Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

V. rész. Az ötéves terv. A durvalemezsor áttelepítése Pestszentlőrincre. Lassított sínhűtés és sínvégedzés. A trióbugasor üzembehelyezése (1950-1954)

V. RÉSZ Az ötéves terv. A durvalemezsor áttelepítése Pestszentlőrincre. Lassított sínhűtés és sínvégedzés. A trióbugasor üzembehelyezése (1950-1954) Az Országos Tervhivatalban 1950. január 20. és 21-én tartott értekezleten leszögezték: A MA VAG Kohászati üzemeket az ötéves terv folyamán az elérhető maximális kapacitásra kell felfejleszteni [137]. E mellett ill. ennek érdekében a gyár fellazítása is a rekonstrukció célja. Megvalósult a Váltógyár kitelepítése Gyöngyösre és a durvalemezsor kitelepítése Lőrincre; elmaradt a finomsor kitelepítése Ózdra, valamint a Csavargyár és a nemesacélgyártás kitelepítése. Meg akarták valósítani a hengerlési profil üzemek közötti rendezését is. A tervfeladat elkészítését megelőző tárgyalásokon azt rögzítették, hogy: - Diósgyőr profilja: a gerendasori és középsori profiláru gyártása, - az OKÜ és a Csepeli RM Művek profilja a finomsori profiláru gyártása, - a Dunai Vasmű profilja: a durvalemez, középlemez, valamint a hidegen hengerelt áru gyártása, - a Borsodnádasdi Lemezgyár profilja: a különleges finomlemezek gyártása. A Kohászati Tervező Iroda (KITI) a Diósgyőri Kohászati Üzemekre vonatkozó 1950-ben benyújtott tervfeladata a következő javaslatot tartalmazta [138]: - új, Shloemann cég által szállítandó blokksor, melynek évi kapacitása 750.000 tonna öntecs kihengerlése, - új bugasor a kisbuga hengerlésére, - a gerendasor korszerűsítése évi 175.000 tonna készáru termelésére, - új a Schloemann cég által szállítandó félfolytatólagos középsor évi 250.000 tonna készáru termelésére. Az 1950-es év komoly nehézségekkel indult úgy a mennyiségi, mint a minőségi követelmények emelkedése miatt. Nőtt a feldolgozó ipar mennyiségi igénye, de gyáron belül a Kovácsműhely és a Finomhengermű is több anyagot kért. Egy helyett már két műszakban dolgozott a középlemezsor, ami a blokksortól havi 650 tonnával több, kedvezőtlen méretű blokkbuga kihengerlését kívánta meg. Gyakori volt a tárcsagyártás a Kovácsműhely részére, ami a durvahengerműi hengersorok zavartalan munkáját akadályozta. A Finomhengermű anyagellátásának a biztosítására már január 2án megbeszélést kellett tartani a főosztályfőnök jelenlétében [139]. Növelte a gondot a minőségi követelmények emelkedése is. A MÁV részére hengerelt sínek alapanyagát ekkor még felöntés nélküli kokillába öntötték, a jóvátételi célra hengerelt 50 kg/m-es síneknél viszont előírták a felfelé szélese-