Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

IV. rész. Az újjáépítés (1945-1947. VII. 31.). A hároméves terv (1947. VIII. 1.-1949.)

menyekről. A Durvahengerműben erre rendszerint az akkori II. sz. mélykemence melletti revizor-fülkénél került sor, ahol a mélykemence diagramról azonnal tájékozódni lehetett arról, hogy mikor, milyen hőfokon, melyik kemencéből csapolt, milyen rendeltetésű és hány db öntecset helyeztek a mélykemencébe és hányadik öntecset hengerlik éppen a műszakon. A Durvahengermű üzemvezetőjének ilyenkor nemcsak a saját üzeméről kellett jelentést tennie, hanem arról is, hogy mi van leöntve - a hozzá nem tartozó - öntőcsarnokban is és mikorra várható az öntecsek beszállítása. A szűk mélykemence kapacitás miatt a Durvahengermű létkérdése volt, hogy a leöntött adagok minél melegebben kerüljenek a mélykemencébe. Számításokat végeztek, hogy a März-kemence révén adódó többtermelést miként tudják feldolgozni a Durvahengerműben, minek eredménye az lett, hegy az egy öntecsre jutó hengerlési időt 5,12 percről 4,4 percre kell lecsökkenteni. Ennek érdekében törölni kell a blokksoron hengerelhető méretek táblázatából a 6 perc/db-nál hosszabb hengerlési idejű méreteket, amilyenek például a 100x100; 100x120; 120x120; 100x140; 100x160 mm-es - egyébként sem a blokksorra való - szelvényméretek. A IV. Vaskohászati Főosztály Termelési Osztálya, az addig a blokksoron hengerelt 100x100-130x130 mm-es bugák gyártását a gerendasorra helyezte át, és megegyezés jött létre a Dimávaggal is, a kis szelvények blokksori gyártásának elhagyására. [129] A Marz-kemencét és az Ércelőkészítő Müvet 1949. VII. 31-én adták át a termelésnek. [130] A hengerelt szelvények elosztása Diósgyőr, Ozd és Csepel között A hengerelt szelvények végleges elosztására Diósgyőr, Ózd és Csepel hengersorai között 1949. szeptember 29-én került sor. [131]_A hengerelt szelvények elosztásánál figyelembe vették a helyi sajátságokat, pl. azt, hogy az azonos előnyújtó hengerekkel gyártott 280, 300 és 320 mm-es I acélokat egy hengersoron, a diósgyőri gerendasoron hengereljék, továbbá azt, hogy arányos legyen a hengersorok leterhelése és törölték a nem járatos szelvényeket. Ez a nagy jelentőségű tárgyalás az átprofilírozásról, jó előkészítő munka eredményeként, a körülményeket tökéletesen ismerő Árkos Frigyes irányítása alatt, mindössze egy óráig tartott. A szelvények ésszerű szétosztása növelte a hengersorok termelékenységét, továbbá jelentősen csökkentette a készenlétben tartandó hengerek és szerszámok számát. A Vaskohászati Gazdasági Iroda 1950 áprilisában kiadott „A Magyar Hengerművek Hengerelt Acélgyártmányainak Szelvény és Mérettáblázata" c. kiadványa már a szakosítás alapján készült. [132] 1949 második felében szélesítették ki a Finomhengermű finomsorának Vili. sz. tolókemencéjét 1,7 m-ről 2,3 m-re. [133]