Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2009-02-01 / 2. szám
2009. február myíh paksi atomerőmű 9 Nem kívánatosak a párhuzamosságok Az átszervezések mindig pezsdülést hoznak, hol pozitív, hol negatív irányba. A műszaki igazgatóságon történt átszervezések és összevonások okairól és várható hatásairól kérdeztük Pekárik Géza műszaki igazgatót. Mi volt a célja a 2009. évi műszaki igazgatósági belső átszervezésnek? A 2009. évi szervezeti változás egy régóta tervezett folyamat utolsó eleme volt. 2004 őszén készült el az Élettartam-gazdálkodási cselekvési terv, melyben a szakmai feladatok mellett többek között a műszaki erők centralizálása, a berendezés- és rendszerfelelősi szerepek kialakítása, az öregedéskezelési szervezet létrehozása is szerepelt. E cselekvési tervben foglaltak mentén történtek az elmúlt évek során a műszaki területeket érintően a szervezeti változtatások. A cselekvési terv természetesen még nem vette figyelembe a cégcsoport alapú működésben rejlő lehetőségeket és az elmúlt négy évben lezajlott nyugállományba vonulási hullámot. E két tényező is hatást gyakorolt a szervezeti változtatásokra, de annak alapvető tartalmát nem befolyásolta. A kérdésre válaszolva a 2009. évi szervezeti átalakítás célja olyan műszaki munkaszervezet létrehozása, amelyben a feladatok és felelősségek elosztása egyértelmű és megfelel az üzemidő-hosszabbítás szabta követelményeknek. Milyen szakmai szempontok alapján történt az átszervezés? A szakmai szempontokat az előzőekben említett Élettartam-gazdálkodási cselekvési terv tartalmazza. Az élettartamgazdálkodás érdemi működtetéséhez meghatároztuk azokat a kulcsszerepeket és ezek kapcsolatait, melyeknek profiltisztán, egyértelmű saját felelősség menték kell szakmai munkát végezniük. Ezek az élettartam-gazdálkodási szempontból kulcsszerepkörök a berendezés- és rendszerfelelősök, az elemező és öregedéskezeléssel foglalkozó mérnökök, valamint az üzemeltetők és karbantartók. A jelenlegi szervezeti sémára tekintve e szerepkörök egyértelműen, a szervezetek szintjén is egyértelműen azonosíthatóak. A másik, a szervezeti módosítás során figyelembe vett tényező a működési folyamatainkban tapasztalt zökkenők lehetőség szerinti kiküszöbölése és a nyugdíjba vonulás miatti erőforrás-csökkenés megfelelő kezelése volt. Mi az oka a már évek óta tervezett átszervezés elhúzódásának? Az elmúlt három évre visszagondolva nem mondanám, hogy a szervezeti átalakítás elhúzódott volna. Minden, a megszokottól való eltérés - így a szervezeti átalakítás is - egyfajta zavarást jelent az érintett kollégák számára, ez pedig negatívan befolyásolhatja a teljesítményt. A szervezeti átalakítás előkészítése, majd a bevezetés során arra törekedtünk, hogy ez a potenciális negatív hatás a lehető legkisebb legyen, a változást követő minőségi és mennyiségi javulás a szervezet teljesítményében mihamarabb mérhető legyen. Remélem, hogy az előttünk álló időszak bizonyítani fogja az időzítés helyességét. Miben látja a garanciát, hogy az öszszevont műszaki osztályok hatékonyabban tudják végezni a munkájukat, mint korábban? Paradoxnak hangzik, de külön-külön is hatékonyan végezték a feladataikat. A problémát nem a munkavégzés hatékonyságában látom, hanem a műszaki és karbantartás-technológiai osztályok feladataiban rejlő párhuzamosságokban. Az "összeolvasztás" e párhuzamosságoknak a megszüntetését célozta elsősorban. Nyilvánvaló, hogy a párhuzamos munkavégzés önmagában nem okozna kezelhetetlen problémát, amennyiben a feladat végrehajtása során a végeredmény közel azonos. Ez esetben "csak" a meglévő erőforrást pazaroljuk. Sokkal kellemetlenebb a helyzet, ha a hasonló feladatkörrel megbízott szervezetek a bizonytalan kompetenciahatárok miatt bizonyos feladatokat nem is végeznek