Bezerédy Győző (szerk.): Baranya megye testnevelés- és sporttörténete. 1. 1867-1945 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1987)

II. rész A TESTKULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ÚTJA 1921-TÖL A FELSZABADULÁSIG - III. A leventesport Pécsett és Baranya megyében (1921-1944)

alakzatban kell vonulni. A sorakozóhelyet a hősi szobroknál jelöli meg. A foglalkozásokat pedig ezeknél a szobroknál kell befejezni, tiszteletadással a hősök emlékének. A leventecsapatok kötelesek megünnepelni március 15-ét, Horthy Miklós születés- és nevenapját, a hősök emléknapját, (május 30) és az aradi vértanúk napját. Mint láttuk a sportágak közül egyedül a céllövészetet említette meg az „Irányelvek". Ez természetesen nem véletlenül történt. Valamennyi sportág közül a leventemozgalom első időszakának történetében a céllövészet az, amelynek népszerűsége fokozódott. Egymás után épültek az ideiglenes lőterek, az egyesületek szívesen áldoztak szűkös anyagi lehetőségeikből kispuskára, lőszerekre. Az Országos Testnevelési Tanács III. szakosztálya is pénzzel, lőszerrel, puskával igyekezett támogatást adni ennek a katonai előképzés szempontjából oly annyira fontos sportág fejlődésének. A társelnök a lövészet iránti kedv fokozására törekedve a testnevelési felügyelőknek megengedte, hogy azokat a leventéket, akik a lövészetben bizonyos fokú eredményeket értek el, levente lövészekké, illetve levente főlövészekké nevezze ki.

56 Hogy mennyire fedőszerve volt a katonai kiképzésnek a sportolás, jól mutatja az 1935-ben, Pécsett kiadott „Ifjúsági Sportkiképzés" című füzetecske. Ennek fejezetei önmagukért beszélnek: 1. egyenkénti kiképzés puska nélkül, 2. egyenkénti kiképzés puskával, 3. a raj, 4. céllövészet, 5. a szakasz. A raj meghatározása: a legkisebb harci egység, melyet parancsnoka szóval vagy jellel minden helyzetben még egységesen vezethet. Felfegyverzés szempontjából golyószórós és puskás rajokat különböztet meg a „sportkiképzéssel" foglalkozó füzet. A füzet a raj és a szakasz fejlődésével, irányításával foglalkozik támadás, illetve védekezés közben. A leventeintézmény történetének első periódusában a különböző nehézségek ellenére is a leventék kiképzése, s ezen belül sporteredményeik, a sportolásban való részvételük fejlődött, ha nem is az illetékes szervek elképzelésének megfelelő ütemben. A legnagyobb akadályát az eredményes fejlődésnek az állandó játék- és sporttelepek hiánya képezte. Ez érthető is volt, mivel ezek létesítésének anyagi vonzata volt. A községek viszont nem álltak olyan jól, hogy ezek építését finaszírozhatták volna. Ezeknek a területeknek megszerzése (kisajátítása), biztosítása, fenntartása a legtöbb község anyagi erejét felülmúlta.

57 A kormányzat ezen a téren is tisztán akart látni. Ezért kívánatosnak tartotta egy megfelelő statisztikai felmérés végrehajtását. Egyrészt a testnevelési törvény vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtását ellenőrizve, másrészt abból a célból, hogy a sportlétesítményekről leltár készüljön, s ezáltal az illetékesek a további szükséges intézkedéseket meg tudják tenni. A Központi Statisztikai Hivatal segítségével 1935. auguszusában feltérképezték az ország sportlétesítményeit.

58 Baranya megyében a felmérés alapján a kövekező képet kapjuk: gyermekjátszótér I, iskolai torna (játszó) terek 1, sportpályák (terek) 127, sporttelep 6, kispuskalőtér (céllövőpálya) 105, uszoda 11, sportuszoda 1, parti csónakház 1, sport- vagy tornacsarnok 1, iskolai tornaterem 1, tenisztelep 7, korcsolyapálya 2. Sporttelepen olyan bekerített, állandó sportolásra használt területet értettek, amelyek egyesület gondozása alatt álltak, s egy vagy több sportág űzésére voltak alkalmasak. Sportpályán be nem kerített területet értettek, amely állandó jellegű