Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-05-01 / 5. szám
14. oldal ATOMERŐMŰ 2004. május „Év Múzeuma” különdíjas a Városi Múzeum 1997 óta hirdetik meg az „Év Múzeuma” pályázatot, melyre idén először jelentkezett a paksi Városi Múzeum. Dr. Váradyné Péterfi Zsuzsanna igazgató elmondta: a versenynek óriási presztízse van a szakmában. A tájmúzeumok kategóriájában indult a város múzeuma. 2003-as témával kellett pályázni, de emellett még megnézték, az intézmény milyen szerepet játszik a helyi közművelődésben, közéletben, milyen a műtárgykezelése és tevékenységének sajtóvisszhangja. —A Lussonium régészeti bemutatóhely megteremtéséért és a helyi közéletben betöltött kiemelkedő szerepéért a Magyar Nemzeti Múzeum különdiját nyertük el — tájékoztatta lapunkat Dr. Váradyné Péterfi Zsuzsanna. — Óriási szó ez egy tízéves intézmény életében! A megyéből más nem is jelentkezett; akkora és olyan minőségi pályamunkát tudtunk benyújtani, amely valamennyiünknek hatalmas igénybevételt jelentett. Az oklevelet— mely 300 ezer forinttal is jár — dr. Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója adta át a Városligetben. A nagy nyilvánosságot kapó rendezvényre a fenntartó részéről Herczeg József alpolgármester kísért el bennünket. Remélhetőleg intézményünk, és ezen keresztül a város is profitálni tud sikerünkből, hiszen ez az elismerés egyszersmind kilépési lehetőség is számunkra. Olyan városok örökébe léptünk ezzel, mint Herend és Tatabánya. A Hunyad várának tövében az is elhangzott: a paksi Városi Múzeum jelenleg a 11 legjobb múzeum között szerepel. Az idei tervekről szólva az igazgatónő elmondta: szilárd burkolatú felvezető út készül Lussoniumhoz, a táboron belül sétányt alakítanak ki eligazító táblákkal. Az ásatás is folytatódik természetesen: az északi kapukat tárják fel. A kutatómunka Gyapán is tovább halad. Idén a templom körüli temető sírjait nyitják meg. Vöröss Endre Kiállítás az Iparművészeti Múzeumban Az atomerőmű dolgozójának, Tálos Zoltánnak üvegműves alkotásai is szerepelnek az Iparművészeti Múzeum „Magyar képzőművészet — 2004” című kiállításán, mely május 21-től június 20-ig tekinthető meg. Nyugdíjasok köszöntése Az atomerőmű építésében jelentős szerepet vállalt az MN 2986 paksi alakulat, amely az MN 7560 építőműszaki dandárhoz tartozott. A volt alakulatok parancsnokai, tisztjei és hozzátartozóik tettek látogatást az atomerőműben április 22-én. A vendégeket Hamvas István műszaki vezérigazgató-helyettes köszöntötte a TLK nagytermében, ahol fotókiállítással emlékeztünk az építő-műszaki alakulat tevékenységére. A vendégek egy képes levelezőlapot kaptak, amely ennek a látogatásnak az emlékére készült, „Honvédségi erők az atomerőmű építésén 1975—1991” felirattal. Az üzemlátogatás után ebéddel kedveskedtünk vendégeinknek, amelyet az ASE étteremben fogyasztottak el. -B-110 éves a Feszty-körkép „Úgy tűnik fel előttem ez a sima falú körpalota, mint egy fenséges dóm, melyet fölszentelt egy művész ihlete..." A XIX. századi magyar nemzeti romantika legnagyobb képzőművészeti alkotása Feszty Árpád világhírű körképe, A Magyarok bejövetele. Az 1800-as évek vége felé a festőművésznek Párizsban alkalma volt látni egy körképet, melynek méretei és technikai megoldásai lenyűgözték. Ezt a műfajt mintegy két évszázaddal ez előtt Robert Barker, brit festőművész szabadalmaztatta. „Lényege, hogy olyan végtelenített, kör alakú vászonra festett, amelynek középpontjában állva, a néző az ábrázolt táj vagy esemény részesének érezheti magát. Ezt az érzést fokozza a vászon és a néző közé épített előtér, azaz, terepasztalhoz hasonló dioráma, amely szinte folytatja a képet, összemosva a valóságot a festett képpel. ” Hazaérkezve a párizsi élmény hatására Feszty témát keresett egy megfestendő körképhez. A romantika világához magát közel állónak érző festő a bibliából ismert özönvíz történetét gondolta megörökíteni. Ám a honfoglalás közelgő ezeréves évfordulójára apósa, Jókai Mór tanácsára a honfoglalás eseménytörténetét, pontosabban a nomád magyar törzsek Kárpát-medencébe való letelepedését festette meg. Számos művésztársával együtt 1892-ben hozzálátott a több mint kétezer figura és a legendás táj megfestéséhez. Festőtársai közül Mednyánszky László a táj részleteinek felvázolásával, Vágó Pál pedig a lovas csatajelenetek megörökítésével foglalkozott. A 120 m hosszú, 15 m magas és 38 m átmérőjű kört formázó, mintegy 1800 m2 