Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1990-11-01 / 11. szám
8 ATOMERŐMŰ A. kormányos Novotny Egy hajóban evezünk HUMOR Az idén októberben, tíz év óta először, Tolna megye adott otthont a MUOSZ Sportújságírók Országos Tanácskozásának. Tengelyen, a (még) ritka szép természeti környezetben található oktatási központ háromnapos eseménye után Novotny Zoltánnal, a sportújságíró szakosztály elnökével beszélgettem saját életéről, szakmai munkájáról és a nemzeti sportunkat érintő kérdésekről.- Ötven éve, hogy megláttam a napvilágot - mondja Novotny Zoltán. Már a nevem is vicc, ha a családfán végignézek. Az egyik nagyapám spanyol, a másik cseh. Az egyik nagyanyám osztrák, a másik lengyel. Én tehát ízig-vérig magyar vagyok, de úgy vélem többen is vagyunk ilyen „magyarok”. Nem mondhatnám, hogy gazdag családba születtem. Apámék tizennégyen, anyámék tizenegyen voltak testvérek. Nekem tulajdonképpen mindenhez alkalmazkodnom kellett, és mindig mindenben meg kellett találnom a mértéket. Erre neveltek. Életem ártatlan, nyiladozó részét a második világháború borzalmai árnyékolták be. Újra születtem! A főváros ostroma volt. Betegeskedtem, a kórházból siettünk haza. Épp a lakásunk pincéjéhez értünk, amikor iszonyú robbanás remegtette meg a környéket. Egyórás pokol következett. Csak később tudtuk meg, hogy a kórházat pincéig bombázták, s az orvos, aki kezelt, betegjeivel együtt életét vesztette. Ezt akkor én még nem értettem..., mint ahogy a negyvenes, ötvenes évek üldözéseit. Én minden voltam. Voltam munkásszármazású, voltam osztályidegen és a csuda tudja, hogy mi nem. Az ok egyszerű - apámnak volt egy cipőfelsőrészkészítő' műhelye, egy „kizsákmányolt” alkalmazottal, anyámmal.- Mindezek ellenére én első nemzedékes értelmiségi, ha úgy tetszik második nemzedékes pestinek vallom magam. Pesten jártam iskolába. Az első négy osztályt a Lónyai utcai iskolában, a további négy osztályt a Bakács téri általános iskolában végeztem. Középiskolai tanulmányaimat az Apáczai Csere János Gimnáziumban folytattam, majd érettségiztem. Később bölcsészkaron, magyar-történelem szakosként diplomáztam. Mint gyermeknek, nekem is változóak voltak elképzeléseim a szakmámat illetően. De kezdem ott, hogy szamárköhögős voltam, sokat betegeskedtem. „Unalmamban” írtam, olvastam, számoltam, így az általános iskola előtt nemcsak a mesén, de a „súlyosabb” olvasmányokon is túl voltam. Nos kezdetben, a számok bűvöletében, zöldséges-fűszeres akartam lenni, majd később a kígyózó villamosok igéztek meg. Sajnos apám fiatalon lett beteg, természetesen a gyógyítás vágyával, akkor, orvosnak készültem. Engem sok kiváló pedagógus tanított, s talán a példájuk ösztökélt a tanári pályára. Azt már nem tudom, mi vezetett arra, hogy egy időszakban színész akartam lenni. Tény, hogy első osztálytól végig, „előadónak” tartottak tanárok, diákok egyaránt. Szinte mániaként húzódott végig fiatal éveimen az, hogy vizespohárba, vagy tölcsért formált kezemből „közvetítettem” arról, ami a közelemben történt. Helyben vagyunk... riporter! Érdekes, tudniillik ez tűnt a legelérhetetlenebbnek, s lám az lettem.- Ezerkilencszázhatvankettő február tizenharmadikán kerültem a mindmáig legelső munkahelyemhez, a Magyar Rádióhoz, akkor próbaidőre. 