Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1990-11-01 / 11. szám

ATOMERŐMŰ

7

Eltökélt

szándék

vagy

Puszta(i)

akarat?

PROFISZELLEM

Hamarosan itt az NB Il-es labdarúgó-bajnokság első félidejének vége, szünet következik. Most egy kis szusszanás, s közben, a nyugati csoportban szereplő Paksi ASE csapatának vezető edzőjével, Pusztai Lászlóval beszélgetünk.- Emlékszem, a bajnokság kezdetén, mint újdonsült NB íl-es csapatnál, a túlélés volt a tét. Ön hogyan ítéli meg most a csapat helyzetét?- Önteltség nélkül mondom, hogy az eddigi munkánkkal, teljesítményünkkel mindenki elégedett lehet. Több mint hatvannyolc százalék a csapat teljesítménye. A tizenharmadik forduló után az ötödik helyen állunk, s ez egyrészt örömmel, másrészt aggodalommal tölt el. Örömmel azért, mert az eredeti elképzeléssel, tíz-tizenegyedik hellyel szemben, pillanatnyilag idáig jutottunk. Az aggodalmam egy szubjektív emberi tényező miatt van, és ettől óvom a csapatot. Tudniillik ilyen pozícióban ajóllakottság érzete könynyen hatalmába kerítheti az elméket. Számtalan eset igazolta, hogy az ilyen csak rossz véghez vezet. De térjünk vissza a valósághoz - az ötödik hely nem véletlen... Úgy érzem, megdolgoztunk ezért, szerencsére sérülésünk alig volt, büntetés is kevés. A kezdeti sikertelenség jól jött”, figyelmeztetés gyanánt. Egyrészt rádöbbentett bennünket, hogy ez NB IL, itt nem lehet a mellünket sokáig veregetnünk, másrészt egy egészséges versenyszellemet gyújtott bennünk, elvégre a végzett munkánk ettől többre jogosít. És valóban, itt megértettük az új helyzetet, a sikert, az előrelépést már együtt állítottuk.- A télen, ha együtt tudunk alapozni, ha már a lábunktól a hajunkig megismerjük egymást, s ha a szurkolók is „otthont teremtenek”, számunkra és ha már az ASÉ-pálya mindünknek valóban „hazai pálya” lesz, akkor igen, képesek leszünk nyerni tavasszal, s elérni többet az eddiginél. De ezért továbbra is keményen meg kell napról napra, mérkőzésről mérkőzésre vívnunk a csatát, és hinnünk a végső győzelemben. Ez nem demagógia, minthogy több csapat harcol az NB I-ért.- Az induláskor több poszton történt változás. Ezeket tekintve, hogyan értékeli az elmúltakat - mivel szavaiból magas húrok pengetését érzem, megfelelnek-e ennek a játékosok?- Nos, három kapusunk volt, velük dolgoztunk végig. Ez esetben be kellett látnunk, hogy közel azonos korú és képességű kapusokkal nem lehet sokáig „áltatnunk” egymást, ezért változtattunk. Októberben Szlanyinka Pali a PSE-hez igazolt. Helyette egy fiatal játékos lesz a közeljövőben a harmadik számú kapusunk. A védelemmel elégedett vagyok. Ami bánt, az a Vörös Lajos esete, aki egy porcműtét után nem tudott sajnos

