Atomerőmű, 1989 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1989-10-01 / 10. szám

4 PAKSI ATOMERŐMŰ CSELGÁNCS KOSÁRLABDA A dzsúdósport jövője Beindult Simon „gépezete” Akik ismerik és 1986. óta figye­lik Magyarország, pontosabban Paks cselgáncssport eseményeit, azok tudják, minden évben az ősz beköszöntével nem lehet más, mint Atom Kupa, ahol több nem­zet junior korú cselgáncsozója mérkőzik. Az idén nyugati szomszédunk figyelmét sajnos elkerülte a szep­tember 29-október 2. Tudniillik ez időre az osztrákok is („rá”) szerveztek, így a szovjetek, NSZK-sok, jugoszlávok, bulgá­­rok, lengyelek és románok naná, hogy oda mentek. Természetesen a Magyar Csel­gáncs Szövetség ettől függetlenül megrendezte a versenyt az ESZI- ben, ahol még így is hat ország kö­zel 110 versenyzője lépett tatami­ra. A hazai élversenyzők közül mindenki jelen volt, miután szá-A verseny második napján, ok­tóber 1-jén valamivel már nyu­­godtabb volt a légkör, a hangulat, ekkor ugyanis a csapatversenyek­re került sor. A két magyar, „A” és „B” válogatott magabiztosan vette az akadályokat a döntőig, így vég­eredményben: 1. Magyarország „A” 2. Magyarország „B” 3. Franciaország 4. Csehszlovákia 5. Spanyolország 6. NDK A verseny végén Dr. Putriik Bá­linttal az Európai Judo Unió sportigazgatójával beszélgettem dzsúdósportunk nemzetközi és hazai viszonyairól, valamint a jö­vőt érintő kérdésekről.- A magyar dzsúdósport euró­pai rangsorban a közép, világvi­szonylatban a 10-15. helyet fog­lalja el, ami számunkra nem egy előkelő hely - mondja az igazgató úr. Hazai sportunkban a nehézség jövőre fog bekövetkezni, amikor teljesen megváltozik az ösztönzé­si, támogatási rendszer. Addig természetesen lesz egy elnökségi választás is, de ez önmagában nem fogja megoldani a problémá­kat. A kérdés számunkra az, hogy miként sikerül rendezni a hazai dzsúdósportot egyre csökkenő anyagi keretünkből. mukra ez válogatóversenynek számított a novemberben kezdő­dő athéni junior EB előtt. Szeptember 30-án korán keltek a fiúk, mert 7 órától kezdődően már „selejtezték” egymást. Még ezen a napon, az egyéni verseny közben került sor a megnyitóra, amely az ASE cselgáncsosainak bemutatójával zárult... De nem a versenynap, mivel a súlycsoportokban még „döntés­re” kellett vinni a sorrend kérdé­sét. Honi versenyzőink szép sikert arattak, ha fogalmazhatjuk ezt a mezőny színvonala mellett, de már nem ez a fontos, hanem a 6 arany, 2 ezüst és 7 bronzérem, amiért becsülettel megdolgoztak. A hat aranyérem közül szá­munkra természetesen a 86 kg-os súlycsoport győzteséé, a paksi Ko­vács Antalé a legmagasztosabb. És, hogy erről itt Pakson esik szó, annak is megvan a magyará­zata. Az Atomerőmű hihetetle­nül sokat segíti a magyar dzsúdó­sportot egyrészt azáltal, hogy egy széles alapokra épülő, nagyon jól ellátott szakosztályt üzemeltet, ezzel is elősegítve a sportág élteté­sét. Másrészt azáltal, hogy Simon Péter igazgató önzetlen és odaadó munkájával járul hozzá az elnök­ség működéséhez, valamint a sportág egyetemes fejlesztéséhez. Nem titok az sem, hogy anyagiak­kal is támogat bennünket az Atomerőmű, erre eklatáns példa ez az esemény is.