1963 júliusától már stabil alkalmazott lettem. Ez a bő egy év tanulással, gyakorlással telt el. 1963-tól ’66-ig bemondó voltam a rádióban, majd utóbb, amikor megérettem arra és megtetszettem az akkori sportosoknak, oda tettek. Ettől kezdve „egyenes” a pályafutásom. Előbb riporter, majd rovatvezető-helyettesként dolgoztam. Az 1982-es átszervezés következtében osztálylyá alakultunk, s mivel vezetőnk nyugdíjba ment, így én kaptam meg az osztályvezetői tisztet. „Riválisunknál”, az MTV-nél is hamar megjelentem. 1964-ben nyilvános hangversenyek konferálójaként, ’65-től a tv-híradó bemondójaként, de az utóbbinak ’73-tól csak a sportrészében vagyok (néha) érdekelt.- Huszonöt éve járom a világot, hírt adva a nemzetközi sporteseményekről, nyári olimpiákról, különböző világversenyekről. Tömérdek társadalmi tisztséget látok el. Én vagyok a Súlyemelő Világ-kupa titkára, a bevezetőben említetten kívül elnöke a Magyar Diáksport Szövetségnek, a TIT sportbizottságnak, tagja a MOB- nak, a nemzeti testnevelési és sporttanácsnak, a rádiónál a mikrofon bizottságnak... van még, de hadd ne tovább. Ezek rendkívül lekötnek, így nem csoda, ha a rossz papok útját járom. Tudniillik én prédikálom a mozgást egészségünk megőrzéséhez, ugyanakkor nekem jut erre a legkevesebb. S az a kevés, ami adatik, milyen sportág(ak)ban nyilvánul meg?- Nos, régebben az MNB csapatában fociztam, majd egy Újságíró SK nevű formációban kezdtem el kosarazni és teniszezni. Ma már csak a tenisz maradt. De elárulom, ha heti ket-alkalommal nem tudok lemenni, akkor beteg leszek. Tapasztalatból mondom, hogy mozogni kell és nem szabad abbahagyni! Sajnos, fiatalon mindent elkövetünk egészségünk megrontására, de egy bizonyos koron túl már nagyon nehéz visszahozni azt.- Harmincéves pályafutás: hires sportolók, nagy események, örömök, bánatok, ezernyi élmények. A legszebbekről, ha beszélne.- Valóban sokat átéltem, amelyek között elsősorban az olimpiai játékok élménye a legszebb. Az olimpiák a legnagyobbak, az utolérhetetlenek. Felfokozott élmények, varázslatok és áhítatok... valami ősi szellem leng körül mindent. Egyéneket illetően Hegedűs Csaba világraszóló győzelmeinek közvetítése, ami számomra feledhetetlen. Ő az, akit „gyermekemnek” éreztem, mivel aktív versenyzői pályafutását végigkísértem. De ugyan ilyen maradandó, három FTC labdarúgó-mérkőzés közvetítése is. Az egyik, az 1968- as Bilbao elleni kupamérkőzés. Nagy, Albert, Varga... stb. összetételű társaság 2:1 -re győzött a Népstadionban, rendkívül nehezen. Egy hajítófát nem ért a fradi továbbjutási esélye. Ráadásul a spanyolországi visszavágón sérü> lések, sértődések tizedelték a csapatot. És. akkor történt a csoda. Egy erősen tartalékos FTC, kint is (2:1!) győzelmet aratott. A harmadik 1974-ben volt, amikor Liverpoolban 1:1-et játszott a fradi. Fiatal, csikócsapat volt az FTC, Dalnoki akkor újított. Biczkó, Ebedli... stb. számomra ismeretlen ifisták a csapatban, s ők a nagy Liverpool ellen. Tejó ég! Keegenék hét, tíz gólos különbséget tippeltek... Nos, ezek azok, amelyek a szívembe „kövültek”.- Régebben, kis országunk a sport-nagyhatalmak közé tartozott. A közelmúlt, amolyan „középszerűséget” hozott. Ön szerint, a jövőben megtudjuk-e az utóbbi stációnkat tartani?