Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

az ország több városában is raktárakat létesített.

416 A miskolci burnótgyárat az ismertetett hazai üzemek közt tartják számon.

417 1851ben még működőként említi Fényes Elek 418 A dohányfeldolgozó működésének a neoabszolutizmus kora vetett véget azzal, hogy a magánvállalkozók által űzött dohányfeldolgozást megszüntette, amikor 1851. március l-jén osztrák mintára bevezetett törvénnyel a dohánygyártás kizárólag állami jövedék lett. A XIX. században a cukorgyártásnál a cukor finomítására általánosan használták a spódiumot. Ez a latin szó csontszenet jelent, amelyet megőrölve lisztként adagoltak a cukoroldatba. A nagyszombati cukorgyárat az 1840-es években már cukorfinomítóval és spódium gyártással együtt létesítették.

419 Később a technológia változásával a cukor fehérítéséhez tiszta mészkövet (Ca2CC>3) használtak.

420 A XIX. század utolsó harmadában, a városban és a környékbeli vágóhidakon levágott állatok csontanyagát nem használták semmire, szemétdombra került. Pedig 1880-ban csak a Miskolcon levágott szarvasmarhák száma 2802 db volt.

421 Ezt a lehetőséget próbálták kiaknázni Maderspach Livius és Társai, amikor 1882-ben megalakították az Első Borsod-Miskolczi Spódium és Csontlisztgyárat.

422 Az üzem 1883-ban már termelt. A gyártás során a nyers állatcsontot kifőzték, megszárították, megpörkölték, majd lisztté őrölték. Az így nyert csontszén adszorbeáló képessége révén megtisztította a cukrot. A vállalat csonttörő, főző, pörkölő berendezésekkel, spódiumégető gépekkel volt felszerelve, s ezek egy részét 24 LE-s gőzgép hajtotta. A nyersanyagot részben a környéken, részint Erdélyből szerezték be. A szükséges alapanyagot készpénzért vásárolták, ez viszont számottevő forgótőkét igényelt, viszont a tulajdonosok nem voltak elég tőkeerősek.

423 Egy 1884. december eleji újsághírben már a gyár közeli megszűnésé416 PFLIEGLER J. F. 1996. 64. p. 417 FUTÓ M. 1944. 237-238. p. 418 FÉNYES E. 1851. III. 94. p. 419 FUTÓ M. 1944. 233. p. 420 Hazánkban elsőként csontszenet Liechtl Károly pesti termény- és papírkereskedő használt az 1830-tól működő cukorfínomító üzemében. 1832-ben még 15 évi szabadalmat is kért a cukor fehérítésére akkoriban használt spódium és szalmiák gyártására. 1832-ben pedig felépítette az ország első ilyen jellegű üzemét. - MÓRA L.-PRÓDER I. 1997. 1213. p. 421 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 667. p. 422 A betéti társaságot Maderspach Livius beltagként, Wein János és Karczag József gyárosok kültagként alkották. - BATTONYAIÖ. 1901. 697. p. 423 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 763. p.