- A nemzetközi „középszerűsé­günk” valóban csak anyagi erede­tű?- Nos, közvetett értelemben igen, mert a problémák gyökerét abban látom, hogy az egyesületek nem szívesen foglalkoznak tö­megbázissal - s ebben Paks kivé­tel. Ha ma egy szülő leviszi a gye­rekét, hogy tanítsák meg dzsúdóz­­ni, sajnos előbb-utóbb csalódni fog, mert az egyesületek túlnyo­mó részénél az a gyakorlat, hogy 1-2 gyerekre fordítanak csak ener­giát, azokra akik ponterős ver­senyzők, akik már „hozzák a pénzt a kasszába”. Mi a jövőben ezt az állapotot szeretnénk megváltoztatni, hogy hogyan, most még nem tudom. Hogy a kosaras fiúkkal való találko­zás öröme ritkábban ragadott el az utóbbi időben, mint kiderült, nem vé­letlen. Ők ugyanis egy magasabb célo­kért vezérelve vetették alá magukat szörnyű kínoknak, távol a Duna paksi kanyaijaitól. S a szók, a mondatok amit már megszomjaztunk, most tisz­tán és határozottan csörgedeztek Hes­­ser Zoltán ajakán.- Egy hosszú felkészülés utolsó ál­lomása volt a szeptember 15-17-én, Atom Kupa néven rendezett nemzet­közi férfi kosárlabdatoma - kezdi visz­­szájáról a technikai vezető. - De „la­pozzunk” vissza egy kicsit az időben. Tudvalévő, hogy az elmúlt bajnoki idényben kiharcoltuk az NB I. „A”­­ban való szereplés jogát, ezért egy ke­ményebb felkészülésnek nézhettek elébe játékosaink. A felkészülés első szakaszában egy soproni edzőtáborozáson vettünk részt, amely augusztus 1-11-ig tartott. Az erőnlét és állóképesség edzésére kiváló hely a Lővérek, - bár hegynek futva másként véli az ember- de agör­­csös indulatokat, feldúlt kedélyeket mindig enyhítette az uszoda kellemes vize. Emellett termi edzések is voltak, napi három alkalommal, ahol a „köny­­nyed” medicinlabdától a „nehézkes” kosárlabdáig minden megadatott. Sopron után, augusztus 17-től egy négynapos nemzetközi tornán, a Ba­laton Kupán vettünk részt, ahol a 12 csapatos A-csoportban a 4. helyen vé­geztünk. Itt egy alkalommal legyőz­tük Baját is! Nemsokkal visszatéré­sünk után, a lengyel BYTAM kosár­labdacsapata jött hozzánk edzőtábo­rozni. A BYTAM-mal egyébként együttműködési szerződésünk van, miután két játékosunk, Ryszard Sztankiewicz (203 cm) és Zbibniew Pyszniak(193 cmfigazolt le hozzánka nyáron. A BYTAM a lengyel bajnokság I. osztályában szerepel, soraiban három válogatott szintű játékossal, s ez már sejtett valamit a csapat szakmai tudá­sáról. Még ki sem hűlt a lengyelek helye, amikor két görög csapat, a LARISSA és a KARDITS A jött Paksra edzőtá­borozni. Az utóbbi csapatnál mi voltunk ta­vasszal, míg az előzővel pusztán isme­retségi szinten vagyunk. Mondanom sem kell, velük is sokat játszottunk, akárcsak a lengyelekkel. Itt jegyzem meg, a görögök nagyon képzettek, temperamentumosjátéko­sok, s ezek után nem csoda, hogy elő­kelő helyet foglalnak el az európai ko­sárlabdasportban. Napi két