Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2011-06-01 / 6. szám
10 2011. június rnym paksi atomerőmű------Maradjatok meg embernek! - Farkas Bertalan Pakson Farkas Bertalan az atomerőműben a Pille dózismérő készülékkel A Paksi Atomerőmű Zrt. és a Paksi Orosz Klub Egyesület vezetésének meghívására 2011. május 5-én Pakson járt Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós, nyugalmazott dandártábornok, kutató űrhajós, a Space for Earth Foundation alapítója, akit az űrhajózás - Jurij Gagarin április 12-i űrutazásának - 50. évfordulója alkalmából Moszkvában Dmitrij Medvegyev orosz elnök is kitüntetett a világűr meghódításában vállalt szerepéért. A paksi meghívásra is a fél évszázados jubileum, valamint Farkas Bertalan űrutazásának 31. évfordulója alkalmából került sor. Az első magyar űrhajóst délelőtt Hamvas István vezérigazgató, Pekárik Géza műszaki igazgató és Mittler István kommunikációs igazgató fogadta. A kölcsönös tájékoztatás után az űrhajós megtekintette a 4. blokkot. Farkas Bertalan járt már Pakson, az erőmű-építkezés kezdetén. Az atomerőmű és annak biztonságos, megbízható működése nagyon jó benyomást tett rá. Mint később elmondta, meggyőződése, hogy a XXI. században az emberiség még nem mondhat le az atomenergiáról. Farkas Bertalan délután az Energetikai Szakképzési Intézetben (ESZI) találkozott diákokkal, érdeklődőkkel. Szabó Béla, az ESZI igazgatójának köszöntő szavai után az első magyar kozmonauta rendkívül érdekfeszítő, élménydús előadást tartott, majd válaszolt a fiatalok és a sajtó kérdéseire, amíg a háttérben Wollner Pál Csillagvárosban készült fotói voltak láthatók. Farkas Bertalan eredetileg futballista szeretett volna lenni. Részben a véletlen hozta, hogy vadászrepülő-pilóta lett, majd bekerült a szovjet Interkozmosz-programba. A kiválasztás és a képzés rendkívül összetett folyamat volt. Ebben elméleti felkészültség, egészségügyi és pszichikai állapot, emberi jellemzők is szerepet játszottak. Nem volt egyszerű a családdal sem elfogadtatni a nagy kihívást. Mind akkor, mind később jó barátok voltak a „tartalék” magyar űrhajóssal, Magyari Bélával. Kevesen tudják, de eredetileg 1979-ben került volna sor űrrepülésére, de műszaki okok miatt késett a szovjet-magyar űrrepülés. Farkas Bertalan Valerij Kubaszowal 1980. május 26-án, moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor indult a világűrbe a Szojuz-36 fedélzetén. Majd' nyolcnapos űrben tartózkodásuk során szovjet, magyar és nemzetközi kutatásokat végeztek, összekapcsolódtak a Szaljut-6 űrállomással. A magyar űrhajós számára a sikeres űrutazás és földet érés után az egyik legnagyobb elismerés társa ölelése volt, aki azt mondta: - Berci, én veled újra repülnék! Farkas Bertalan volt a világ 94. űrhajósa, és Magyarország a hetedik nemzet, amely bekapcsolódott az űrkutatási programba. Vele együtt 521-en tettek eddig „kirándulást” a világűrben. Kérdésre Farkas Bertalan elmondta, Medvegyev orosz elnök az áprilisi ünnepségen kijelentette, hogy az oroszországi űrkutatás prioritást élvez. E kijelentésnek súlya van, és Oroszország várhatóan mindent meg is tesz, hogy űrnagyhatalom maradjon. Bár néhány kérdésben az USA előbbre jár, és nagy tempóban jön fel Kína, Oroszország szerepe megkérdőjelezhetetlen. Mint elhangzott, a Mars meghódítására is komolyak az emberiség törekvései, a XXI. században várhatóan sor kerül rá. Igaz, addig nagyon sok problémát kell megoldani a súlytalansággal, táplálkozással, higiéniával, emberi viselkedéssel kapcsolatban, és a kétéves útról