Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Seresné Szegőfi Anna: Miskolc város víz- és csatornahálózatának történetéből, 1884-1944

részletesen ismertette a megyei közgyűlés lefolyását.1 2 Az „úsztató” rendszer ellen felszólaló bizottsági tag a rendszer elrettentő példájaként emlegette Hamburgot és Budapestet, a polgármester szerint „sok jóindulatot, de egy bizonyos rendszer iránti előítéletet tanúsított a felszólalás.” Az „előítéletet” tanúsító bizottsági tag Miklós Ödön volt, aki 1882-ben már szakmunkát adott ki a városok csatornázásáról. A polgármester azonban ennek ellenére cáfolni kívánta Miklós Ödön érveit. Megkereste Hamburgban az osztrákmagyar konzulátust, hogy igaz-e, hogy a város nagy kolerajárványát az „úsztató” rendszerű csatorna okozta, természetesen nemleges választ kapott. Kérvényezett a földművelés- ügyi minisztériumnál is, ők azonban az elválasztó rendszer mellett foglaltak állást. A város fekvése, az esővíz levezetésére alkalmas patakok jelenléte is ezt a megoldást sugallta. Fontos szempont volt az is, hogy az esőcsatornát kis mélységben, kevés építési költséggel lehetett megvalósítani, és felhasználhatták erre a célra a régi csatornarendszert is, a nyitott árkokat. Az új csatornázási tervek elkészülése a vízvezetékéhez hasonlóan Szentpáli polgármester érdeme. A széles látókörű jó politikus polgármester a csatornázás ügyének fellendítése érdekében számunkra is érdekes adatokat gyűjtött össze; tőle tudhatjuk, hogy ezekben az években volt építés alatt Szeged, Nagyvárad, Pozsony, Kassa, Szeben csatornázása, s ezek közül csak Nagyváradé volt elválasztó rendszerű. A döntés a kettős csatornarendszer megvalósítására szólt, s ezzel az akkori legmodernebb csatornahálózat terve született meg. A megoldásnak érdekes része volt, hogy a szennyvizet mezőgazdasági öntözésre kívánták használni, s ez akkor egyedülálló volt az országban. A mai szakember is az elválasztó rendszer mellett érvelőknek ad igazat. A rendszer mellett felsorakoztatott érvekhez még hozzáfűzhetjük, hogy a város talajviszonyai következtében nemcsak az esővíz vezethető el könnyen és eredményesen, de minden nehézség nélkül megoldható a külön szennycsatornáknál szükséges 7 ezrelékes esésvonal biztosítása. Nagyon fontos érv az elválasztó rendszer mellett, hogy a csapadék tisztítás nélkül a Sajóba, Szinvába, Pecébe közvetlenül kivezethető, míg a szennyvizet tisztítani kell. A tisztítás igen költséges eljárás és nem közömbös, hogy a csapadékvízzel megduzzasztott szennyvizet tisztítjuk-e vagy csak a szennyvizet.

Az építkezés megkezdése előtt még egy fontos kérdést kellett a városnak eldöntenie; vajon saját kezelésben kívánja-e felépíteni és üzemben tartani a vízmüvet és a csatornákat. Soltész Nagy Kálmán polgármester idézett 1899. évi jelentésében ismertette a Körte C. és Társa cég ajánlatát. A cég hajlandónak mutatkozott felépíteni és üzemben tartani a vízmüvet meghatározott évi díjakért, csupán azt kötötte ki, hogy az egész várost csatornázni kell és hogy 12 000 lakrész vízellátásáról szóljon a szerződés. A polgármester elfogadhatatlannak ítélte az ajánlatot, egyrészt a magas vízdíjak miatt, másrészt attól félt a polgármester, hogy a vállalat csak saját hasznát látná a vízmű fenntartásában és nem foglalkozna annak közegészségügyi feladataival. Az ajánlatot már első alkalommal elutasították, a város véglegesen döntött a saját kezelés mellett. A döntéshez nagyban hozzájárult az is, hogy a város villanyáram-szükségletét szolgáltató vállalattal igen sok problémája volt a városnak. A következő ajánlatot 1906-ban kapták Fried Vilmos építési vállalkozótól és a Budapesti Szivattyú és Gépgyártól.13 A cég felajánlotta a városnak, hogy megszerzi a tapolcai források területét — ami akkor még nem sikerült a városnak — ha megbízzák őket a vízvezeték építésével. Két év alatt készült volna el a hálózat 1 millió 750 ezer korona költséggel. Az ajánlatot a polgármester irattárba utalta, tárgyalására nem került sor.

Az előkészítő munka legfontosabb állomása a megépülő víz- és csatornahálózat költségeinek kigazdálkodása volt. 1908. december 11-én hagyta jóvá Borsod megye a város határozatát a vízvezeték és csatornázás költségkeretéről 3 millió 100 ezer koronáról.1 4 Ebből az összegből 1 millió 657 ezer korona értékben beváltották a város tulajdo180