Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez
hogy fellebbezni a tárnokmesterhez, és onnan a királyhoz lehet. A Csepelszigeti ispán joghatósága alól expressis verbis felmenti a kevieket. 353 Ez a szabad királyi városok esetében is így van, és ez által Kevi közvetlenül a ... ... . .. ,354 király alá tartozik, ami pedig a városi rendhez tartozás egyik főbb ismerve. Itt nyilván a király, és a Csepel-szigetet birtokló királyné között egyenlőségjelet kell tenni. Kétségtelen ugyanis, hogy néhány évvel a kiváltságlevél előtt Beatrix királyné a város egyik perében a bárókkal és nemesekkel, az 355 itélőmesterekkel és doktorokkal együtt maga Ítélkezett. Az itélőmesterek a királyi kúria bírái voltak, azaz a királyné tulajdonképpen a királyi kúria bíróival együtt hozta meg határozatát. Mindennek ellenére arra nincs nyom, hogy Ráckevét a rendi értelemben 356 városnak számító települések közé számították. Magyarul városnak nevezték, erre Skaricza verses krónikája és a XVII. sz»-i fennmaradt városi jegy357 zőkönyvek számos példát nyújtanak. Ez azt jelenti, hogy az "oppidum" kifejezést nem mezővárosra, hanem a tulajdonképp a civitast jelentő városra fordították le. A jogi és terminológiai ellentmondások nehezen oldhatók tehát fel, ezért szükséges arra figyelnünk, hogy milyen lehetett a város külső képe. Itt sem egyértelmű a helyzet. A ma meglévő településszerkezetet halmazos, laza településként írják le. Ez azonban nyílván az egész mai településre vonatkozik, hogy a parttal párhuzamos főutcája, egy párhuzamos és sok suga358 rasan kivezető utcája van. A XVI-XVII. sz. fordulója harcaiban azonban a város elnéptelenedett, úgyhogy a városi jegyzőkönyveket csak 1605-től, a vá. . . . 359 ros második megszállása, betelepülése után kezdtek vezetni. Után a is többször leégett a város.jgy a visszakövetkeztetés a középkorra a mai állapotból módszertanilag legalábbis veszélyesnek tűnik. És valóban, Skaricza részletes városleírását csak nagyon hipotetikus módon lehet a mai városalaprajzon azonosítani, ezért ezt meg serr. kiséreljük. A leírás mégis képet nyújt Ráckeve XVI. század végi városias jellegéről. Hét piaca van szerinte a városnak, amelyek közül nyilván a Tágas Piac a fő, van külön széna és fa-piac, azaz a piacok áruk szerinti differenciálódásáról is beszélhetünk. A hét megnevezett piac közül talán a Rácz piacot lehetne a szerb templom e- lőtti térséggel azonosítani. A piacok leírása után az utcák következnek. E- zeket két csoportban sorolja fel: először a "fel", utána az "al" utcákat, ami alatt valószínűleg a városközponttól felfelé, illetve lefelé eső utcákra gondolt. A felfelé eső utcák sáma öt, az alább esőké ugyancsak öt. Mivel azonban van eey "nagy fel utca" és egy "nagy al utca" is, ez nyilván ugyanannak az utcának két részét jelenti, és a Dunával párhuzamos mai Kossuth Lajos utcával és folytatásával, a Vörösmarty (esetleg a Molnár) utcákkal azonos. Ezekután Skaricza a közöket sorolja fel, de saját bevallása szerint nem teljes számban. Talán nem tévedünk, ha utcák alatt a Dunával párhuzamos, 51