el, gondolván, hogy az a munkatársak képzettségét, képességeit, gyakorlatát és ennek figyelembevételével határoztuk meg az új szervezeti hovatartozásokat. Természetesen ez sok belső vitát és egyeztetést jelentett, sok esetben a nem teljesen egyértelmű helyzet miatt kompromisszumok születtek. Néhány kollégában bizonyosan ellenérzések voltak (esetleg vannak) az új struktúrával kapcsolatban, de a műszaki igazgatóság standard feladatai és az üzemidő-hosszabbításra való felkészülés miatti extra feladatok végrehajtása során elérhető szakmai sikerek az ő szkepticizmusukat is megváltoztatják majd. Milyen visszacsatolás működik jelen átszervezéssel kapcsolatban az érintettek és a menedzsment között, és ha ez létezik, mik a tapasztalatok? A szükséges visszacsatolásokat az erőmű formalizált világában a szabályozások tartalmazzák. Ezek mellett különösen fontosak a kollégák részéről különböző informális csatornákon érkező visszajelzések, vélemények. Nem gondolom, hogy most sikerült volna valami hibátlant, tökéleteset alkotnunk, azonban közös gondolkodással javíthatunk, egyszerűsíthetünk az életünkön. Tekintve, hogy még nagyon rövid idő telt el az új szervezet indulása óta, érdemi tapasztalatról még nem tudok beszámolni. Mikor vonható meg a mérleg, hogy beváltotta-e az átszervezés a hozzáfűzött reményeket? Véleményem szerűit a 2009 tanulóév lesz. A változás egyik sarkalatos eleme a projekt főosztály létrehozása és a korszerű projektmenedzsment módszerének bevezetése. Ha ennek eredményességét is értékelni kívánjuk, akkor 2-3 év távlatából célszerű azt megtenni. A 2-3 év azt jelentené, hogy a szokásos létesítési átfutási időt a korábbi gyakorlatunkhoz képest felezni tudnánk. másikuk feladata. A most bevezetett SZMSZ szerinti feladatmegosztás garantálja, hogy minden feladatnak van egyedüli gazdája. Várható-e további fejleménye ennek az átszervezésnek? Az előttünk álló időszakban kiemelt figyelemmel kísérjük, értékeljük az újonnan kialakított szervezet működését. Az értékelés alapján némi "finomhangolás" még szükséges lehet, újabb átfogó reorganizációt azonban nem látok indokoltnak. Milyen módon lettek figyelembe véve az átszervezésnek az érintett emberi erőforrásokra való hatása és annak következményei? A változásra való felkészülés egyik eleme az erőforrás-felmérés és -értékelés, így történt ez most is. Az új szervezetek állományának kialakításakor áttekintettük a A világűrben is kipróbált sugárdózismérőnk Környezetünket csak úgy lehet megóvni, ha tudjuk, hogy milyen állapotban van, ennek érdekében folyamatosan fejleszteni kell a környezetterhelést mérő eszközöket, az észlelés rendszerét és módját. Januárban jeleztük, Gábor Dénes-díjjal ismerték el Apáthy István oki. villamosmérnök, az Atomenergia-kutató Intézet főtanácsosa fejlesztői tevékenységét, az űrben is vizsgázott Pille sugárdózismérő, a plazmadetektor és a pordetektor fejlesztésében vállalt szerepéért. A Pille volt az előfutára a földfelszíni alkalmazásra szánt - a sugárvédelemben, az atomerőműben és a gyógyászatban, kutatásra, valamint a környezeti állapot felmérésre egyaránt alkalmazott - PorTL hordozható sugárdózismérőnek. Apáthy Istvánt és Manga Lászlót, a PA Zrt. sugárvédelmi osztály környezet-ellenőrző laborjának vezetőjét kértem, mutassák be Pillét és a Pakson is használt PorTL-t. A bennünket érő sugárzás a földkéregben végbemenő radioaktív bomlásokból, a Napból és a csillagközi térből érkező kozmikus sugárzásból származik. Az alacsony földkörüli pályán keringő űrhajókon, űrállomásokon tartózkodókat a levegőréteg már nem védi, őket a felszínihez képest ötven-százszor nagyobb sugárdózis éri. A dózis mérésére használt eszközök közül az egyik legelterjedtebb a termolumineszcens dózismérő. E mérőrendszer tetszőleges számú, kristályos