Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

csizmadia volt, aki felesége kérdéseire felelgetett bölcs és jóízű dolgokat. A bölcs csizmadia - név szerint Kakas Márton - alakja pedig elnyerte a miskolci csizmadiák tetszését és elismerésük jeléül írójukat tiszteletbeli taggá választották. A tiszteletbeli csizmadiasággal együtt kapott Jókai egy pipát is.

195 A csizmadia mesterség hanyatlásának okát az 1890. évi kamarai jelentés igen érzékletesen és tömören határozta meg: „A csizmadiák elegendő foglalkozásra nem találnak. Miskolczon alig háromszáz csizmadia van már s tényleg ezeknek egy jelentős része vagy egyáltalán nem, vagy nem mint önálló iparos, de egy más, még jobb sorsban levő mester részére folytatja mesterségét. Mivel ezek egy része szőlős gazda is, a filoxéra pusztítása ez oldalról is mélyen sújtotta őket. A nép ízlése változott. A készáru forgalomba hozatal emelkedett; a mödlingi cipőgyár minden népesebb városban fiókot tart. Az újabb csizmadia-iparos ifjúság a varrott munkát nem érti, e miatt a mesterek a hadseregi bőrszükségletek szállítására vállalkozni nem igen óhajtottak. A csizmadiák egy része a szó igazi értelmében tengődik mestersége mellett s a lefolyt évben is számosan hagyták oda iparukat, hogy létfenntartásukat, mint vasúti stb. napszámosok biztosítsák."

196 A csizmadiák vásározó iparosok voltak. A vásárokra utazás komoly költségekkel járt, s ez általában felesleges kiadásnak minősült, mert az 1880-as évek végétől a vásárok forgalma jelentősen lecsökkent. A miskolci iparosok vásározó helyei Szendrő és Sajószentpéter környéke és Tokaj-Hegyalja voltak. A filoxéra járvány következtében ezeken a vidékeken a vásárlóképes kereslet anynyira lecsökkent, hogy a vásárokon szerezhető nyereség még az utazás költségeit sem fedezte sok esetben. A csizmadiaipar hanyatlásának okai között az sem elhanyagolható tény, hogy a minőség romlott a termék előállítás során. Az iparosok a minőségromlás fő okát abban látták, hogy az ipartörvény csak 2 évi segédidőt írt elő és emiatt növekedett meg a képzetlen mesterek száma.

197 A bőr- és bőrfeldolgozó ipar másik két meghatározó mestersége a szűcs és a tímár szakma volt. A miskolci szűcsök messze földön híresek voltak termékeikről, s mesterségbeli tudósuk és vagyoni helyzetük alapján meghatározó szerepet töltötték be a város gazdasági és társadalmi életében. Az 1860-70-es években bizonyos Kerékgyártó Bertalan nevű szűcsmester öregbítette az iparág hírnevét. A mester 195 SPÓNER P. 1999. 627. 196 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1890. 59-60. p. 197 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1891. 79. p.