Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Seresné Szegőfi Anna: Borsod vármegye főispáni helytartójának iratai (1861-1865)
jegyző vétke egyébként az volt, hogy nem teljesítette elég szorgalmasan az adóhivatal rendelkezéseit. A királyi biztos rendreutasító levele így hangzik: "Egyenes utasításom ellenére minden községnek külön-külön egy-egy jegyző - Ónod városa jegyzőjére pediglen még olly egyén, kit én ottani jegyzőségtől már egyszer s végképpen elmozdítottam, jelöltetik ki. Minél fogva Tekintetes főszolgabíró urat hivatalosan meghagyom hogy magát a községi elöljáróság szervezése tárgyában kiadott utasításomhoz alkalmazza ... Ami pedig az Ónodi jegyző jelöltet illeti, amennyiben ez már általam ezen jegyzői hivataltól elmozdittatott - úgy ezen határozatomhoz szorosan tartsa ,, „20 magat." Az iratokból világosan kitetszik, hogy a királyi biztos a jegyzői hivatalra támaszkodva kívánta a községi igazgatást megszervezni, így azok személyét fontosnak tartotta; a községi elöljáróság összetétele iránt már nem mutatott akkora érdeklődést. A szendrői járás például már 1861 decemberében készen lett volna a községi igazgatás megszervezésével, de a királyi biztos a jegyzők személyének felülvizsgálatát, esetenkint uj jegyző kijelölését kérte a főszolgabírótól. A községi elöljáróságoknál azonban rendszerint az 1860/61-ben hivatalban volt tisztviselők maradtak továbbra is. Természetesen a jegyzői hivatal betöltésénél is voltak nehézségek, a kiszemelt személyek közül többen a közhangulat nyomására nem vállalták a hivatalt, vagy néhány nap után lemondtak, mint a dorogmai jegyző, aki a januárban kapott hivataláról már február 2-án leköszönt. Az elöljáróság valamennyi, községber a jegyző irányítása mellett községi bíróból és négy hitesből állt. A hitesek számát is a királyi biztos állapította meg, függetlenül a lakosság számától. A szendrői főszolgabíró példának okáért Szendrő község közigazgatása megszervezése kapcsán kérte a hitesek számának felemelését, hogy az i- gazgatás menete zavartalan legyen; ez esetben a királyi biztos engedékenyebb volt, az érvek előtt meghajolva engedélyezte, hogy a hitesek számát 21 megemelhetik. Tette ezt annál is inkább, mivel a hitesek az államtól fizetést nem kaptak. Az elöljáróság fizetésével kapcsolatban sok gond merült fel. A királyi biztos instrukciója értelmében az elöljáróság tagjainak fizetése az alkotmányos korszakban érvényben volt fizetésekhez igazodott. A királyi biztos a__ zonban nem számolt azzal, hogy az elöljáróság tagjai fizetésükön felül a községi vagyont képező javakból természetbeni juttatásban is részesültek, ami rét, legelő, szántó használatot, terményeliátást jelentett. Az elöljáróságok megszervezését követően készült járási kimutatásokból világosan kitetszik az ebből adódó aránytalanság. A királyi biztos ezt látva elrendelte az elöljáróság készpénzbeni fizetésének megállapítását, majd a további félreértések elkerülése végett a fizetések nagyságát is meghatározta. A természet496
