGM abban a felfogásban irányította, hogy az új gazdasági mechanizmusban a szakminisztériumok és vállalatok szabad kezet kapnak előnyös közvetlen kapcsolatok kiépítésére, kockázatvállalásra. Ilyen üzletet Gergely Jánosnak egyedül a győri járműipari automatikus öntöde ugyancsak francia kooperációjára sikerült létrehozni. A visszarendeződés azonban elsősorban külkereskedelmi vonalon vált kategorikussá. Egy hónapon belül már a NIKEX kezébe kellett adni a nemesacél-hengermű ajánlat beszerzéseinek és tárgyalásainak közvetítését. (Szándékosan nem beszélhet-