- Egy kicsit elvonatkoztatom e kérdést. Én nem vagyok annyira pesszimista, mint amennyire p.eszszimisták sport tekintetében az emberek. Ugyanis néhány embernek az lett (s az lesz) a megélhetése, hogy ő sportoló. Minthogy társadalmunkban határozottabb lett az eredmény szemlélet, ilyképpen ezen sportolónak is létérdeke lesz, hogy jót nyújtson, jót teljesítsen. Ezekből következik, hogy mindig lesznek világraszóló teljesítményt nyújtó sportolóink, akiket én „esernyő embereknek” nevezek. Azért esernyő emberek, mert nem lesznek mögöttük igazán sportolók, sportoló tömegek. Ha a magyar sport jövőjét az utóbbiak alapján ítélem meg, akkor a helyzet katasztrofális lesz. De ezt már évtizedek óta mondjuk, hogy össznépünk egészségi állapotát mozgással, sporttal lehet javítani, még ha azt öntevékenyen is, a szűkös lehetőségek között lehet csak elérni.- Társadalmi rendünk jelene felkavart, néha drámai. Ön exponált környezetben él és dolgozik, ahol megítélésem szerint ma nagyon nehéz. Mindezek ellenére, az Ön küllemét tekintve, arca sima és gondtalan, szeméből lelki béke árad...- Ezek szerint színészarcom van. Való, hogy mindenki nyugodtnak tart, holott messzemenőkig nem vagyok az. Talán szerencsésebb lenne, ha néha az asztalra csapnék, ordítoznék, mert akkor a dühöm levezetném. Lehet, hogy ezért is?, én nagyon rosszul alszom. Hol itt, hol ott fáj, tehát fizikálisán sem érzem jól magam. És ezekhez járul a megoldatlan gondok sokasága, amik nem is annyira az enyéim, hanem a szűkebb és tágabb környezetemé, akár a sporté, akár a rádióé, akár az egész országé. És ha már így nézek körül, akkor nem lehetek nyugodt. De ha én mégis nyugodtnak látszom, akkor az egyfajta mérsékletesség, valami bölcsesség, valami belenyugvás, valami cinizmus - szóval, ahogy az amerikai mondja: „keep smiling”, azaz fütyülök a világra.- E szakmai tanácskozás, egyes vélemények szerint, jelentőségében devalválódott. Itt, a végén, számomra úgy tűnt, hogy a szakosztály szervezeti problémákkal is küzd. Ön, mint elnök, az előző felvetéseket, hogyan ítéli meg, s egyáltalán ez a tanácskozás elérte-e célját?- A háromnapos esemény leglényegesebb eleme az volt, hogy az országból összejött sportújságírók, itt és most elbeszélgethettek. Az ilyen személyes kapcsolatok megismerést, esetleg barátságot is eredményezhetnek. Ezen túlmenően tematikus programja is volt az eseményeknek, amelyre rangos vendégeket hívtunk meg, akik a területüket érintő szakmai dolgokkal ismertettek meg bennünket. És végül, mint elhangzott, szakosztályunk gondjairól, örömeiről beszélgettünk.- Nos, ez az alkalom ismét felszínre hozta, hogy a szakosztályunk körül nincs minden rendben. Tény, hogy sokfélék vagyunk, sokfelől jöttünk. Vannak közöttünk idősek, fiatalok, háromdiplomások, alulműveltek, becsületesek, kevésbé becsületesek és olyanok is, akik pénzért adják el lelkűket. Tehát sokféle személyiség, amely sokfelé húz. Én a hatódik éve töltöm itt be az elnöki posztot, de mindig azt szerettem volna, ha a többség egyfelé tartana. Mert egyet nem szabad elfelejteni, hogy mi egy hajóban evezünk a magyar sportélet háborgó tengerén. Én nem vagyok hadakozó, nehezen viselem a konfrontációt, s gyűlölöm a veszekedést, minthogy értelmetlen. a dolgok folyamában. - A kérdés utolsó részére azt mondhatom, hogy ez a tanácskozás elérte a célját, még akkor is, ha egyesek keserű szájízzel távoznak. Úgy vélem tovább kell gondolnunk mindazt, ami itt elhangzott, s tennünk azért, hogy jövőre jobb legyen.