Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos—Fetter Antal: Pécs régi vízvezeték rendszereinek története
meg, ha a két kerületi orvos kedvező véleményt ad majd. A kút felett ugyanis árnyékszék állott. Az orvosi vélemény a fenti időpontig még nem érkezett meg. 1900. január 15-én a szomszédok kártérítési igénnyel léptek fel, mert a forrásaik (két nagyobb és több kicsi, vízdús forrás) elapadtak. Követelték a Hirschfeld kertjében fúrt artézi kút betömését. Dátum nélkül jegyzőkönyvet vettek fel Hirschfeld kertjében. A szakértő megállapította, hogy a kutat végig betömték, viszont a kárvallottak (Kelemen család) forrásai nem a fúrt kút miatt apadtak ki. A városi s. főügyész véleménye szerint Kelemenek kártérítést nem kaphattak. A rendőrkapitányság 1901. november 23-án azzal zárta le a vizsgálatot, hogy kihágás nem történt. A kárvallottak kártérítésért a bírósághoz fordulhattak. Az ügy további folytatását nem ismerjük. Megemlítjük, hogy Hirschfeld Lipótnak a bálicsi víz használatát 1853-ban, a Baranyamegyei cs. és kir. Főnökség döntése alapján nem engedélyezték. Ezt a kérdést korábban már érintettük. 37 Bánfai-féle ház előtti kút. Az Aradi vértanúk útja és a Hunyadi út északi sarkán áll ma is. A századforduló körül készült: a Kálváriai-kút még állt akkor. Az 1895. évi várostérkép még nem jelzett azon a helyen kutat. Egy 1902. február 25-én kelt jegyzőkönyv említi, hogy nem sokkal azelőtt a város a Kaposvári utcai forrást foglalta és új vezetéket épített hozzá. 17- A kutat is valószínűleg akkor építették. A jegyzőkönyvben említett nevét a mellette álló sarokház akkori tulajdonosáról kapta. Az 1943-ban hozott alispáni döntés alapján ez a kút osztja el a Kaposvári utcai forrás vizét a város, a káptalan és az Aranyoskút között. ,,Bézsányi melet lévő tsatornya". 1796-ban Nyers András lakatos számlát nyújtott be a városnak, amelyben ezt írja: ,,A Bézsányi melet való tsatornya fejéhez egy aitót szegeztem és négy klanflival együtt kübe ólommal béöntöttem." 173 A munkáért 1 forint 30 krajcárt számított fel. A Bésán család háza a Megye utcában állott, a 20—22 sz. telken. 174 A ház előtt az utcán állt a tettyei fővezeték Megye utcai középső tartálya. „Bézsányin fölül lévő tsatornya." Ugyanaz a számla említi, mint az előzőt. Nyers mester hasonló munkát végzett itt is. A Megye utcai felső csatornát javította. Valószínűleg Megye utcai kutaknak nevezték később mindkettőt, mert Franz Gianone kőfaragó mester 1840-ben a „Comitats Gasse" kútjába vágott ajtónyílást. 175 Budai külvárosi kutak. A romossá vált Mitza- és Jáger-féle kutakat 1855-ben lebontották. 176 A Tanács 1864-re tervezett Budai külvárosi kútépítését elhalasztották, de a külváros lakossága sürgetése miatt 1865-re újra bevették a költségvetésbe. 177 A közkutak és a csatorna építési költségeire 1865-ben gyűjtőívet bocsátottak ki. 178 Amikor a tettyei molnárok értesültek a Tanács új kútépítési tervéről, folyamodványt adtak be. Ebben leírták, hogy 1836 (!) óta a város a tettyei forrás bizonyos részét lecsapoltatta és a magánházak vízellátására fordította. Kérték, tartsa a Tanács függőben a Budai külvárosba tervezett két új kút építését és a tettyei víz újabb lecsapolását. 179 A molnárok kérését nem teljesítették. A Tanács indokolása szerint a két Budai külvárosi vízvezeték (nem kút!) nélkülözhetetlen a lakosoknak, az életszükségletüket elégíti ki. 180 A molnároknak a magánvízvezetékekre vonatkozó panaszát bizottsággal vizsgáltatták ki. 181 Az ügy végül a hétszemélyes tábla elé került. 182 A vízvezetékek mindennek ellenére elkészültek. Az egyik vízvezetéket 650 forintért, a másikat 2370 forintért készítette el Schiller Nándor. A megbízást „árlejtésen" kapta meg. 183 1877-ben az alábbi helyeken álltak közkutak a Budai külvárosban, Lukrits mérnök akkori várostérképe szerint :
