Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő bronzkor

Az Urnamezős kultúra a Duna-Tisza közén D-i irányba is terjeszkedett, egészen az É-Ealkánig. Bizonyos D-i irányú mozgások a Dunántúlon is voltak, a jugoszláviai Dalj(Dálya)—Batina(Kiskőszeg) lelőhelyek anyaga a fiatalabb Urnamezcs korszak idején váltak igazán jelentőssé. Ekkor, a X. században vált teljesen egyenrangúvá a két nagy gazdaságipolitikai egység, az Urnamezős kultúra és a Keleti kultúrkör. Az Urnamezős bronzipar felfejlődött a nyersanyagban és hagyományban gazdag keleti partnerhez és élénk kereskedelmi kapcsolat alakult ki. A korszak végét az Alföldön megjelenő keleti nomád nép, az ún. preszkita népesség letelepedése jelentette a IX. század derekán. Az Alföld jórészén, a Tiszántúlon a Mezőcsáti csoport alakult ki, amely anyagi kultúrája alapján már a korai vaskort jelentette, ismerte és használta a vasat. Ez azonban csak az ország K-i felére vonatkozott, a Dunántúl viszonylatában még nem jelenti :

az Urnamezős hatalom végét. Ez itt majd csak a VIII. század folyamán, HA B periódus végén következik be, amikor a DK-Dunántúlon a kelet-alpi Hallstatt kultúra népe terjeszti ki hatalmát a Duna vonaláig. Települési viszonyok Az Urnamezős kultúra fiatalabb szakaszára a nagy vízparti telepek jellemzőek a Dunántúlon, főként a Duna melletti terraszokon, olykor szigeteken (Szentendre, Budapest-Gellérthegy, Neszmély, Csepel, Tököl, Dunaföldvár). Területünkön Dunaszekcso lehetett ilyen jellegű telep, kedvező fekvése a tele É-ra (Báta, Bátaszék) és D-re (Batina-Kiskőszek, DaljDálya) fekvő hascnló telepekhez vezető és a Dunán átkelő út ellenőrzését tette lehetővé. A magaslati telepek ebben az időszakban is gyakoriak (Velemszentvid, Sághegy, Somlyóhegy), viszonylag kevesebb a kis, földhátakra települt lakóhely. Rendszeresen feltárt fiatalabb Urnamezős kultúrába tartozó telep egyelőre nincs Baranyában. A legnagyobbak közé tartozhatott a legtöbb anyaggal rendelkező Pécs-Makártető és Pécs-Jakab-hegyi telep. A Makártetői lelőhely települési viszonyairól, - azonkívül, hogy fent a hegyen helyezkedett el a telep és lent a temető - szinte semmit sem tudunk. A Jakab-hegyi telepről egyelőre annyi ismert, hogy igen nagy kiterjedésű telep lehetett a magas fennsíkon, de erődítése ekkor még nem épült fel. (Ezt csak a következő időszakban, a korai vaskorban, már egy .másik nép emelte.) Temetkezési szokások A temetkezés módja a fiatalabb Urnamezős időszakban - nevének megfelelően - az égetéses rítus szerinti, urnába temetkezés volt. Ezen a szokáson belül azentan szarr.es variáció ismert, megmaradt a korábban is