anyagot tartalmazó, kisméretű dózismérőből és egy kiolvasó berendezésből áll. Az űrhajósok által használt dózismérőket csak az űrrepülés végén, a földön tudják kiértékelni, dóziskiolvasásra a fedélzeten nincs mód. Farkas Bertalan repülése előtt javasolták a szovjet szakemberek, hogy a magyar űrhajós részére készüljön a Központi Éizikai Kutatóintézetben egy, az űreszköz fedélzetén történő kiértékelést is lehetővé tevő dózismérőrendszer. Ennek eredményeképpen 1980-ra megszületett a kisméretű, űrhajókon is használható "Pille" berendezés. A 90-es évek elején kifejlesztettünk egy új generációs Pille-változatot, amelylyel amerikai űrhajósok mérték meg az űrséta alatti járulékos dózist, amit más eszközzel megmérni máig nem tudnak. A Nemzetközi Űrállomáson a Pille kissé módosított változata már az ún. dozimetriai szolgálati rendszer része, az űrhajósok egészségvédelmének eszköze. Charles Simonyi, a második magyar (származású) űrhajós és első magyar űrturista is használta a 2007 áprilisában végrehajtott repülésekor. Elsősorban NASA szakemberek biztatására az AEKI-ben kifejlesztettük az új, mikroprocesszoros Pille földi mérésekre szolgáló kereskedelmi változatát, a "PorTL"-t. A rendszer tervezésekor a viszonylag olcsó tömeggyárthatóság volt a legfőbb szempont; ugyanakkor több tekintetben az űrváltozaténál jobb mérési paraméterekkel rendelkezik. Ma már több országban, így többek között a paksi atomerőműben használják környezet-ellenőrzésre - tájékoztatott Apáthy István. A földi készülék létrehozása jó példa arra, hogy miként hasznosíthatók az űrkutatásban elért fejlesztési eredmények a mindennapi életben.- Mit kell tudnunk a PorTL-ről, hol használjuk és milyen céllal? - kérdeztem Manga Lászlót. A PorTL dózismérőrendszer egy kiolvasó készülékből és a hozzá tartozó dózismérő patronokból áll. Nevét az angol "Portable Termoluminescent"-ről kapta, és a termolumineszcens detektorok családjába tartozik. Nagy előnye a laboratóriumi rendszerekkel szemben, hogy hordozható kivitelű, és akár a helyszínen is kiértékelhetők az eredmények. Nagy méréstartománya széles körű alkalmazhatóságot tesz lehetővé nemcsak a nukleáris iparban, hanem más egyéb dozimetriáikig fontos területeken is. Hogy is kapcsolódik ez a környezet-ellenőrzéshez? A válasz egyszerű: a természetes eredetű (kozmikus, földkérgi) sugárzás mindenhol jelen van, így az erőmű környezetében is. A környezet-ellenőrző laboratórium feladata, hogy kiszűrje: a természetes eredetű sugárzáson felül okoz-e növekményt az erőmű működése. Ilyen céllal üzemeltet az erőmű különböző környezeti állomásokat ("A", "B", "C", "G" típusúakat), és ebben a mérőhálózatban alkalmazzuk a PortTL dózismérőket is 50 ponton. A dózismérők lehetővé teszik, hogy az erőmű közvetlen 1,5 km-es, illetve 30 km-es körzetét környezeti dózis szempontjából feltérképezzük. Az erőmű környezetének ellenőrzésében 2007 óta alkalmazott PorTL dózismérőkről jók a tapasztalatok, pontos és megbízható eredményeket szolgáltatnak. Az erőmű ilyen rendszert bocsátott a TEIT (Társadalmi Ellenőrző és Információs Társulás) rendelkezésére is. Egyszerű kezelhetőségének köszönhetően lehetővé vált, a környező lakosság képviselői az erőműtől függetlenül, saját méréseket végezhessenek a még gyorsabb tájékozódást elősegítve. Nagy örömmel tölt el minket, hogy magyar fejlesztésű és gyártású mérőrendszer van a birtokunkban, amely világviszonylatban is megállja a helyét, ló egészséget, további sikerekben gazdag munkát kívánunk Apáthy Istvánnak és munkatársainak Paksról. Sipos László Gőzfejlesztők cseréje a San Onofre Atomerőműben A képen éppen várakozik egy 650 tonnás, 6,6 méter átmérőjű és 20 méter hosszú óriás, mindössze néhány mérföldre a San Onofre telephelytől. Ez és majd egy társa kerül beépítésre