Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
ATOMERŐMŰ 15 Füredi helyzetkép Beszélgetés Simon János intézményvezetővel Első alkalommal 1989. áprilisában kerestem fel Balatonfiireden Simon Jánost, a Rehabilitációs Intézet vezetőjét azzal a céllal, hogy az Atomerőmű újságon keresztül tájékoztassuk dolgozóinkat az intézmény szolgáltatásairól és az ottani kollektíva lelkiismeretes és színvonalas munkájáról. Idén augusztusban ismét találkoztunk és arról kérdeztem, hogy milyen változások történtek az eltelt években, mely területeken sikerült eredményeket elérni, hol történtek előrelépések, ill, az új elképzelésekről és azok megvalósításáról. Örömmel mondhatom el - kezdte a válaszadást -, hogy az eltelt közel három és fél év alatt a szolgáltatásainkat valamenynyiünk örömére sikerült bővítenünk. Egyik ilyen a játékterem létrehozása lett, ahol biliárd-, rex, sakk- és kártyaasztalok állnak rendelkezésre, főleg a felnőtt vendégek számára. Szolgáltatásaink között jelentős minőségi „ugrást” jelentett az 1992. májusában megnyitott vitorláskikötő, amely sokkal komfortosabb strandolási lehetőséget biztosít a beutaltaknak. Vitorlázást, motoros hajózást, szörf-, vízibicikli- és csónakkölcsönzést - mindezeket díjtalanul -, ill. egyéb strandszolgáltatásokat tudunk nyújtani. A kikötő területén preszszóval váijuk a kedves vendégeinket. Az objektum megnyitása lehetővé teszi azt is, hogy akár egy napra is kirándulókat fogadjunk. * Ilyenkor igény szerint ebédre is rendelkezésre állunk. Jelenleg 100 Ft-ért tudunk egy adag ebédet felszolgálni. Még ebben az évben szeretnénk a volt vitorlásszállást átalakítani és ott egy kondicionáló-, testedzőtermet hoznánk létre. Úgy érzem, hogy ez évben a tavaszi és nyári kihasználtsággal nem volt gond. Reméljük, így lesz ez a későbbiekben is. A továbbiakban érdemes lesz az őszi - főszezonon kívüli - kirándulásokat is tervezni, hiszen egy napra 150 Ft-ért tudjuk az rt. dolgozóit fogadni. Azt hiszem, hogy a pihenéssel egybekötve az orvosi rendelő, fizikoterápia szolgáltatásait és egyéb kezeléseket jobban is kihasználhatnák a vendégeink. Többször - amikor Pakson járok - megkérdeznek, igaz-e, hogy 1200 Ft-ot kell fizetni Füreden egy napra. Ebből azt szűröm le, hogy nem kellő a tájékoztatás a térítési díjakról. Megragadva az alkalmat, mondanék pár szót a térítési díjakról. A térítési díj három kategóriába sorolható. A rövid idejű - egy-két napos - itt-tartózkodás esetén a kereskedelmi tarifát kell felszámolnunk. Ez a legkedvezőtlenebb, főszezonban a főépületben 700 Ft egy éjszakára. Ezenkívül 250 Ft-ot kell fizetni az egész napos étkezésért. Kedvezményesebb a hétvégi üdülés, amelyet három-öt napra lehet igénybe venni. A szervezett beutalás, egyhetes turnusokban - keddtől-hétfőig - a legkedvezőbb az árak szempontjából. Hiszen célunk az, hogy a dolgozó és vele együtt a családja hosszabb időt tölthessen pihenéssel. A rehabilitált rt.