Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

sirályok lengetik hosszú szárnyaikat [...] apró barátságos alakú falak, a házak között sugár jegenyefák, s a házak előtt vidám, ép legénység és szép takaros leányok." S végezetül Petőfi jó tanácsa Gömörbe utazóknak: „Magyarország legszebb megyéinek egyike Gömör, s ennek ismét legszebb vidéke Murány. Gyönyörűséges vadregényes táj... A nyájak kolompoltak, a madarak daloltak és fütyöltek, távolabb a hámorok zúgtak [...] mindenütt zaj, életzaj, csak itt fönn a bércen, hol egykor kardok csörögtek és ágyuk dörögtek, csak itt volt csend, halálcsend [...] kivévén, hogy Tompa Mihály hortyogott... Ismédem: a ki Gömörben jár, el ne mulassza Murány omladékait megnézni, el ne mulassza! De magával ne vigye Tompa Mihályt, mert ő alunni és hortyogni fog, alunni és hortyogni... s e hortyogást még koporsótokban a föld alatt is hallani fogjátok, hallani az örökkévalóságon keresztül. Hrrr, hrrr, hrrr!" Jókai Mór (1825-1904) „Jókai az egyeden író, aki az ország minden helyén egyaránt odahaza van, otthon van meghitten és oldottan, meleg pillantással." - írja Hamvas Béla. Ha mi, itt a Bükk szomszédságában még inkább magunkénak érezzük, annak oka Jókai Tardonán eltöltött néhány hónapjában keresendő. 1849 őszét és telét töltötte Jókai Mór Tardonán, ebben az aprócska kis bükki faluban. A szabadságharc bukása után neve ugyanis ott szerepelt — Vörösmarty, Petőfi, Arany, Tompa, Vajda stb. mellett - azon a listán, akikre az osztrák ügyész halálos ítéletet kért. Ez elől az ítélet elől menekült ide - Benke Albert álnéven - Tardonára, ahol „a világnak nincsen szája", ahol biztonságban lehetett. „Én magam Tardonán bujdostam. Áldottak legyenek azok a szép bükkfák, mik bennünket rejtegettek, de még áldottabb legyen a nép, mely titkunkat megőrizte, a veszélyt rólunk elhárította, házát vendégszeretettel megnyitotta előttünk akkor, midőn a vendéglátás tilalmas volt, és amely szeretetével enyhítette lesújtó bánatunkat. Holtomig emlékezetes marad rám nézve e szép vidék, hol nyártól télig néztem, hogy rövidülnek a napok és a remények."