felépülni, így csapatunkban nélkülözni kellett. Ügyanez a helyzet Blatt Palival is, akinek korábbi gerinc-éS térdízületi problémái kiújultak. Sajnálom, mert egy egészséges Blatt Pál nagy hasznunkra lehetett volna. Végeredményben a védelmünket stabilnak ítélem meg. Jó fejelők, agresszívek, labdaszerzők és játékosak, akik meg tudják a feladatukat oldani. Produktumuk, a mezőnyhöz viszonyítva, az első öt közé jogosít. A középpályásoknál több változtatás volt, főleg a jobboldalon. Ezt az oldalt nem találom „egészségesnek”. Tóth, Mikolics, Nagy Zoli váltogatták egymást, de számomra egyik sem tudott végleges döntést hozni. A bal oldalon, Orosz révén sokat erősödtünk, aki lendületet kölcsönzött a csapatnak. KákonyiLuc/játszik még ügyesen, de képességeit tekintve, tőle többet várok. Fritz Feri sokat volt talonban. Úgy érzem, ő és én előbb-utóbb bebizonyítjuk, hogy akarattal, elszántsággal lehet valaki NB Il-es játékos, még ha nem is tartják nagy talentumnak. Ö szorgalmas, be tudja ezt hozni, elvégre szükségünk van a játékára. A támadóposztunkon, mint a kapusoknál, a „bőség zavara” volt. A mai stílusban két támadó játszik, kettő kispados, így egy mindig kiszorult. A tartós „szenvedő”, Vörös Józsi volt, ezért őt kölcsön adtuk Kisdorógnak úgy, hogy bármikor viszszahozhatjuk. Támadóink között Kádár és Juhász nagyon gyors, agresszív, bátor. Kovalik és Szendrei technikai tudása a kombinatív játékban, mintsem a harcosságban ütközik ki. Ez egy jól ötvözhető támadósort eredményez, de stílusunk még csiszolódik. Összefoglalva, \ csapat eddigi munkáját jónak tartom, és méltónak a mezőnyben a legjobb hat közé.- A csapat teljesítményében van egy kis „ámulatosság”, főleg ha figyelembe vesszük a megjelölt célt és a jelenlegi eredményt. Nyilván van ebben egy „varázs”, amit úgy neveznék, ösztönzés, minthogy enélkül elképzelhetetlen. Az ösztönzésről tudhatnánk meg valamit?- T ermészetesen. A játékosokat valahogy méretni kell, és ezért - mint iskolában a tanár a diákot - én is osztályzok. Nullától tízig adom az osztályzatot, de mondjuk úgy, én szigorú „tanár” vagyok. Ha valaki átlagformáját nyújtja, munkáját becsülettel végzi, az átlagjegyet, ötöst kap. Hatos osztályzatnál egy mezőnyjátékosnak ki kell segíteni társát, gólhelyzetbe hozni mást, esetleg gólt rúgni, illetve olyan pluszt teljesíteni, amit én nem kértem. A kapusnak egykét bravúros védést kell ezért produkálni, hogy ezáltal is segítse a csapat eredményességét. A hetes osztályzat csak döntő érdemekért jár. Mezőnyjátékosnak gólt (gólokat) kell rúgni, a pályán mozogni, száguldani, olyanná válni, akire lehet számítani. A kapusnak tizenegyest vagy gólnak látszó labdát kell megfogni. Nyolcast kap az, aki áldozatos munkájával győzelemhez juttatja a csapatot és elnyeri a „mezőny legjobb játékosa” címet. A kapusnak több gólnak látszó labdát kell hárítani, irányítani a védelmet, s a mezőny legjobbjának lenni. Kilences osztályzat nálam ilyen szinten nincs! Azt csak magasabb „régiókban” tudok elképzelni.

Az átlaggal, az ötös osztályzattal kezdtem - amit a fiúk egyre jobban tisztelnek, megbecsülnek. Sajnos, ettől gyengébbet is adok - mondhatnák ajátékosok. Négyest kap az ajátékos, aki a külön rábízott feladatot nem teljesíti. Megjegyzem, hogy a különfeladat, az egyénképességeihez szabott. Hármast érdemel az, aki rengeteg hibával játszik, netán az első harminc percben le kell cserélni. Kettest az, aki „sárgát” kap, a társait irritálja és a közönséggel szemben is sportszerűtlen. De innen hadd ne folytassam, mert ettől alacsonyabb osztályzatú a csapatba be sem kerülhet. Rövidebb-hosszabb időre az a játékos is „kireked”, akinek az átlagtól tartósan gyengébb a minősítése. Az osztályzat egyben preferenciát is jelent, így ajátékosnak anyagilag sem mindegy. Az sem, hogy hogyan viszonyul a házirendhez. Tudniillik, megsértése szigorú pénzbírsággal jár. Nincs kegyelem, nincs megbocsátás, mert a fegyelmet