edzéssel, mondhatni már „olajozott” játékkal érkeztünk Zala­egerszegre a Göcsej Kupára. Nagyon fontos állomása ez a csapatok felké­szülésének, mivel itt jelen van a hazai kosárlabdasport összes elitje. Végeredmény a 6. helyig: 1. TTL BAMBERG (NSZK), 2. ZTE, 3. OROSZLÁNY, 4. VIDEO­TON, 5. ASE (!), 6. KÖRMEND. Az NSZK I. ligás csapat, élükön há­rom sötét bőrű amerikai játékos, itt nem talált legyőzőre. Viszont szá­munkra biztató, hogy a Baját 30, a LABDARÚGÁS „Kenyeret és cirkuszi játékokat” - volt az elszegényedett és dologtalan ró­mai nép jelmondata. Közel 2000 év telt el, s ahhoz képest jobb szociális körülmények között, Ró­mától távol, itt Pakson az ASE labdarú­gásáért szurkolók is kovácsolhatnának most hasonlóan szép jelmondatokat. Például ilyet: „több gólt, kevesebb ke­gyelmet” vagy „nem elég az ötös, rúgjál még Vörös”, fogalmazhatnák a telhetet­lenek. Szó ami szó, a fiúk az utóbbi idő­ben nem tisztelik az NB III-as mezőnyt, megszégyenítő „csapást” mérnek min­denkire. Mi okozta az ugrásszerű fejlő­dést, talán a bosszú az elszalasztotta­kért? Bár a győzelem csírája meg volt (van) a csapatban, de ilyen nagyarányú sikere­ket nem remélt senki. Az edzői poszton történt változásról hallottam, s egy csa­pat esetében ez a meghatározó. A távo­zó Botos Antal helyét ki foglalta el?- Nos ennek jártam a végére. Épp edzés vége volt, mikor a labdarú­gópályára kiértem, s az öltözőbe távozó fiúk után, számomra ismeretlen férfit láttam meg, ki nyugodt, higgadt és ki­mért hangsúllyal (szokatlan volt ez Bo­tos után) beszélgetett Váczi László edzővel. Körmendet 10 pont különbséggel győztük le. Sajnos a VIDEOTON fö­lényesen vert meg bennünket. Véle­ményem, hogy nagyon jól összejött most ez a csapat, fegyelmezett, kitűnő védekező játékával még sok meglepe­tést okozhat a nemzeti bajnokságban. Közvetlen a Göcsej Kupa után, szeptember 5-én a jugoszláv Borovó­­ba utaztunk, ahol egy 4 napos túrán vettünk részt. A helyi I. ligás csapattal két mérkőzést, majd Vitkovicébe utazva egy mérkőzést játszottunk egy vitkovicei csapattal, de közben edzet­tünk is. Szeptember 9-től kaptak egy kis lé­legzetvételnyi szünetet a fiuk, de mint már említettem, 15-én kezdődött itt­hon az Atom Kupa. Tulajdonképpen itt mutatkoztak be újonnan igazolt já­tékosaink a helybéli közönségnek. Az eredmény már ismert, s legyen ez jó értelemben vettómenünk,BOROVÓ mögött a 2. helyen végeztünk.- Nem vagyok túlzott optimista, ennek ellenére kívánom, hogy a baj­nokságban is így végezzetek! Csak az a változás volt a csapatban, amiről már szóltál?- Egy magasabb stációba való jutás, egy bizonyos pozíció elérése már mi­nőséget követel. Sajnos, bármennyire fájt, itt nekünk is szelektálni kellett. És ne sértődjön meg senki, de tennünk kellett ezt a minőségjavítás érdeké­ben. Nos, ezek után váltunk meg Nagy Dezsőtől (NB Il-es MALÉV-hez), Maár Gábortól (NB Il-es HALA­­DÁS-hoz), Garai Zsolttól (NB I-es D. KÖOLAJ-hoz), Bozi Zsolttól (NB I-es PVSK-hoz). Újonnan igazoltunk még a két lengyel mellett egy magyar játé­kost, Bérezés Istvánt (191 cm) aki ko­rábban a ZTE csapatában játszott. Borkuty Lacit, fiatal tehetséges já­tékosunkat viszont az NB I-es DU­NAI KŐOLAJ csapatához adtuk köl­csön, reméljük fejlődése töretlen ma­rad.