-dolgozónak napi teljes ellátásért 150 Ft-ot kell fizetnie, ez nem esik a személyi jövedelemadó alá. Ha a dolgozó házastársa nem az rt. dolgozója, akkor 400 Ft egy napra a költsége. Ebben az esetben fizetni kell a két térítésidíj-különbözet után eső személyi jövedelemadórészt. Gyermekek 250 Ft-ért üdülhetnek a főszezonban, utánuk nem képződik jövedelemadó. Sokkal kedvezőbb a térítési díj a főszezonon kívül. A dolgozó 300 Ft-ot, a gyermek 200 Ft-ot fizet egy napra. A hétvégi beutalásnál 500 Ft-ot kell az rt. dolgozójának fizetnie és ez már adóköteles. Magunkról, a munkatársaimról hadd szóljak néhány szót A beutalt kedves vendég jogos igényeinek kielégítését tartják szem előtt a kollégáim. Arra vagyok büszke, hogy munkatársaim egy olyan plusszal rendelkeznek, amit úgy neveznek, lelkiismeret. Ez, azt hiszem, érződik a kiszolgálás, szolgáltatások színvonalán, A vitorláskikötő belépésével hat fővel bővült a létszámunk, úgy érzem, ők is beilleszkedtek a kollektívába. El kell mondanom, hogy a nyár nekünk is forró, különösen a konyhában, kazánházban, melegüzemben szolgáló munkatársaink gyakran 60-70 fokos melegben dolgoznak. Ez nagyon megterhelő, a nyár végére már nagyon látszik rajtuk a fáradtság. Szinte jól jön a szeptember eleji műszaki leállás. Ilyenkor van lehetőség a regenerálódásra. Lehetőséget keresünk arra is, hogy együtt elmenjünk kirándulni. Tavaly Velencében töltöttünk el három napot. A közös kirándulások alkalmával szerzett felejthetetlen élmények még jobban öszszekovácsolják a mi kis kollektívánkat. Ajó hangulat, ajó munkatársi viszony elengedhetetlen feltétele a kifogástalan munkavégzésnek. A beszélgetések során többször - kérdésként - felvetődik, hogy milyenek is az rt. dolgozói, mint vendégek. Én azt tudom mondani, hogy jó vendégek. Ez azt jelenti, hogy vigyáznak az épületekre, parkokra, berendezésekre. A vendéglátásban átlagban 4-5 év a lefutási idő, ennyi idő elteltével újra kell tapétázni, szőnyegpadlózni stb. Nálunk várhatóan még legalább két évig nem kell felújítási munkákat eszközölnünk. Jóleső érzés volt Simon János szavait hallgatni. Irigylésre méltó lelkesedéssel beszélt a munkájukról, távlati terveikről, feladataikról. A nehéz gazdasági megszorítások ellenére rendszerint mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az oda érkező vendégek gondtalanul tudjanak pihenni, szórakozni, Hl. a rehabilitálódni érkezettek gyógyultan, panaszmentesen tudják folytatni munkájukat. Köszönet illeti az intézet minden egyes dolgozóját azért a figyelmességért, kiszolgálásért, amelyben részesítik dolgozóinkat és családjukat. Magam is családommal együtt - abban a szerencsés helyzetben voltunk -, hogy többször is beutaltként kellemes időt tölthettünk a Balatonfüredi Rehabilitációs Központban, így alkalmunk volt személyesen is meggyőződni az elmondottakról. Mindazok, akik megfordultak már Füreden, valószínű, azon a véleményen vannak, hogy lehetőség szerint újból el szeretnének menni és kellemes napokat akarnak eltölteni ott. Éljünk a lehetőséggel, érdemes! Gy.-Zs.-M. J. Köszönőlevél Atomerőmű című újság felelős szerkesztőjének! Kérjük szíveskedjék közölni ezt a pár sort az újságjukban! Ezúton szeretnénk megköszönni a „PÁL villany PÁL" cég villanyszerelőjének, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül megjavította lakásunkban a villamos fűtést. Tisztelettel két idős nyugdíjas hölgy. Paks, 1992. okt. 5. Horváth Mária és Horváth Erzsébet Paks, Táncsics M. u. 14. I. em. 3. lakosok. Környezetvédelmi diákpályázat 1993. Az emberi környezet tudatos megismerése, használata és ápolása érdekében a paksi atomerőmű ez évben harmadszor pályázatot hirdetett középiskolás diákoknak, diákközösségeknek, esetleg több iskola tanulóiból alakult munkaközösségeknek. Kivételesen általános iskolások is pályázhatnak. Pályázni lehet olyan témával, amely