Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestisjárvány

Drusinecz fráter szeptember 3-tól 21-ig feljegyezte a konyhai beszerzéseket és az élelem elosztását, mert mindig visszaéléseket keresett. Kiemeljük szeptember 16-át, amikor a legtöbb megjegyzést tette: „Szombat volt. Bor 30. Kenyér. 6 font. A sírásóknak egy darab sárga sajtot. Ezen a két napon rosszabb volt az ételem, mint a böjtölő pálosoké. Mert ők ecetben főzött halat ettek, nekem pedig kenyérrel és elég halvány, zavaros borral kellett beérnem". Disznóhúst keveset fogyasztottak, de figyelembe kell venni a betelepülő új lakosságnak még a hazájából hozott étkezési szokásait. Az 1701. évi városi számadáskönyvből feldolgoztuk az eladásra vágott állatok után befizetett kereseti adó jegyzékét. A 2. számú táblázatban közöljük a két német nevű hentesmester által levágott állatok számát. A tizenhárom délszláv nevű hentes közül találomra kiválasztottunk hármat és összehasonlításként az ő adataikat ismertetjük. 2. számú táblázat A hentes neve Levágott állatok A hentes neve borjú tehén ökör sertés kecske juh A hentes háza Johann Kolb 8 6 1 2 Kossuth L. u. 35. Simon Linzenmeyer 22 21 17 14 Kossuth L. u. 21. Miko Magovitsch (Matkoviz) 38 85 külvárosban Slabo Raz 5 7 1 49 20 külvárosba n Misco Bosniak 2 1 3 6 15 külvárosban A hentesek a vevőik igénye szerint vágtak. A külvárosban lakó és a nevükből következtetve Balkánról ide vándorolt délszláv hentesek főleg kecskét és juhot vágtak. Ezzel szemben a két német hentes a mai lakossággal csaknem azonos ízlésű német polgárok igényeit elégítette ki. A délszlávok étkezési szokásai közel azonosak lehettek az 1686-ig itt lakó mohamedánokéval. Az utóbbiak egy része a római katolikus vallásra tért át, de étkezési szokásait megőrizte, sertést nem evett. A pestiskórházban fogyasztott ételek alapján messzemenő következtetést azonban nem vonhatunk le. Figyelembe kell vennünk a szigetvári katonai parancsnokság állal Pécsre elrendelt zárlatot. Magára utaltságában a lakosság a készleteit fogyasztotta és amit maga termelt. A zárlat miatt a városon kívül nem legeltethettek, ezért aki idejében nem gyűjtött takarmányt, kénytelen volt az állatát eladni, azok közül is elsősorban az igényesebb szarvasmarhát. Július végére a pécsi gazdák a gabonát betakarították a városba, csak csépelni kellett. A város határa nem volt nagy, az itt termett gabonából a lakosság csak a tél közepéig élhetett. Akkor jelentkezett az éhség, mert a környéken dühöngő pestis miatt a falvakra zárlatot, mondtak ki.

,J> A pestis idején tehát, ha más élelemnek a zárlat alá vett városban szűkében is voltak, kenyeret és húst mindig vehettek a kórháznak. A kolostorban jobb koszthoz szokott Drusinecz fráternek a betegágyán nem adhattak mást. A fontosabb élelmiszereknek a pestis idején is szabott ára volt. A marhahús fontját 3 dénárban állapították meg, ugyanannyi volt, mint pl. 1708-ban, a borjúhúsét 8 dénárban. Egy tyúkért (egy esetben) 8 dénárt fizettek. A hal ára fajtánként változhatott, okánként 5 és 18 dénár között. Egy font zsírért 24 dénárt számoltak, a vajért ugyanannyit, míg a szalonna egy okájáért 20 dénárt. Egy pint tej 4 dénár, egy pint liszt 8 dénár, 1 2 font cukor 45 dénár, egy oka só 10 dénár, 2 tojás 1 dénár volt. A halat nemcsak a hústalan napon (pénteken) ették, hanem más napokon is. Karácsony szombatján bizonyára a kórházban is böjtöltek, de halat nem vettek.