- Köszönöm a beszélgetést és kívánom, hogy a rádióban még sokáig hangozzék el ez az élőmondat: „Jó reggelt kedves hallgatóink, a műsorvezető, Közlemény 1990. X. 23-án egy tacskó megharapott egy gyereket. Kérem a gyermek oltási bizonyítványait bemutatni! Életmentés- Maga mentette ki a fiamat a Dunából?- Igen, én voltam, de hát ez szót sem...- És hol a gyerek sapkája? Morbid Kovács a lábánál fogva húzza a gyereket a lépcsőn lefelé. A gyerek feje tak-tak kopog a fokokon. Meglátja a szomszéd.- Mit csinál Kovácskám, hát leesik a gyerek fejéről a sapka!- Nem a! Jól odaszögeztem! Hentesnél Öreg nénike válogat:- Adjon nekem aranyos abból a kolbászból, hat és fél dekát legyen szíves.- Parancsoljon mama.- Jaj, kedveském, húzza le a héját! Ugye nem haragszik?- Dehogy haragszom, parancsoljon hat és fél deka, lehéjazva.- Jaj aranyoskám, szeletelje is fel legyen szives! De ugye nem haragszik?- Nem haragszom. Itt a hat és fél deka kolbásza, lehéjazva, szeletelve!- Jaj, aranyoskám ne haragudjon már, mégis inkább szafaládét vinnék egy fél párat. Jó?! De ugye nem haragszik?- NEM! Nem haragszom, sőt az én k... anyámat, és már megyek is a p...-baü! Favicc 1. Két csőív megy az úton, meglátnak egy egyenes csőszakaszt.- Odanézz, hogy néz ki!- Hagyd szegényt. Nyomorék. Favicc 2. Két gonca poroszkál az úton. Meglátnak egy kopasz goncát.- Odanézz egy tar gonca. Otthon- Na kisfiam, mi történt az iskolában?- Ó, csak én tudtam válaszolni a tanító néni kérdésére.- Nocsak! És mit kérdezett?- Hogy ki törte be az ablakot? Gyanú Kovácsné buzgón böngészi át férje zakóját mindennap, és nagy patáliát csap a női hajszálak miatt. Újabban azonban nem talál egyet sem. Mérgesen kifakad:- Dezső, te már kopasz nőkkel is kikezdesz?! 1950 Kohn felvételét kéri a pártba.- Mondja Kohn elvtárs, ismeri maga Marx és Engels tanait? Azt az első kettőt nem, deaz a Tanai... az nem Tauszig volt azelőtt? Vadászélmények- És kéchlek alásan, lőttem öt ochoszlánt, háchom elefántot...- Te, és kéchlek alásan, nemlöt ejtettél el?- nem, kéchlek... Mi az?- Hát kéchlek alásan a: olyan fekete... és amikoch megcélzód felemeli a két első lábát és ochdít: „Nem lő! Nem lő!” Horgászok A kocsmában szokás szerint megy a duma:- Ekkora halat fogtam...- Az semmi... Az egyik fog egy krétát, lavór nagyságú kört rajzol a padlóra.-Az semmi! - Ugrik fel a másik.- Várj, várj - inti le szelíden - ez még csak a szeme! Állatkertben- Anyu! Mi az ott az elefántnak? - Ordít kíváncsian Juli ka, az elefántbika szexualitására mutatva.- Ó, semmi, ne is törődj vele - pirul el anyuka.- Apu! Apu mi az?- Öö... izé... anyuka mit mondott?- Hát azt, hogy semmi, ne törődjek vele!- Na ja! - Húzza ki magát apuka - el van kényeztetve.'.'