Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Nemesik Pál: Balyó József Tapasztalati gyüjteménye Iványiból, 1845-1877
[21] csomó = kereszt. Pósa Elemér szerint a régiek egy csomóba tíz nagykévét, raktak. Egyet alólra, kétszer négyet keresztbe, egyet a csomó tetejére. Egy nagy kéve 5-6 marokból állt. [22] A véka: 25-30 liter, koronként és helyenként változó űrmérték, faedény vagy kétfülű kosár, készülhetett gyékényből vagy szalmából is fűzabronccsal összefonva. „Szemcsés anyag mérésére való űrmérték”. Magyar értelmező kéziszótár. Bp., 1972. 1480. A negyed-fél véka 3,5 vékányi, kb. 87,5-105 liter. [23] Egy őrlésre való termény. Ez a mennyiség helyenként változó volt. Iványiban csak egy nagy parasztzsáknyi, olykor 150 liter terményt befogadó mennyiség tett ki egy őrlést. Közel volt a czakói malom, Mihalovics Géza vízimalma. Ott egy bádogedény vámot vettek az őrleményből akár kicsi, akár nagy volt a zsák. Ha messze volt a malom, akkor egy szekérnyit vittek őrölni, hogy a gyakori jövés-menést elkerüljék. [24] A Rimaszombat környéki nyelvjárásban jelentése takarmány. (Bakos József dr. szíves közlése.) [25] 1858-ban szól először új forintról, ugyanakkor váltó forintról, később osztrák értékű forintról. [26] Másodmező, sarjú. [27] „Bakostörék 114 ház, 1422 után a Korponay-ak mellett a báró Luzsénszky, a Dubravitzky és a Malatinszky család is birtokosa lesz”. Borovszky, 30. 1. [28] 1 katasztrális holdnyi (1600 D-öl.) [29] Főzőtök, spárgatök. [30] „Zádorfalva a Balog folyó mentén fekvő magyar kisközség 43 házzal és 182 ev. ref. vallású lakossal. 1427-ben már mai nevén említik. Hajdani földesurai a Széchiek voltak, azután a Szakáll és a Dubraviczky családok osztoztak birtokán”. Borovszky, i. m. 106. 1. [31] Magyar Statisztikai Közi. XV. Bp., 1897. 23-25. [32] Valószínű, hogy az aratás közben bekövetkezett gyakori esőzés miatt markokban hagyták száradni a learatott gabonafélét, és nem rakták keresztekbe csak száradás után. [33] Lucskos, sáros idő. [34] A földet a termés feléért művelték. A feudálkapitalista magyar mezőgazdaságban igen gyakori munkaviszony, művelési forma. A parasztcsalád ebben az esetben a földbirtokossal szemben harcolta ki a termény felét részesedés gyanánt. A gazdag paraszt nem volt ilyen bőkezű a munkavállalóval szemben, mert harmadába adta ki a munkát. [35] Nyáron a szekér két pár kerekét távolabbra rögzítették egymástól, hogy a rakodóteret megnöveljék. Különösen hegyes vidéken volt erre szükség, ahol a szekér könnyen feldőlt a meredek hegyoldalakon. Hosszú szekérnek is mondják. [36] A korábbi csomó helyett itt már kereszt megjelölést használ. [37] A kendermag vetésének a szokott ideje, az időjárástól függően már március vége is lehetett. Fontos, hogy minél korábban vethessék el, mert késői vetés esetén nem nő meg nagyra, körülményesebb a feldolgozása. [38] Gyékényből font füleden kosár, kb. 8—10 liternyi. [39] „Iványiban szilvafa 537, almafa 118, körtefa 51, eper(szeder)fa 191, összesen 937 drb.” M. S. K. XV. Bp., 1897. 350-351. [40] Betes János gazda harmadába adta ki a kaszálóját. V. ö. a 34. sz. jegyzettel! [41] Tarlóhántás. [42] Takarmányrépa. [43] Termény tárolására szolgáló láda vagy magtár. [44] Rimaszécsi, tornaijai, rimaszombati hetipiac. A vásárok közül Rimaszécsen a Pál napi, Úrnapi és Szent Mihály napi volt az emlékezetes, amikor a rokonok számára, akik áthaladtak Iványin is, hosszú asztalokra terítettek. Visszaútban is terített asztallal fogadták őket. [45] A cséplés Gömör megyében 1919-ben ipartörténeti szempontból is érdekes, 1860-as évekből származó gőzgéppel történt a Csermosnya-völgyben, Lucskán. (Dr. Kuchta Ferencné szíves közlése nyomán, aki archív fotókat bocsátott rendelkezésemre.) [46] Nyomtat: „a learatott, begyűjtött, szétteregetett gabona kalászaiból a szemet lóval tapostatja ki; lóval csépel”. Magyar nyelv értelmező szótára. V. Bp., 1961. [47] Ugarolás: „Ugarnak hagyott földterületet művel, (fel)szánt. A nyári szántást, tarlóhántás munkálatait végzi”. Magyar nyelv értelmező szótára. VII. Bp., 1962. [48] Rozs és búza kevetéke. [49] Köböl, mint űrmérték megfelel 4 vékának, kb. 100—120 liter szemes terménynek. [50] Az Iványiban tartott szarvasmarhák között pirostarka 52, borzderes 10, egyéb színes 48 drb. M. S. К. XV. Bp., 1897. 352-353. 1. [51] Gömör megyei szarvasmarhafajták, „magyar erdélyi, mokány és riska, pirostarka, borzderes, egyéb színes, bivaly”. Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája. IV. Bp., 1900. 76-77. 96
