Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Seresné Szegőfi Anna: Borsod vármegye főispáni helytartójának iratai (1861-1865)
béni juttatások sorsa azonban niée* sokáig a levelezések témája maradt, mivel Máriássy azt is elrendelte, hogy -u községi tulajdont azonnali hatállyal haszonbérbe kell adni, s a bevételről szigorú számadást kell vezetni. Az elöljárók számára megállapított fizetés nem volt túlságosan magas, így már igen korán, 1862. január 25-én, sor került az első fizetésemelési 22 kérelem iktatására. A szentpéteri járás főszolgabírája bátorkodott az elöljárók nevében fizetésemelést kérni, azzal az indoklással, hogy a beszedett adóösszegeket nyolc naponként a járási székhelyre kell vinni, s az utazási költségeket nem fedezi a tisztségviselők fizetése. Az eredeti tiszti utasítás értelmében ugyanis a tisztviselőknek napidíj csak akkor járt, ha a fel- sőbbség utasítására a járáson kívülre kellett utazniok. A községi elöljárók a járási székhelyre történő utazása tehát nem tartozott ebbe a körbe. A fizetésemelési kérelem külzetén olvasható a királyi biztos intézkedése: fizetés emelés nincs, viszont az adót ezentúl csak havonta kétszer, 15-én és 30- án kell a székhelyre vinni, s ilyenkor a község fuvarpénzt köteles fizetni. A fizetésemeléssel együtt megfogalmazott másik kérelem a köz hivatalnokok házainak tűzbiztosítására vonatkozik, nevezetesen, hogy községi adóból kérik fedezni a biztosítási összeget. A kérés indoklása figyelemre méltó: "attól tartván hogy ha a jelen viszonyoknál fogva hivatalukban erélyesen eljárnak s a felsőbb rendeleteket szigorral végrehajtják, bosszúállásból könnyen felgyújtatik házuk. "Erre a kérésre a királyi biztos nem tett megjegyzést. A községi elöljáróság választásának menetéről az egri főszolgabíró jelen23 téséből kapunk képet: A főszolgabíró megjelent a falu házánál, hogy megválassza az elöljáróságot. A választásról előre értesítette a falu lakosságát, így az elöljárókon kívül a falusiak közül is "többen" megjelentek. Miután a főszolgabíró az elöljárók "egyéni tulajdonságairól" kellően meggyőződött és azok "saját nyilatkozatuk szerint is tétováz hatatlanul fogják kötelességüket tellyesiteni, és állomásaikban megmaradni is készeknek kinyilatkoztatták", a királyi biztos utólagos jóváhagyásának feltételével állásukban "megerősítettek". A királyi biztos jóváhagyásával egyidőben utasítást kapott a főszolgabíró arra is, hogy az elöljáróktól a hivatali esküt fogadja. A hivatali eskü formájával kapcsolatban a királyi biztos úgy intézkedett, hogy az eskü szövegében "világosan taglaltasson, hogy Ő császári királyi apostoli felségéhez, Ferenc József császárhoz örökké hü és engedelmes leend" a tisztviselő. Mintának közöljük a levéltárnok esküjének szövegét: "Én Szeghi Kis Gábor esküszöm az élő Istenre, boldogságos Szűz Máriára, s Istennek minden Szentjeire, s örökös földi Fejedelmemnek legkegyelmesebb Uramnak Első Ferenc József Ausztriai Császár, Magyar és Cseh ország, nem külömben Dalmát Horváth, és Tóth ország Apostoli Királyának liitemre fogadom, hogy Ő Cs.Kir.Apostoli felségéhez örökké hű, engedelmes 497