vissza is kell hozni az embereket. Ugyanakkor a Föld túlnépesedése idején felmérhetetlen haszna lenne egy ilyen útnak az egészségügy, a növénytermesztés, nyersanyagkutatás terén. A mai űrkutatás is technikai megoldások, eszközök sokaságát eredményezte, amelyek szinte észrevehetetlenül elterjedtek, mint a GPS, a meteorológiai előrejelzés, a fémprotézisek. Mint mondta, az ő közreműködésével létrehozott Föld Jövője Alapítvány is arra törekszik, hogy ösztöndíjjal támogassa a tehetséges fiatalok jövőjét. A kedves emlékek, történetek után Farkas Bertalan ajándékokat adott át Szabó Béla ESZI-igazgatónak. Zárszavában a következőt kívánta a fiataloknak: - Legyen hatalmatok, legyen pénzetek, de mindig maradjatok meg embernek! Hadnagy-Wollner Minősített oktatók szinten tartó képzése A paksi atomerőmű a vele szemben támasztott hazai jogszabályoknak és a nemzetközi szakmai ajánlásoknak, valamint a társadalmi elfogadottságnak csak akkor tud eleget tenni, ha a blokkok biztonságosan üzemelnek. A biztonságos üzemeltetéshez - többek között - felkészült, elkötelezett és naprakész tudással rendelkező munkavállalókra van szükség. Megnyugtató, hogy az erőmű vezetése fokozott figyelmet fordít az erőműben dolgozó munkavállalók betanulását és a megszerzett tudásuk szinten tartását biztosító belső képzésekre csakúgy, mint az oktatók szakmai képzettségének, képességének fejlesztésére. Ehhez erőforrásokat is biztosít, így a munkavállalók különböző szintű képzését irányító és végző oktatók szinten tartó képzési programjának része lehet egy-egy oktatási intézmény meglátogatása is. Idén - rendhagyó módon - országhatárainkon túlra utazhatott az atomerőművi minősített oktatók csapata, akik munkájuk elismeréseként élték meg, hogy a cégvezetés engedélyével a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem mindennapjaiba nyerhettek bepillantást. Vendéglátóink, dr. Magyari Tivadar rektorhelyettes vezetésével nagyon szívélyesen fogadtak. Programindító előadásában a rektorhelyettes kihangsúlyozta, hogy számukra mennyire fontos esemény, amikor olyan vállalat szakembereit fogadhatják, ahol a műszaki felsőoktatás és a tudományos élet aktuális eredményeit gyakorlatban alkalmazzák. Ide sorolható a paksi atomerőmű is, hiszen évtizedekre visszanyúló együttműködés keretében, már az ő diákéveiben is lehetősége volt néhány hallgatónak, hogy ösztöndíjasként megismerhesse a Pakson meglévő technológiát, az atomerőmű biztonságos és környezetbarát üzemeltetésének a módját. Az egyetem történetének rövid ismertetésekor kitért a terhelt és kevésbé terhelt időszakokra. Kiemelte a romániai felsőoktatásban betöltött szerepüket, hiszen számos karon folytatott magyar nyelvű képzés révén, mintegy 7000 diák számára teremt lehetőséget, hogy anyanyelvén tanulhat. A jövőbeni célok közé sorolta, hogy a nappali tagozatos és doktori képzésben nemzetközileg is elismert eredményekre építve, a felnőttképzés területét fejlesszék. Az idei látogatás során elhangzott szakmai előadások rendkívül érdekesek és színvonalasak voltak. Remek példát láthattuk arra, hogy bonyolult képletek és számítások nélkül, hogyan lehet mérnöki ismereteket izgalmasan és hatékonyan átadni egy olyan csoport részére, ahol a kollégák számos műszaki területet képviseltek. Az előadások szünetében rövid szakmai konzultációkra és kötetlen beszélgetésekre került sor. Véleményt cserélhettünk a nukleáris energetikát érintő aktuáüs kérdésekről, az atomerőművek társadalmi elfogadottságát befolyásoló tényezőkről, csakúgy, mint a közelmúltban bekövetkezett