idén ősszel a nukleáris gőzfejlesztő rendszerbe, amely a reaktorból és négy ilyen berendezésből áll. A berendezés lassan, de biztosan halad végig San Diego megye északi területén, hogy elérje célját. A szállítás végrehajtásában részt vett és vesz hajó, uszály és egy 256 kerekű traktorszerű vontató. A berendezéseknek kulcsfontosságú szerepe van erőmű üzemidő-hosszabbítási programjában. Az erőmű egyébként az elmúlt évtől komoly hatósági ellenőrzés alatt van bizonyos biztonsági mulasztások miatt. Az elöregedett, kiszerelendő gőzfejlesztőket át fogják szállítani a már 1992-ben leállított 1. blokk reaktorépületébe, ami a radioaktívan szennyezett gépészeti berendezések gyűjtőhelye lett. Ross Ridenoure, a Southern California Edison cég alelnöke és nukleáris vezetője szerint a tevékenység jelentős mérföldkő a telephely történetében. Kifejtette, hogy elkötelezettek a csere biztonságos végrehajtása iránt, és jól fogják azt végrehajtani. A konténmentbe való bejuttatáshoz a szakembereknek 8,5 méter szélességű nyílást kell vágniuk a másfél méteres falba, az acélból készült megerősítő rudazatba és az acélkábelekbe. Két gőzfejlesztő darukkal történő bejuttatása a konténment északi oldalán idén ősszel történik meg, a másik kettőt 2010-ben a déli oldalon viszik majd be. A korábban elvégezett elemzések azonban kimutatták, hogy a beépített acélkábelek nagy részét nem tervzeték olyan lehetőségre, hogy eltávolításra kerülnek. Ridenoure úr szerint azonban minden ésszerű óvintézkedést meg fognak tenni, hogy a projekt minden technikai nehézség nélkül megvalósuljon. A munkálatok mintegy négy hónapig tartanak, addig a kieső villamos energia pótlására a cég máshonnan vásárol áramot fogyasztóinak. Egy antinukleáris csoport máris hallatta hangját, kifejezvén, hogy a nukleáris létesítményeket le kell állítani a szeizmikusán veszélyeztetett térségben. David Weisman, a Szövetség a Nukleáris Biztonságért szervezet (egy országszerte ismert ügyvédi csoport) lakossági koordinátora azt kérdezi, hogy mibe fog az egész ügylet kerülni, ha valami rosszul sül el a végén; illetve ki fog végül fizetni mindezért. A jelenlegi gőzfejlesztők 9500 hőcserélőcsövet tartalmaznak, amelyek közül jó pár darabot már megviselt a két és fél évtizedes üzem. A 670 millió dolláros programtól azt várják, hogy 30-40 évvel ki tudják tolni a blokkok üzemidejét. A szövetségi hatóság engedélye 2022-ig érvényes a 2. blokkra, és 2023-ig a 3. blokkra. A cég jelenleg az amerikai nukleáris hatóság újabb húsz évre szóló engedélyére vár. Az első két gőzfejlesztő Port of Long Beach kikötőbe érkezett meg a japán Köbéből néhány héttel ezelőtt. A két berendezést onnan uszályon szállították tovább és tették partra Camp Pedletonban, majd itt kezdte meg tizenöt mérföldes szárazföldi útját az első közülük. Az út részleteit biztonsági okokból nem hozták nyilvánosságra, de a szakértő elmondása szerint mindkét berendezés a telephelyre fog érkezni februárban. A kiszerelendő gőzfejlesztőket a már említett átmeneti tárolást követően átszállítják egy másik létesítménybe. A szövetségi hatóság kiemelt ellenőrzésének az az oka, hogy tavaly decemberben komoly hibát találtak a villamos rendszerben. Egy egyenáramról működtetendő biztonsági ellátórendszer négy éven át üzemképtelen volt a rossz minőségű karbantartás miatt. Számos egyéb, kisebb biztonsági probléma miatt is hatóság elé citálták a céget, mint például a biztonsági mutatók meghamisítása(!). (A cikkből nem derül ki, hogy melyik blokkon kezdik a munkát. A telephelyen jelenleg két blokk üzemel, teljesítményük egyenként 1127 MW. Nyomottvizes rendszerűek, az ABB szállította a főberendezéseket, a GE a villamos oldalt és a BECHTEL volt az építészeti partner - a fordító megjegyzése.) Forrás: LA. Times Varga József
