Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)
BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő bronzkor
meglévő szórthamvas temetkezési mód is. A két rítust - az urnába helyezett vagy a földre szórt hamvak szokását - egy temetőben, olykor egy síron belül is, együttesen alkalmazták. A szórthamvas sírok száma mindig kevesebb mint az urnás temetkezéseké. (A neszmélyi temetőben pl. 48-176 volt az urnás-szórthamvas-vegyes rítus aránya.) A halotti szertartás részleteire következtethetünk néhány pontos ásatási megfigyelésből: Piliscsabán az egyik sír földje nagyon átégett volt, itt feltehetőleg a máglya helyén földelték el a halottat, más szóval, a sírban zajlott le az égetés szertartása. Hasonló rítust figyelt meg Dombay János a Pécsvárad-Aranyhegyi temető egyik sírjánál. A halmok emelése ebben az időszakban az ÉK-Dunántúlon, a váli csoport területén és a D-Dunántúlon nem volt szokásban. Talán ennek a rítusnak távoli visszfényei a kő körrel kirakott sírok (Szentendre). Lehet, hogy az árokkal körül vett sírok fölött volt kisebb földhalom (Piliscsaba). A sírokat kisebb kőrakással, néhány esetben egyes nagyobb kővel jelölhették (Piliscsaba, Neszmély). Ugyancsak a valamikor épített sírkamrákat idézhette a sírokban talált kőlap, amelyhez helyi kőanyagot (bazalt, mészkő) használtak. A korszak temetkezéséről a baranyai anyag alapján, kevés mondható. Az egy-egy szórványos urnasír - amelyeknek mellékletei valószínűleg egy sírhoz tartoztak - általában három vagy két edényből álltak: urna, tál, kétfülű kisebb edény volt a sírokban. Ilyen egyes sírokat ismerünk Kétújtalu-Szentmihályíapuszta, Mozsgó-szőlők, Pécs-Meszes, Pécs-Cserkút lelőhelyekről. Két sírt tárt fel Dombay János a Pécsvárad-Aranyhegyi telepen. Nagyobb temető lehetett Pécs-Makáralján, az itt előkerült szórványanyagból következtetve. A temetkezési szokásról, azonkívül, hogy urnatemető volt, nem állapítható meg több. A hegyen lévő telep és a temető legalábbis az ismert részeik - nem látszanak teljesen egykorúnak, a temető későbbi. Edényei a HA B korszak végi, egy bronzkés a HA B 3 periódus jellegzetes formái. A korszak temetkezési szokásaira vonatkozóan lényeges adatok várhatók a nagylétszámú, Kölked-Feketekapui urnatemető feldolgozásától, amelyet legújabb, pontos régészeti megfigyelésekkel tárt fel Kiss Attila. Anyagi kultúra Edény művesség A dél-dunántúli Urnamezős kultúra fiatalabb szakaszának edényformái között megtaláljuk az időszakra általában jellemző formákat, amelyek, úgy látszik nem kötődnek szűkebb területekhez. Ilyenek a kétfülű urna, sima (Kétfalu-Szentmihályfa) és függőleges árkolással díszített változata (Pécs-Meszes), a tálak, behúzott (Mozsgó-szőlök), és turbántekercses peremű (Pécs-Cserkút) változatai. Van azonban néhány edényforma, amely - úgy látszik - erre a terület9 „Baranya az őskortól" 129