a környezet természetes állapotát, annak ember által előidézett változásait, az ennek folytán embert érő hatásokat, a környezet és ember védelmét mutatja be objektiven, empirikusan, tárgyszerűen, számszerűen, majd az adatokat természettudományos ismeretek és törvények alkalmazásával elemzi, így vonva le következtetéseket. A pályázat alapja lehet méréssorozat, számitógépes program, iskolában bemutatható kísérlet, videofelvétel, diasorozat, számszerű statisztikai adatsorozat. Kívánatos, hogy a pályázat helyi (iskolai, lakóhelyi, városiközösségi, magyarországi) állapotokra összpontosítson, de a nyert vagy idézett adatokat lehetőleg vesse egybe a tágabb régió adataival. A pályázati tanulmány lehetőleg kvantitatív legyen, megfigyeléseken, kísérleteken alapuljon, esetleg statisztikai adatok természettudományos igényű elemzését adja meg. A pályázat célja lehet a választott téma iskolai bemutatására (tanítására és szemléltetésére) tett javaslat is. A feldolgozásnak a középiskolai természettudományos tananyagra kell támaszkodnia. A pályázat témáit például a következő területekről veheti: a légkör kémiai változásai, légkör aeroszolszennyezése, gépkocsik szennyező hatása, kétütemű és négyütemű kocsik összehasonlítása, üzemek szennyező hatása, savanyú eső, vizek kémiai, biológiai állapota, vizek szennyezettsége, annak eredete, globális változások, természetes eredetű radioaktivitás, emberi tevékenységből adódó radioaktivitás, természetes, ipari, katonai, orvosi eredetű sugárterhelés, emberi életkor, halálozási okok, életmódból adódó kockázat, különböző energiaforrások kockázata, különböző szabadidő-tevékenységek kockázata. A téma széles áttekintését megkísérlő pályázatokkal szemben előnyben részesítjük az egy konkrét probléma mélyebb elemzését adó tanulmányokat. Elősző évi pályamunka kiegészített, elmélyített változataival újra lehet pályázni. (Ekkor az új díj, és az esetleges előző évi alacsonyabb rangú díj különbsége illeti a nyertest.) A legjobb pályamunkákat díjazzuk: III. díj 1000 Ft, II. díj 2000 Ft, I. díj 3000 Ft, kiemelkedő munkáknál kivételesen 5000 Ft-os díjakkal. A legjobb pályamunkákat tanári ankéten bemutatjuk. Az I. díjat nyert diákokat szaktanárukkal együtt a PA Rt. a paksi szakközépiskolában és a paksi kömyezetellenőrző laboratóriumban a következő nyáron egy hétre vendégül látja, ahol bevezetik őket a modem sugárvédelmi módszerekbe és méréstechnikába. A pályázatot minden évben kiírjuk. Ha egy iskola diákjai több éven át aktívan szerepeltek pályázatunkon, azt az iskolát a PA Rt. a témakörbe vágó felszereléssel támogatja. A pályázat beküldési határideje 1993. január 31. A következő pályázat eredményhirdetése az Eötvös Társulat 1993. áprilisi Középiskolai Tanári Ankétján lesz. A pályázatot két példányban a PA Rt. Tájékoztatási Iroda (7031 Paks Pf. 71) címére kell benyújtani, feltüntetve az iskola pontos címét és a témát vezető tanár nevét is. A bírálóbizottság tagjai Czeizel Endre (Országos Közegészségügyi Intézet), Marx György (az Eötvös Társulat elnöke), és Mészáros Ernő (MTA Környezettudományi Bizottságának elnöke). A PA Rt. vezérigazgatója Megszületett az atomember Negyedszer rendezték az Atomember triatlonversenyt, amely az idén felkerült a hivatalos versenynaptárra. A négy évvel ezelőtti alig 30 résztvevővel szemben idén már több mint kétszázan neveztek az ország minden részéről. Nagyon