japán természeti katasztrófa következményeiről. A továbbképzés hivatalos programján túli időben kötetlenebb formában ismerhettük meg egy-egy kolléga eddig esetleg rejtett képességét, közösségformáló adottságát. A kultúra iránt is érdeklődő csoport kiváló idegenvezetés mellett megismerkedhetett Kolozsvár történelmi, kulturális nevezetességeivel, majd Miklósi Noémi rövid orgonakoncertjét is élvezhette. A gazdag kolozsvári szakmai program után hazafelé Torockó építészeti nevezetességei, a Székelykő csodálatos panorámája és a helybeliek őszinte vendégszeretete tette felejthetetlenné utunkat. BR Űrhajósunk és a Pille Áprilisi számunkban mutattuk be azt a Pille dózismérő készüléket, amelynek egyik példányát Farkas Bertalan százados vitte a világűrbe, a másik példánya pedig az Atomenergetikai Múzeumunkba került. Közben Farkas Bertalan májusban ismét Paksra látogatott, ekkor vette kezébe a Pille készülék múzeumi példányát a látogatóközpontban. Az űrhajós első paksi látogatására 1980. szeptember 10-én került sor, amikor Farkas Bertalan alezredes az épülő atomerőművet tekintette meg, majd találkozott az építkezésen dolgozó katonákkal. A laktanya oktatókabinetjében tartott lakossági fórumon a lakótelepi iskola úttörői is köszöntötték a világűrt járt vándort, köztük a fényképen látható Egry Tibiké is, aki egy emléklapot dedikáltatott a híres űrhajóssal. Beregnyei Infokommunikációs újdonságok Egy nyugdíjas már ráér, így az NJSZT meghívására részt vettem a 9. Országos Egészségügyi Infokommunikációs Konferencián (2011. május 10-11.). Mit árthat, legföljebb felkészülök az öregkorra, ismerkedem majd az orvosokkal, a betegségekkel. Meglepetésemre csupa-csupa mérnökkel találkoztam - szerkentyűikkel ők segítik a gyógyítás folyamatát. Néhány ezek közül: • Fontos, hogy a következő nemzedék minél egészségesebb legyen. Valószínűsíthető kockázat esetén már magzati korban monitorozható az állapot. Egy öklömnyi szerkezetet csatol magára a leendő anya, akár otthon is, és a berendezés ellenőrzi a magzat szívhangjait. A zörejek telemetrikus értékelése alapján korán felismerhetővé válnak a veleszületett szívbetegségek, és korrekciójuk idejekorán megejthető. • A jóléti népbetegség, a diabétesz terjed. A WHO adatai szerint 2030-ra az emberiség majd 5%-ánál, -170 millió embernél alakul ki, és a fejlődő országokban ez az arány ennél is nagyobb. A betegség kialakulásának súlyos kockázati tényezője az elhízás. Rutinszerű, egyszerű szűrővizsgálattal már korai fázisban felismerhető. Fejlesztés alatt van egy rendszer, mely folyamatos vércukormérést megvalósítva vezérli az inzulinpumpát. Ezzel a betegséggel élők teljesítménye megközelítheti egészséges társaikét, kiküszöbölhetők - ennek az „alattomos” betegségnek - súlyos szövődményei. • Egyik legismertebb szűrővizsgálat a tüdőröntgen - valaha a TBC elleni harc fegyvere, manapság a visszafordíthatatlan idült hörghurut és tüdőgyulladás együttese, a COPD felderítésének korai fázisú eszköze. Szerencsére legtöbben élnek a lehetőséggel, és szorgalmasan eljárnak a szűrésekre. Az igen nagyszámú felvétel értékelésére az iparból ismert CAD-programmal a digitalizált röntgenfelvételekből kiszűrik a csontváz és a szív árnyékait, valamint elemezve az így „megtisztított” képet, felhívják a figyelmet a rendellenességekre - a szakorvosnak szinte már csak ezeket a területeket kell értékelnie. • Öregedik társadalmunk, nő az átlagéletkor, az idős emberek aránya a teljes lakosság számához képest egyre számottevőbb. A számtalan, korral járó betegség