Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja
örömmel fogadta a Felvidék visszacsatolását és már 1938-ban előadásokat szervezett tagjainak Kárpát-Ukrajna nemzetiségi viszonyairól. A Miskolci Jogász Turista Egyesület példás szorgalommal szervezte rendezvényeit. Rendszeressé váltak az atlétikai háziversenyek, a testnevelési kirándulások, a téli sítúrák. Az egyesületnek kis csónakháza is volt, így a nyári vízi túrákat is rendszeressé tudták tenni. A természetjárás a harmincas években is népszerű volt. A jogakadémia tanárai nem lehettek teljesen elégedettek az ifjúság vallási öntudatának állapotával, ezért indokoltnak tartották a Jogakadémiai Ifjúsági Luther Szövetség megalakítását. A testület a hitélet rendszeresebbé tételét tekintette feladatának, mert mint az 1936/37. évi Almanachban olvashatjuk: a középiskola padjaiból kikerült és többé kötelező vallásoktatásban nem részesülő evangélikus főiskolai hallgatók „az egyetemi polgárság szabadságot nyújtó életétől megittasulva könnyebben hajlandók a vallásos érzülettől eltávolodni". A szövetség tagjai rendszeres vasárnapi összejöveteleiken a vallási kérdések mellett társadalmi problémákkal is foglalkoztak, így 1933 tavaszán az állástalan diplomások helyzetéről és a tökéletesebb társadalmi rend kialakításáról elmélkedtek. Többszöri próbálkozás után 1935-ben megalakult a Református Fiatalok Szövetsége is. Ez egy mindenfajta formalitást mellőző baráti társaság volt, melynek heti rendszerességű összejövetelein a városi fiatalok is részt vehettek. A többi vallásfelekezet mintájára a zsidó hallgatók is megkísérelték egy helyi egyesület létrehozását. A Magyar Izraelita Egyetemisták és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesülete 1935-ben kérte miskolci csoportjának jogakadémiai egyesületté nyilvánítását. A kari tanács azzal az indokkal, hogy az országos szervezet alapszabálya szerint olyanok is tagok lehetnek, akik nem tartoznak a kar kötelékébe, elutasította a kérelmet. 2 A város és a jogakadémia Az eperjesi szellemet megőrző jogakadémia egyre több szállal kötődött Miskolchoz. A felvételi adatok is igazolják: a jogakadémisták nagy része városbeli volt. A három miskolci középiskola végzett növendékei így olcsón kaptak főiskolai diplomát: a város vezető személyiségeinek patronáltjai pedig protekciót. A jogakadémián tanuló vidéki fiatalok elszállásolása, ellátása révén a város jelentős bevételhez jutott. A város a második évtizedben is jelentős összeggel támogatta a jogakadémiát. Az arányok érzékeltetése érdekében érdemes áttekinteni az intézmény 1932/33. tanév II. félévi költségvetési előirányzatának bevételi rovatát: Tandíj 100 hallgató után (162 P/fó) 16.200 Tandíj 180 hallgató után (127 P/fő) 22.000 EOL Miskolci Jogakadémiai Kari jegyzőkönyvek EK. kőt. 110. old., Nóvák István: Az eperjesi-miskolci jogászifjúság diákélete. Miskolc, 1941. 357. old.