szép karrier. Külön öröm volt a rengeteg gyerek. Az ő versenyüket külön kellett indítani, annyian voltak. Az uszoda befogadóképessége miatt fordított sorrendben folyt a verseny. Futással kezdték, majd kerékpárral folytatták, és úszással végezték. A rendezők remélték, hogy széthúzódik a mezőny, és az uszodában nem lesz tumultus. Nem így alakult. Néha 6-8 versenyző is úszott egy pályán. A gyermekek két futama után indultak a felnőttek. Néhány kiváló versenyző már a futásnál elhúzott, de a zöme végig együtt volt. Forrt a víz, annyian úsztak egyszerre. A rendezőknek nagyon kellett figyelni, hogy mindenki teljesítse a hét fordulót. A férfiaknál az első Képes Gergő lett Csepelről, míg a nőknél Hegedűs Erika győzött Debrecenből. Kevesebb mint egy óra alatt teljesítették az öt km futást, a húsz km biciklizést és a 400 m úszást. Új színfoltja volt a rendezvénynek Péter Attila részvétele. Ez a fiú a tömegsportversenyek állandó „szóvivője”. Minden hétvégén megjelenik valamelyik versenyen, kezében a mikrofonnal és végig szóval tartja a közönséget. Tájékoztatja a versenyzőket, szórakoztatja a szurkolókat, segíti a rendezőket. Mindez szinte pihenés nélkül, rengeteg humorral, hozzáértéssel. Külön tanulmányt érdemel, ahogy a befutókat köszönti. Nem annyira a győzteseket, hanem a később érkezőket. Mert ugye a profinak kutya kötelessége elöl végezni, de az ízig-vérig amatőr bizony a legnagyobb ellenfelet, önmagát győzi le, mire befut. Akár utolsónak is. A triatlon lényegét érzi és érezteti Attila, mikor ovációval fogadja azokat, akik levegő után kapkodva, remegő térdekkel érkeznek a célba. A triatlon, és remélem az egész szabadidősport, növekvő népszerűségét jelzi, hogy a mezőnyben lihegett az Rt. néhány rangos embere, sőt még egy igazgatót is láttam. Öltöny, nyakkendő nélkül, csapzottan, de büszkén, hogy megcsinálta. Egy másik igazgató Tóth György megtisztelte a versenyt, hogy vállalta a díjátadó szerepét. A szponzorok jóvoltából gazdag ajándékokat vehettek át a győztesek és a helyezettek. A versenyzők, kísérők a jó verseny élményével indultak haza. Az egész napos hajszától fáradt, kiéhezett rendezők pedig körbeülték a finom pörkölttel teli kondért, amit az egyik támogató kft. főzött külön nekik. Nagy István r„O az a szép zöld gyep...” ... igen a gyep. Szerintem csodálatos, megnyugtató és persze szép. No azért ne feledjük, mindehhez szükség van a nyírására, öntözésére, gondozására és szükség lenne az óvására is. Az előbbieknek van, míg az utóbbinak sajnos néha nincs gazdája. Mint például az F2 porta belső felén lévő gyeprésznek. Gondos kezek nyílják, öntözik, szépítik, de biz néhányunk mindezzel nem törődik. Persze rajta átvágva rövidebb az út, nyerünk vagy 20 másodpercet. Be kellene látnunk, hogy mindegyikünk szereti a munkáját precízen, pontosan - s uram bocsá” -, másoknak tetszőén elvégezni. És ezzel együtt elvárjuk munkánk, fáradozásunk elismerését, megbecsülését. Egy-egy jól elvégzett munka, egy kellemes munkanap egyfajta sikerélményt, töltést ad - NEKÜNK! Mert akik gondozzák, rendezik nap-nap után a füvet, a parkot, azt hiszem, régen lemondtak erről az érzésről. Ma már nem kezdenek el fél 2-kor öntözni, mert ez akkor, azért a „hosszabb útra” kényszerítette a sietőt. Valójában egész nap öntözhetnének! Gondoljuk meg mit éreznénk, ha munkánkat ennyire nem értékelnék! Vajon, mi is csak sóhajtoznánk? D. K.