ellenére nem akarnak jelentősen változtatni életvitelükön - otthonukban akarnak élni. Sajnos manapság már nem divat a több generáció együttélése, mert abban a felügyelet könnyebben megoldható volt. Ma a betegfelügyeletet, a lábadozássegítést is gépekre bízhatjuk. Az időseknek könnyen kezelhető segélyhívó készülékeket adnak. A lakásukat érzékelőkkel szerelik tele, hogy akkor is indulhasson a segítség, ha nem kérik, de baj van. Speciális ágybetéttel még az alvás is monitorozható - jól alszik-e a páciens. A rehabilitáció során néha nemcsak járni, mozogni kell újra megtanulni, de beszélni is. Egy ilyen beszédtanító gép már jobban érti a beteg szavát, mint a közvetlen hozzátartozók. • Sajnos az agyvérzés gyakran bénulással is jár. Az agykutatók előszeretettel használják a skalpelvezetéses gondolattérképet - egy úszósapkára 64-128-256 agyhullámérzékelőt szerelve elvezetik az ingerületeket. A motoros működtetés így jól ellenőrizhető. Speciális gyakorlatokkal gyorsabban gyógyítható. ló tudni róla, hogy nagy bajban is van már segítség, de biztos, ami biztos, addig is mindenki vigyázzon az egészségére! gyulai Előadások a mozgásjavító iskolában Megint akciózott, a WIN (Nők az energetikáért). Most Budapesten, a Mexikói úton lévő Mozgásjavító Általános Iskola, Szakközépiskola és Diákotthonba látogattunk el. logos lenne a kérdés, hogy miért pont erre az iskolára esett a választás? A történet úgy kezdődött, hogy tavaly októberben a PA Zrt. válogatott sárkányhajócsapata - amelynek tagja vagyok - indult a csepeli országos sárkányhajó-bajnokságon. Ott felfigyeltünk fel a sok tolókocsis gyerekre, akiket az edzőjük - a Pakson nagyon jól ismert Pruzsina István - egyesével kézbe véve beültetett a sárkányhajóba, kezükbe nyomta az evezőlapátot, és attól kezdve megszűnt a gyermekek mozgáskorlátozása, és tisztességgel teljesítették a versenytávot. Amikor célba értek, a gyermekek boldogságtól ragyogó arcát lehetett látni. Felvettem a kapcsolatot az iskolával és 2011. április 28-án a másik két budapesti WIN-taggal, Bakács Natasával és Horváth Gáborné Évával ellátogattunk az iskolába. Háromórás kezdést beszéltünk meg az iskolai fizikatanárával Sálai Líviával, hogy kollégium délutáni foglalkozásaként tartsuk meg az előadásainkat 6-8. osztályos kollégiumlakók számára, de nagy örömmel vettük, hogy bejárós gyerekek is ott maradtak az előadás kedvéért. Először szívszorító látványként ért bennünket a sok mozgáskorlátozott gyerek, de az első sokk után arra figyeltük fel, hogy a gyermekek olyan magas szakértelemmel létrehozott környezetben mozognak, amelyben mozgásuk nincs korlátozva és a gyermekek jól érzik magukat, s boldog gyermekarcok tekintenek ránk. Összesen három előadás hangzott el: bevezető előadás a paksi atomerőmű felépítéséről, azt követően fukushimai baleset ismertetése, elemzése, zárásként a Radiológia az orvostudományban című előadás. A gyerekek sok érdemi kérdést tettek fel. Igaz, hogy ezek a gyerekek tolószékhez vannak kötve, de a szellemük szabad és száll, a befogadó képességük korlátlan, az érdeklődésük végtelen. Búcsúzul minden gyerek kapott emlékbe WIN emblémával ellátott kis ajándéktárgyat. A nukleáris energiáról szóló képregényünknek is volt sikere. A dolgok általában összefüggenek. Szerintem azért is fontos az atomerőműben költségtakarékosán előállított villamos energia, hogy a társadalom tudjon gondoskodni és többet nyújtani a hátránnyal élő gyermekek és felnőttek számára. Ne felejtsük el, Magyarországon 300 ezer fogyatékkal küszködő ember él. Szucsán Marina