! APRÓHIRDETÉSEK Szexpartnert keres ma is aktív röntgenes. Horgászni tanítanék csinos hölgyeket. Kukacot biztosítok! Szűcsmunkákat, muff-fényesítést vállalok. Házhoz megyek. Gaüov Rezső: A sport kapjon képviseletet a kormányban A téma és a tét: a magyar sport (Folytatás a 4. oldalról.) Dr. Szepesi György említette azt is, hogy - az elmúlt vb tanulságai alapján - a svéd szövetséggel karöltve benyújtottak egy szabálymódosító javaslatot, miszerint kezdeményezték a csapatok létszámának csökkentését. Ennek alapján egy-egy játékossal kevesebb szerepelhetne a pályán, amitől a támadó futball előtérbe kerülését remélnék. A sokunk által érdeklődéssel hallgatott ismertetőt követően buszra szálltunk, s irány - a paksi atomerőmű. Hát erről csak anynyit, hogy a sportújságírók - bár ahogy beszélgettünk kiderült, tartottak kissé az erőműtől - kíváncsian nézegették a gépházat és a blokkvezénylőt. Tolna megye is bemutatkozott A nap zárásaként az ASE létesítményeit mutatta be Kiss Gábor, az egyesület ügyvezető elnöke. Ismertette a klub megalakulásának körülményeit, a szakosztályok azóta elért sikereit, amelyek eredményeként az Atomerőmű SE a megye egyik vezető egyesületévé emelkedett. Külön kitért arra is, hogy igyekeznek hozzájárulni egyre növekvő kiadásaikhoz, hallgatván az idők szavára különböző gazdasági vállalkozásokkal próbálkoznak. Ennek egyik reprezentánsával, a sörözővel a beszámoló után közelebbről is megismerkedhettek a vendégek. Másnap reggel két országos napilap készítésének „titkaiba” nyerhettünk bepillantást. Szekeres 1stván, a Nemzeti Sport és Németh Péter, a Magyar Hírlap főszerkesztőjének ismertetését élénk vita követte. Szóba került többek között a sportújságírás szerepe, feladatai mai viszonyaink között, valamint a lapkészítés nehézségeris. Ezután Szekszárdon a sportegyesületek vezetői mutatták be a helyi sportéletet, beszéltek terveikről, gondjaikról. Mint hallottuk nagy eseményre készülődnek, a megye első világbajnokságára. Ugyanis november 2. és 8. között Szekszárd ad, illetve adott otthont a főiskolai asztalitenisz világbajnokságnak, s a megyeszékhely sportszerető aktivistái mindent megtesznek azért, hogy sikerrel birkózhassanak meg a lebonyolítás nehézségeivel. (Folyt, köv.) MEDGYESY FERENC Anyagvizsgáló vállalja franciaágyak technológiai terhelési próbáját. Karbantartó lakatos magányos hölgyek karbantartását vállalja. Állást keres lekonyult nyugdíjas! Kiváló szerszámmal bőrdíszműves bőrlyukasztást vállal. Anyósoknál« frizurakészítés rövid határidőre a „Kisbalta” fodrászszalonban. Anyósok hamvasztás utáni,elhelyezését vállalom. Kis Géza homokórakészítő kisiparos. Bokszolókat keresek könnyű, délutáni-esti, mozgással járó munkára. Szabó Jeromos fogtechnikus. Munkaruha javítását vállalom. Kukuruzsnyák Rémusz gumijavító. Ügyes-bajos dolgaink elintézésében kifinomult módszerekkel segít a „Muhammed Ali” gmk. Figyelem! 1990. X. 15-én feleségem ismeretlen helyre távozott. Aki hollétéről téjékoztat azt felpofozom! Jenci. (- péti) ATOMERŐMŰ - Felelős szerkesztő: LÓCZY ISTVÁNNÉ - Tervező szerkesztő: RUSZ GYÖRGY - Szerkesztőség címe: Paks, PL: 71. 7031 - Kiadja az AS-B Kft. Tolna Megyei Irodája. Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS - Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71., 7101 - Engedélyszám: III/ÜHV/306/T - Megjelenik havonta - Készül a Szekszárdi Nyomdában - 5000 90.2455 -Felelős vezető: VADÁSZ JÓZSEF
