Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Seresné Szegőfi Anna: Borsod vármegye főispáni helytartójának iratai (1861-1865)
Szentpéleri járás: 1. szakasz: Sajószentpéter, Sajókazinc, Alsó-Pe lsőbarcika, Sajóivánka, Vudna, Nagybarca, Bánhorvát, Bánfaivá, 2. szakasz: Bereute, Alacska, S aj ókápolna, Sajóiászlófalva, Radostyán, K.ondó, Parasznya, Varbó, Tardona, Mályinka, Tapolcsány, Dédes, 3. szakasz:Sa jóvelezd, Sajómercse, Sajónémeti, Királd, Center, Sajóvárkony, Bolyok, Csépány, Arló, Disznósd, Domaháza, Sikátor, Járdánhá- za, Borsodnádasd, Ózd, 4. szakasz: ( Bél) apátfalva, Mónosbél, ( Bükk) szentmárton, Balaton, (Bükk) mogyorósd, Csernely, Lénárddaróc, Orhány, Csokva, Sáta, Neké- zseny, Bóta, Uppony, (Nagy) visnyó, Szilvás( várad) . A katonai igazgatási felosztáshoz képest csökkent a járások száma; korábban öt járás volt: edelényi, mezőcsáti, mezőkövesdi, szentpéteri. A megszűnt mezőcsáti járás községeit a miskolci és az egri járáshoz csatolták. Az e- delényi járási neve ismét szendröi járás lett, úgyszintén a mezőkövesdi járásé ismét egri járás. A járási igazgatás mellett ötödik területi egységként működött Miskolc város, élén főbíróval, mint rendezett tanáccsal bíró mezőváros, amely nem tartozott főszolgabírói hatáskörbe. A város főbírája a főszolgabírákkal azonos jogkört gyakorolt; a királyi biztos rendeletéit a négy főszolgabírónak és Miskolc város főbírájának címezte. A területi igazgatás legalsó szintjén áUtak a községek. A községi elöljáróságok megszervezésének irányelveit a királyi biztos határozta meg. Utasításaiból összeállíthatók az elképzelései. Mindenekelőtt az 1871. évi községi törvényben megjelenő körjegyzőségekhez hasonló községcsoportokat kívánt létrehozni. Ez az intézkedése nem a célszerűséget, hanem a centralizációt szolgálta. Ennek bizonyítéka, hogy utasításában megjelölte, hogy egy jegyző igazgatása alá három község tartozzék, s nem tett említést a nagyközségekről, mint kivételekről. Elképzelését szigorúan végre is hajtotta. A miskolci járásban a viszonyok ismerete nélkül jelölte ki az egy jegyzőhöz tartozó községeket; a helyi ismerettel rendelkező főszolgabíró ezt követően "alázatosan esedezett", hogy függessze fel a rendelkezést mert a természeti viszonyok, a távolságok miatt az összecsatolás kivihetet19 len, a tisztviselők nem tudnak beutazni minden falut, - különösen télén. A miskolci járás természeti viszonyait, melyek egyes részeken a községek összevonását lehetetlenné tették, nem volt hajlandó a királyi biztos érvként elfogadni, végül is hatalmi szóval keresztül vitte elképzelését. A miskolci főszolgabíró "vétkét" súlyosbította, hogy szerette volna elérni, hogy a királyi biztos által állásától felfüggesztett ónodi jegyző, Beretka János, visszakerülhessen hivatalába, mivel az egész község bizalmát élvezte. Az ónodi 405
