Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

1872 után a bőr- és bőrfeldolgozó, valamint a textilipar területén működő mesterek száma komoly mértékben csökkent, míg a többi ágazatban, iparcsoportban viszonylag jelentős mértékű növekedés következett be. Ez természetes folyamat volt, hiszen a gyáripari termékek elsősorban a bőriparban és a ruházati iparban törték meg a kézművesipar hegemóniáját. A hagyományos lábbelik, bőrből készült ruházatok, a bundák és a szűrök főként a falvak népessége körében találtak vevőre, de egyre korlátozottabb mértékben. A szolgáltató iparban foglalkoztatottak számának 100%-os növekedése azt jelenti, hogy a városi lakosság igényei egyre bővültek, s olyan területeken is igényeltek az iparosok tevékenységét, amelyeket korábban a családok önállóan is megoldottak. A cipész mesterség alapvetően a bőripar iparcsoportjába sorolható, de Miskolcon a cipészek nagyobbrészt szolgáltatásokat nyújtottak a lábbelik javításával. Kisebb részt foglalkoztak cipők készítésével és értékesítésével. Munkájukat nagyon igényelték és a cipészeknek mesterségük szerény, de nyugodt megélhetést is biztosított. Ezt jelzi az, hogy 10 év alatt 37-ről 73-ra növekedett a számuk és 1883-ban minden második mester segéddel és inassal dolgozott. A fém és az építő- fafeldolgozó ipar látványos fejlődését regisztrálhatjuk a vizsgált korszakba. Az egyes iparcsoportokon belüli iparok esetében igen eltérőek voltak a fejlődési tendenciák. A bőr- és bőrfeldolgozó iparban a csizmadiák számaránya dominált. 1840-ben 647, 1872-ben 442, 1883-ban már csak 224 csizmadia tevékenykedett Miskolcon. Ez a csökkenés óriási mértékű, hiszen csak 1872-1883 között 100%-os. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk a puszta számadatok felsorakoztatásakor, hogy a csizmadiák nagyobb része idényjelleggel űzte iparát, a vásárok előtt foglalkozott lábbeli készítéssel. Mindez persze semmit sem változtat azon a tényen, hogy Miskolc kézművesiparát mindig a csizmadiák reprezentálták, s a céh társadalmi megítélése és szerepvállalása is túlmutatott más iparágakén. Éppen ezért nem véletlen az, hogy István főherceget miskolci látogatásakor egy nemes csizmadia fogadta és az sem, hogy a csizmadiák szervezetének tiszteletbeli tagjává lenni komoly elismerésnek számított. Sok országosan ismert, jeles személyiség vallhatta magát a miskolci csizmadia céh, majd társulat tiszteletbeli tagjának. 1861-ben két híres irodalmárt, Tóth Kálmánt és Jókai Mórt választották tagjai közé a csizmadiák. Jókait azért érte ez az elismerés, mert az 1858-ban indított „üstökös" című újságának egyik legnépszerűbb figurája a politikus