- Remélem én is - hogy a többiek­­ről hallunk még, akik ugyanúgy ré­szesei voltak korábbi sikereknek, csak a jelen kegyetlen kényszeréből távoztak, oly sok szépet hagyva ma­guk után. Eddigi eredmények: Oroszlány-Atomerőmű SE 105:82 Atomerőmű SE-Csepel SC 84:98 Atomerőmű SE-MAFC 102:75 Videoton SC-Atomerőmű SE 86:92 Atomerőmű SE-Tungsram SC 86:75 A tabella állása az ASE szempont­jából az 5. fordulóval bezárólag: 5. Atomerőmű SE 5 3 2 446:439 8 Az Atomerőmű SE hazai mérkő­zéseinek időpontjai: Atomerőmű SE-Szolnoki Olaj október 28.17 óra Atomerőmű SE-Körmend november 11.17 óra Atomerőmű SE-Oroszlány november 22.18 óra Atomerőmű SE-Videoton SC december 9.17 óra Atomerőmű SE-Bp. Honvéd december 20.18 óra Bevezetőben arra kértem mutatkoz­zon be olvasóinknak, mondja el röviden sportpályafutását.- A nevem Pusztai László, 1950-ben születtem Boglárlellén - kezdi megszo­kott határozottsággal az edző. Kisköz­ség, de végtelen labdarúgás-szeretettel megáldott volt Boglárlelle, s nem csoda, hogy a nyarakon át tartó „strandfociból” később több neves játékos került ki, mint pl. Kovács József aki a VIDEO­TON, majd a DÓZSA erőssége volt so­káig. Természetesen én is a strandfocin növekedtem, majd ’67-ben az akkori NB Il-es Siófokhoz kerültem. A csapat 3,5 év múlva kiesett, engem pedig Budai Attila a Kossuth KFSE-hez „vonulta­tott” be focizni. Elég jó csapat jött össze, eredményesen is szerepeltünka bajnok­ságban és ami ebből főnyeremény volt, hogy kevés időt töltöttünk a laktanyá­ban. Leszerelésem után 1973-ban a Szek­szárdi Dózsához kerültem, ahol feled­hetetlen szép 3,5 évet töltöttem el. A sok-sok öröm és bánat közepette, szá­momra jó néhány ismeretség és barát­ság köttetett a környékbeliekkel, mint pl. Szinger Ferenccel a városi sportfel­­ügyelőség vezetőjével, Váczi Lacival, MEDITÁCIÓ ZENÉRE Kovács Tónival, mindenki így becézi, a verseny közben beszélget­tem. s róla a következőket tudtam meg:- Pakson született 1972-ben. Aránylag fiatalon, 10 éves korában kezd el cselgáncsozni FODOR JÓZSEF edző irány ítása alatt. A szor­galmasan dolgozó fiú időről időre váltja be a hozzá fűzött reményeket. A nyurga növésű ifjúsági versenyzővel már TO I'll BÉLA foglalkozik, amikor megnyeri élete első nagy versenyét, a/ ifjúsági magy ar bajnok­ságot. Tóninak egyre több figyelmet szentelnek a szakosztálynál, ne­velésébe bekapcsolódik HANGYASI LÁSZLÓ is. Csiszolódó tudását mindjobban észreveszik nem csak ellenfelei, de a szövetség elnöksége is. 1989-től a bizonyítás már megadatik a nemzetközi porondon is. Egyszerűségével, tiszteletadásával, versenyzői fegyelmével és ered­ményeivel bizonyítja, hogy méltó küldetésére. Az NDK-ban rendezett nemzetközi versenyen 3., Bulgáriában már a 2. hely en