Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

IV. rész. Az újjáépítés (1945-1947. VII. 31.). A hároméves terv (1947. VIII. 1.-1949.)

A MÁV AG Kohászati Üzemek n.v. 1949. szeptemberében megbízta a Nehézipari Beruházási n .v.-ot (NEB) az 1950-54. években üzeme területén végrehajtandó acél és hengerműi átrendezés teljes kivitelezési munkálatainak végrehajtására. [134] A Hengermű fellazítására 232 millió Ft-ot irányoztak elő. Az egész gyárra előirányzott összeg 368 millió Ft volt. A NEB helyi kirendeltségét 1949. december 22-én alakították ki, melynek vezetője Kollár Sándor lett. Mivel Ózdon az elektroacélgyártást leállították, ott megszűnt az ötvözött, minőségi acélgyártás, 4 db sajátmotoros lengőcsiszoló gépet Ózdról Diósgyőrbe hoztak és novemberben üzembe is helyeztek. Ezekkel a melegráma északi végén a lengőcsiszoló gépek száma 18 db-ra emelkedett. A lengőcsiszoló gépeket elektromos futódaruval szolgálták ki, melyek a bugák ki- és behordásánál az üzemben lévő csiszoló gépeket zavarták. [135] A Finomhengerműben a bugák csiszolására 4 db lengőcsiszoló gép, a rúdáru csiszolására 10 db álló csiszológép és 4 db lengőcsiszoló gép állt rendelkezésre. A Hengerművek esztergaműhelyeiben lévő gépek száma: 8 db különféle hengeresztergapad, 2 db hengercsiszoló gép és 2 db egyvégű marózógép volt. A blokksor és durvalemezsor hengereinek nagyolását és készre-munkálását a Diósgyőri Gépgyár végezte. A páncéllemez egyengető gépet 1949. decemberében szerelték le, ennek a helyére került a Durvahengermű bugacsiszoló műhelye. A hároméves tervet a Hengermű 1949. december 1-én, a vállalat 1949. december 27-én részleteiben is befejezte (136), ezzel a hároméves terv 2 év és 5 hónap alatt befejezést nyert.