területű panorámakép több mint 2000 szereplőt ábrázol. A festői eszközök, a művészi fantázia és a nézők képzelőerejének segítségével idézi fel a honfoglalásnak néhány elképzelt epizódját. A mai Szépművészeti Múzeum helyén állt egy üvegkupolás épület, ahol eredetileg a kép természetes megvilágítást kapott. A fényt élére állítva felfüggesztett vászonlamellákkal terelték a képre. AII. világháború után a panorámaképet tároló épületre gyújtóbomba zuhant, így az alkotás jelentősen megrongálódott. Közel fél évszázad után láttak hozzá a megsemmisülés határán levő körkép helyreállításához. A kiírt tendert egy lengyel restauráló csoport nyerte meg, és négy esztendeig tartó munkájuk nyomán a Feszty-körkép újjászületett. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark ad helyet e gigantikus méretű, csodálatos alkotásnak. Az 1995. augusztusi nyitás óta a hazai és az 56 országból odalátogatók száma 2,9 milliót tesz ki. Ez évben köszöntik majd Feszty Árpád: A Magyarok bejövetele című körkép hárommilliomodik látogatóját. Összeállította: Topor Magdolna Forrás: Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark ki mit gyűjt? Csipke András A különleges hobbikról indított cikksorozatunk folytatásaként ismét egy különleges embert mutatunk be olvasóinknak, Csipke András VIMO irányítástechnikai műszaki csoportvezetőt, aki szabadidejében vasútmodellezéssel foglalkozik. Évekkel ezelőtt a gyerekek álma a játék villanymozdony volt. Van, aki gyerekkorában ezt megkapta, és még évtizedek múltán is ezzel játszik. — Csipke Andrással beszélgetek a terepasztala előtt. —12—13 éves voltam, mikor az első villanyvasutat megkaptam a szüleimtől, 33 mm-es nyomtávú vasutat egy mozdonnyal, három kocsival. Mikor ideérkeztem Paksra, akkor ismét elővettem a kisvasutamat. Vettem hozzá még ilyenolyan kiegészítő készleteket. Engem igazából a kisvasút elektronikája fogott meg. Elkezdtem magam megtervezni és kivitelezni a vezérlését. Ez egy állandó elfoglaltságot jelentett számomra a szabadidőmben. Hazaérve a munkahelyemről délutánonként, hétvégeken nekem a kisvasút jelentett igazán kikapcsolódást. Bár a munkahelyemen is irányítástechnikával foglalkozom, de az mégis egészen más. Megépítettem a családi házunk melléképületében ezt a terepasztalt. Valószínűleg én nem vagyok igazán modellező, mert én állandóan mozgatom, variálom az egészet. Most éppen egy fordítókorongot készítek úgy, hogy az utolsó kerékig mindent én csinálok. Készítek hozzá fütőházat is. A gőzösmozdonyok igazából csak egy irányban tudnak mozogni. Ezért szükséges egy fordító megépítése. A tervasztalon megszületett az alagút és a híd terve is. — Jelenleg hány mozdonyt üzemeltetsz? —Jelenleg nyolc mozdonyom van és 40—50 db különböző típusú vasúti kocsim, 100 méter hosszú sínnel, jelzőkkel, váltókkal együtt. A mozdonyaim dieselek és gőzösök. Azért nincs villanymozdonyom, mert akkor felső vezetéket is kellene csinálnom. —Az asztalon vasútmodellezéssel foglalkozó szakkönyvek, folyóiratok, sőt falinaptárak találhatók. A ceruzával megrajzolt tervrajzok szépen sorba szedve, dossziét töltenek meg. —Igen, ezeket forgatom, a szakkönyvekből szedem az alapötleteket, és utána jön a tervezgetés. Először mindent megtervezek, és csak azután jön a megvalósítás. Ez egy nagyon komoly műszaki munka. A vezérlés elkészítése az igazi kihívás, mondhatom azt is, hogy ez egy szakmai ártalom már. A vezetékelés külön figyelmet érdemel. Vannak kéteres, háromeres és öteres vezetékek. Ezeknek mindegyiknek olyan szabványa van, hogy én bármikor bármelyiket összecsatlakoztatom, az mindegyik stimmelni fog. —Talán még alfanumerikát is alkalmazol? —Az még nincsen, de van mindegyiken szám, meg vannak jelölve a váltók, illetve a jelzők, a síneket viszont szakaszolom. A vezetékcsatlakozókat is én gyártottam le. Saját kezűleg készítettem jelzőket, szemaforokat is. Én úgy gondoltam, végigcsinálom az egészet, kipróbálok mindent, utána jön a házikók, állomások épületeinek elhelyezése. Egy ilyen modellasztal igazából sohasem készül el, hiszen állandóan vannak új ötletek, melyeket meg kell valósítani. —A család hogyan viszonyul a hobbidhoz? —Ha a gyerekeim, András és Krisztina és a feleségem itthon vannak, ők is mellém állnak, és eljátszogatunk a terepasztalon. —A beszélgetésünk végén én is odaállhattam a terepasztal mellé, és elindíthattam azt. Köszönöm a beszélgetést, és további jó modellezést kívánok Neked! Wollner Pál