végez. Eredmé­nyei alapján tagja az augusztusban esedékes kubai IBV keretnek, de mint ismeretes a politikai állapotok miatt a magyar válogatott nem utazik ki. Ez egy cseppet sem veszi Tóni kedvét, figyelmét a közelgő hazai eseményre, az Atom Kupára fordítja. És amit már tudunk, itt a dobogó legmagasabb fokára áll úgy egyéniben, mint csapatban. TCN­­CSIK JÓZSEF az utánpótlás válogatott vezetője nyugtatott meg, hogy Tóni első számú tagja az athéni junior EB-re utazó magyar csapatnak, amelyet november 21-26. között rendeznek meg.- Tóniről még azt is megtudtam, hogy a Paksi Vak Bottyán Gimná­zium 4. osztályos tanulója, s tanulmányait a Budapesti Műszaki Egye­temen szeretné folytatni. Szabad idejében, és főleg versenyek előtt ze­nél hallgat, mert ez öt megnyugtatja és lelkesíti egyaránt. Ebben egy percig sem kételkedtem, mikor a Pink Floyd mellel Vangelis, Mike Oldfield és Jean-Miche! Jarre zenéjét említette. Kedvencei közül kü­lönösen az utóbbi egyik anyaga, a Zoolook albumról az Ethnicolor, amely a szívéhez közel áll. mert mint mondta: „ezt egy sportoló pálya­futására képzelem el. ahogyan az alapoktól lépésről lépésre ér fel a csúcsra, s ezzel beteljesednek álmai”. Uj vértben az ASE „gladiátorai” aki most első számú segítőm. Szek­szárdiul Szentes Lázár csalt el az NB I-es Zalaegerszeg csapatához, ahol viszont nagyon sokat tanultam, tapasztaltam röpke 2 év alatt. Ezután, aránylag fiata­lon (29 évesen) hagytam el a versenysze­rű labdarúgás színterének sajátos vilá­gát, és mesterségemben, mint irodagép­­műszerész akartam folytatni az életem. Hozzáfűzöm nem sokáig, mivel a szak­mától távol töltött idő alatt a technika óriásit fejlődött, ezért fokozatosan tuda­tosult bennem, nekem a „sportpályán” van a helyem. Rájöttem, hogy nekem a sport, ezen belül a labdarúgás a minden, én csak eb­ben tudok gondolkodni, létezni. 1981- ben Boglárlellén a megyei csapatnál let­tem edző. Csapatommal több-kevesebb sikereket értünk el a megyei, majd a te­rületi bajnokságban, de pénz hiányában az előrelépés elmaradt. Egy alkalommal a siófoki labdarúgó­szakosztály egyik vezetőségi tagja kere­sett meg, hogy vállaljam el a junior csa­patukat. Mi tagadás, nem sokáig kérettem ma­gam, így 1985-től már ott dolgoztam, mint pályaedző. Nagyon nagy kedvvel mélyedtem el a munkában. Volt, amikor reggeltől estig dolgoztam, mert közben a felnőtt csapat edzésében is besegítet­tem. Ez így ment 1 évig, amikor Kaszás Gábor vezetőedző egy alkalommal kö­zölte, hogy ezentúl csak a felnőtt csapat­tal foglalkozzam. Később a Siófoknál is „őrségváltás” volt, így a távozó Kaszás helyét Gellei Imre foglalta el. En Gelleit a szakma egyik legna­gyobb alakjának tartom, tőle nagyon so­kat tanultam emberségből, szakmából, pedagógiából, mind abból ami ma az egyetemes labdarúgást jelenti. Tőle ve­zetett az út idáig, amit kissé fájó volt meglépni.- Ha Siófokon olyan jó volt a szak­mai kör, miért döntött akkor úgy, hogy Paksra jön?