megtartani csak így lehet. Elmondom azt, hogy ezek a „törvények”, a szakosztály technikai személyzetére nézve is kötelező érvényűek.- A mechanizmusuk elvi része a munkahelyekre is példaértékű lehetne. Ebben, a kicsit katonás fegyelemmel áldott rendben, hogyan alakul a kollektív szellem?- Ennek kialakításában még van mit tenni, elvégre a játékosok többfelől érkeztek. Itt jöttek-mentek a labdarúgók, közvetlen baráti kapcsolatok lazultak meg, ezért kezdetben fenntartással fogadták az érkezőt. Én úgy érzem, a közös munka, az egymás mellettiség, a közös öröm és bánat előbb-utóbb öszszehozza a csapatot. A játékosok mára már azt is megértették, hogy az előrelépéshez profiszellemben kell élni, dolgozni, így ezen a téren is tökéletes közöttünk a harmónia.

Csak még egy utolsó gondolatot, aminek köze lehet a közösségi szellem alakulásához. Élő baráti kört szeretnénk kialakítani, kb. ötven-nyolcvan fővel. Számukra idegenbeli mérkőzéseinkre buszt is indítanánk. Csapatunknak legjobb reklám a győzelem, de ehhez, idegenben, nekünk is szurkoló közönség kell. Higgye most el nekem, az is, aki kétkedik: mi nagyon akarjuk a győzelmet!- Ez számomra meggyőző. Kívánom, hogy minél több részük legyen benne. Köszönöm a beszélgetést! G. Szabó

Tejó ég! Mit nyüzsögtek és izgultak a Néber Tiborék, hogy varázslatossá tegyék az ötödik „szülinapját” ünneplő eseményt. És tessék, épp a helybeli ifjúság nem ment a nagy bulira! Pedig az atomerőmű ifjúsági és sportnapok színes programjának széles választéka várta - az egyébként unalom palástjában hadakozó - ifjúságot. Csak néhányat a kínálatból: sakkbajnokság, játszóház, ahol többek között Labant Csaba gitár- és énekelőadása nyújtott kikapcsolódást, eljöttek (lehet, hogy megbánták?) az abonyi mazsorettek, de volt tinidiszkó is.- De!, azért volt olyan is, aminek örültem - mondja Néber Tibi. Az ország számtalan helyéről zarándokoltak ide a triatlonosok, vagy például a rengeteg harcos csatározása az egy szem malacért... stb.

Az 1990. évi aisn végeredményei:

„ATOMBER" trial Ion, 126 fős mezőny

I. korcsoportos leány: __

1. Arany Sarolta MAFC (34:28 perc)

2. Fenyvesi Helga Paks (36:07 p)

I. korcsoportos fiú:,

1. Kertész Ádám KSI (27:00 p)

1. Szabó Gábor Hódmezővásárhely (27:00 p)

3. Keresztes Tamás Szekszárd, VSE (28:44 p)

II. korcsoportos leány:

1. Kertész Dóra Csepel (28:28 p)

2. Borsi Ágnes Dombóvár (29:05 p)

3. Szebeni Beáta MAFC (32:08 p)

II. korcsoportos fiú:

1. Szekeres Norbert Hódmezővásárhely (25:15 p)

2. Jancsó András Budapest (25:24 p)

3. Lukács Szilveszter Karcag (25:50 p)

III. korcsoportos leány:

1. Varga Zsuza Szekszárd (23:54 p)

2. Kucserka Zsuzsanna Paks (28:21 p)

3. Borsi Katalin Dombóvár (29:21 p)

III. korcsoportos fiú:

1. Kiss István Dombóvár (23:12 p)

2. Varga Szabolcs Dombóvár (24:19 p)

3. Hérzey András Budai XI. (24:39 p)

IV. korcsoportos leány:

1. Molnár Erika Budai XI. (1:08:27 óra)

2. Bállá Krisztina MAFC (1:16:13 óra)

IV. korcsoportos fiú:

1. íjjas Viktor MAFC (1:01:14 óra)

2. Koós Zoltán MAFC (1:03:47 óra)

3. Leipnikel Roland Budai XI. (1:09:00 óra)

V. korcsoportos női:

1. Gyurik Andrea MAFC (1:11:25 óra)

V. korcsoportos férfi:

Bő kínálat, szűk kereslet

1. Weiner Zsolt MAFC (0:58:20 óra)

2. Klemm Zsolt Tolna (0:59:48 óra)

3. Dr. Szabó Péter Szekszárd (1:01:57'óra)

VI. korcsoportos női:

1. Arany Jánosné MAFC (1:19:04 óra)

2. Riszter margit Paks (1:26:55 óra)

VI. korcsoports férfi:

1. Dr. Póka László MAFC (1:04:18 óra)

2. Deli Lászlp MAFC (1:11:53 óra)

3. Szekeres László Hódmezővásárhely (1:12:28 óra) Tájfutás, 57 fős mezőny

N-15: 1. Micsók Barbara Szekszárd, Garay János Gimn.

2. Körösztös Lívia, Paksi SE

3. Miszlai Orsolya Dombóvár, Illyés Gyula Gimn.

N-17: 1. Dömötör Edit, Paksi SE '

2. Csonka Erika, Paksi SE

3. Kiss Angéla, Siófok F-15: 1. Doma Róbert, Fonyód

2. Mihály József, Palánki Szakközép

3. - Németh Zoltán Szekszárd, Garay János Gimn.

F-17: 1 .'.Klem József, Palánki Szakközép

2. Bayer Belázs Szekszárd, Garay János Gimn.

3. Potoczky Iván, Paksi SÉ F-21: 1. Németh Éászló, Fonyód

2. Peresztegi László, Kisbér

3. Kiss Péter, Siófok Labdarúgás, 5 csapat

i: PAV 1

2. PAV BÉRIG 1

3. PAV Főiskola

„Legjobb góllövő”: Deák Dezső (PAV Főiskola)

„Legjobb icapus”: Méhes István (PAV 1).

„Legjobb mezőnyjátékos”: Patkós István (PAV BÉRIG 1) MIXED-röplabda, 3 csapat

1. „WEST” (Rácz Katalin, Ferenczi Richárd, Várnai Péter)

2. „KINGS” (Hudák Zita, Feil Anita, Hudák Pál, Tibai Ferenc)

3. „KOREA” (Lestár Viktória, Máté Nikoletta, Gyányi Zsigmond, Poór József)

Kézilabda, 4 csapat

1. Dunaferr

2. PAV

3. ESZI DSE

4. Fadd Tsz SK

„Legjobb góllövő”: Odor Ervin (ESZI DSE)

„Legjobb mezőnyjátékos”: Márkus László (Fadd)

„Legjobb kapus”: Gyovai Attila (Dunaferr) •

Asztalitenisz,28 fős mezőny Leány egyéni:

1. Jambrich Krisztina

2. Jambrich Annamária

3. Szabó Judit Női egyéni:

1. Kiss Zoltánná

2. Riszter Margit

3. Jambrich Krisztina Fiú ögyéni:

1. Nagy Róbert

2. Nagy Mihály

3. Jambrich Zoltán Férfi egyéni:

1. Angyal János

2. Búi Quoc Thang

3. Novák Lajos Thang...Thang!

Az imponálóan játszó dél-vietnami fiú tulajdonképp leiskolázta a mezőnyt, csak a végén, Novák Lajos ellen botlott meg, s ez épp elég volt ahhoz, hogy Angyal Janinak kikaparja a gesztenyét.

Az ez évi aisn támogatói és segítői:

, PAV Szakszervezeti Bizottság, ASE, Paksi Ruhaipari Szövetkezet, Paksi Áfész és a Tolna Megyei Tanács ifjúsági és sportosztálya. A támogatásért, ha hálát lehet így mondani, és van ki így átveszi: mindenkinek köszönet, a résztvevők nevében is e nemes tettért!

G. Szabó Pál