- Elsősorban azért, mert úgy éreztem tanultam már a szakmából annyit, hogy most önmagamat valósítsam meg. Má­sodsorban azért, mert a megvalósítás­hoz itt, az ASE-nél láttam meg a kínál­kozó alkalmat. Mielőtt az ASE hívását elfogadtam volna, egy pár mérkőzésen „tanulmá­nyoztam” a csapatot. A látottakból úgy véltem, itt vannak olyan versenyzők akik tudnak, képesek a fejlődésre, akiket lehet motiválni, akik (görcsösen) akar­nak előre lépni. Paksi látogatásom során úgy éreztem, a vezetőség is akarja a mi­nőségijavulást. Ehheza körülmények, a feltételek kiválóak, mondhatni több mint ami az NB Il-höz kell - és nem hí­­zelkedésként - némely NB I-es csapat megirigyelhetné. A nevelés most már a szakemberek dolga és nagyon örülök, hogy ennek részese vagyok én is. (A szakmai kérdéseke! érintő részt a következő számunkban közöljük.) Eddigi eredmények: Szigetvár-Atomerőmű SE 0:3 Atomerőmű SE-Mázaszászvár 2:0 Kaposvári Építők-Atomerőmű SE 0:3 Atomerőmű SE-Táncsics SE 0:0 Somberek-Atomerőmű SE 2:0 Atomerőmű SE-Bóly 5:0 Csurgó-Atomerőmű SE 0:1 Atomerőmű SE-Boglárlelle 6:0 A tabellán elfoglalt hely a nyolcadik forduló után: 1. Atomerőmű SE 8 6 1 1 20:2 19 A hazai mérkőzések időpontjai: Atomerőmű SE-Bonyhád november 5. 13 óra Atomerőmű SE-Marcali november 19. 13 óra Cselgáncs-Kosárlabda-Labdarúgás: G. SZABÓ PÁL emlékparkban, ahol egy nap is ke­vés lett volna. És természetesen találkoztak más országjáró brin­­gásokkal. Hogy sok vagy kevés a három­száz kilométer? Hm. El lehet dön­teni. Tessék felpakolni a bringát és útnak indulni. Ha megjöttek, megbeszéljük. NAGY ISTVÁN PAKSI ATOMERŐMŰ Felelős szerkesztő: LÓCZY ISTVÁNNÉ Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71. 7031 Kiadja a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: DR. MURZSA ANDRÁS Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71., 7101 Engedélyszám: III/ÜHV/306/T Megjelenik havonta Készül a Szekszárdi Nyomdában 2000 89.2990 Felelős vezető: BENIZS SÁNDOR KKRKKPAR Bringával az Alföldön Augusztus végén 9 diák a 4-es iskolából és 3 felnőtt kerékpárra ült, komppal átment az Alföldre, hogy a következő öt napban 336 km-t kerekezzen. Megnézték a Szelidi-tavat, Kiskőröst, Soltvad­­kertet, Kiskunfélegyházát, Csongrádot, Ópusztaszert és Ka­locsát. Fürödtek a Vadkerti-tó­ban, és átüszták a Tiszát. Izzadva tolták a megpakolt, dögnehéz bringákat a Kiskunság homokjá­ban, és szinte repültek a kitűnő 54-esen. Pihentek árokparton, buszmegállóban és kerthelyiség­ben. Tábort vertek, ahol rájuk es­teledett, tóparti kempingben, és csak úgy vadon a Tisza partján. Azt ettek, amit sütöttek és főztek a tábortűzön. Ittak a bolt előtt te­jet, kocsmában üdítőt és jéghideg vizet gémeskútból. Végigkóstol­ták a fagylaltozókat, lihegtek a tű­ző napon és dideregtek egy éjsza­kai felhőszakadás után. Nyögtek az izomláztól és természetesen ja­vítottak defektet. Beszélgettek ju­hásszal, csikóssal. Megismerked­tek a tanyasiak nehéz életével. Órákat töltöttek a pusztaszeri

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom