Atomerőmű, 1986 (9. évfolyam, 1-8. szám)
1986-10-01 / 6. szám
ATOMKKÖMÍÍ fiPlTÖI 3 Endoszkópos vizsgálat Horváth István vizsgálat közben Fotó: Szabó Gyula A leállások munkáinak egyik látványos része az endoszkópos vizsgálat. Ismerjük meg mi is, mi van a „zárt ajtók mögött”. 1984 májusában e módszer kidolgozói, a finn Imatran Voima Energikus mozgású, határozott fellépésű ember Sza likov Genadir hegesztő, aki a Szovjetunióból érkezett Paksra, az atomerőművi szerelésre. Amikor arról kérdezem, hogy mióta dolgozik nálunk, és hogy érzi magát Magyarországon, röviden válaszol: tavaly május óta máig már hegesztett ő a primer- és a szekunderkörön egyaránt, ahol éppen szükség volt rá. 29 éve járja a világot, dolgozott több atomerőmű szerelésén, különféle brigádokban, kollektívákban, de ilyen jó brigádban, mint az Ágoston Gábor brigádja, még nem volt — és máris dicsérné tovább a GYGV-s brigádot, amiben ö is dolgozik, de én még arról faggatom, hogyan került hozzánk, Magyarországra? Elmondja, hogy mehetett volna Jemenbe is, de ő ezt az országot választotta, és jól választott, mivel a nyelvi nehézségek ellenére is nagyon jól megértik egymást a magyar szakemberekkel, és azóta még jobban érzi magát itt, amióta Király József vezető szerelővel együttműködve végzi a dolgát, mivel ez a csapat igen jól dolgozik, jó a hangulat, nagy a munkafegyelem, valamint a fiatalok is nagy szakmai tudással rendelkeznek, és itt nem ismernek lehetetlent; eseteket mesél és neveket sorol fel.. Belátom, hogy Szalikov Genadir nem fog saját ma-A mai vl!ágban varrnak Jócskán veszélyeik, melyek tudatában, sok esetben jelenlétében élünk, és szinte természetesnek vesszük ezt az állapotot. A szintét szeretném kiemelni, mert kulcsszónak érzem, ugyanis a szakemberek felelőssége, hogy a reális — egészséges félelemérzet-küszöb ne süllyedjen, ne devalválódjon annyira le, mint az élet sok-sok egyéb területe. A mád ember, ha beszáll a gépkocsijába, tisztában van — tisztában kell lennie — azzal, vagy eléri a célját, vagy nem, vagy kiszáll a kocsiból, vagy kiveszik. Ebinek ellenére emelkedik a gépjármű-tulajdonosok száma, sajnos a balesetek száma is. Hiába hozzuk a különböző szabályokat és szigorításokat, az emberi felelőtlenség határa manapság már csak fényévekben mérhető. 'Mivel -magyarázható ez? Ennek is. mint minden másnak, igen sok oka van, és ezek közül csak egyet említek. — mely már ismétlés -részemről —, nevezetesen a veszélyérzetünk tompulását. Az utóbbi évtized sajnos bővelkedett nagy katasztrófákban, melyek okai között vastagon kimutatható az emberi hanyagság, közömbösség, a folyamatok végig nem gondolása. Példaként azt hiszem, elég csak az amerikaiak erőltetett űrprogramját említeni, és a szovjet atomerőmű katasztrófáját. Mindkét esetben abszolút Illetékes és hozzáértő — nem képesítés nélküli — szakemberek tevékenykedtek. Oy (IVÓ) szakemberei jöttek el Paksra, amolyan bemutató jellegű alapállapotfelvételre, a 2. turbina revíziójára. Két hónappal később PAV-os kollégák utaztak Loviisaba betanulásra. gáról beszélni, így a brigádvezetőt, Ágoston Gábort kérdezem, hogy nekik mi a véleményük a szovjet hegesztő munkájáról? — Csak jót mondhatok róla én is, és ezt nem azért teszem, mert ő is csak dicsér bennünket, hanem mert ez az igazság. Száz varratból egy, ha rossz. Nagyon jó vele dolgozni. Szalikov folytatja: — Akik ebben a kollektívában dolgoznak, bárhol megállnák a helyüket a világban, és öregbítenék a magyar szakemberek jó hírét. Nagyor sajnálnám, ha előbb mennének vissza Dunaújvávégezték a számukra talán már ruünosnalk mondható fogásokat — munkákat. Márpedig ha valamit rutinból végzünk, annak előtob-utóbb kellemetlen végkifejlete lesz. Legyen az akár a K RÉS z -táblák „figyelése” a megszokott útvonalon, vagy egy évekig tanult, biflázott fizikadkémiai folyamat figyelése — irányítása. A túlzott önbizalom csökkenti a reális veszélyérzetet, a rossz propaganda munka még ráadásul növeli az önbizalmat. Mire gondolok? Kezdetben azt mondtuk és bizonygattuk, hogy az atomerőműnél szinte veszélyesebb egy színes tv-készülék bizonyos sugárterhelés szempontjából. Csak két példa: 1967-es MTI- hir: „Sugárvédelmi szempontból is tökéletesen biztonságos lesz a magyar atomerőmű."; vagy: „A paksi atomerőmű” című reklámfüzetből: „Az atomerőművek üzemeltetésének több mint 2 évtizedes nemzetközi tapasztalatai egyhangúlag bizonyítják azok biztonságos voltát, mind a személyzet, mind a környező lakosság szempontjából.” Sajnos, a két évtized negatív tapasztalatokat is produkált, az egyhangúságban Igen kellemetlen felhangok szólaltak meg. természetesen és szerencsére jóval kisebb arányban, melyek Jelentős része még ma sem került volna nyilvánosságra, ha nem következik be Csernobil. Jelen pillanatban abban a stáamelynek során a finn turbina endoszkópos diagnosztikai rendszerrel ismerkedhettek meg hazai körülmények között. 1985. február 28-án került sor arra a szerződéskötésre, amelyet az IVÓ és a PAV képviselete írt alá, finn szabadalom hazai alkalmazására. Még ez évben, Horváth István és Markovics Ferenc az IVÓ szakembereivel közösen végzett felméréseket az 1. és 2. turbinán, a már saját tulajdonú vizsgáló berendezésükkel. Mit is jelent az endoszkóp? Szabad fordításban: betekinés. Azaz bármely zárt gépbe, berendezésbe vagy rendszerbe egy alkalmasan kialakított nyíláson (nyílásokon) keresztül betekintést nyerhetünk anélkül, hogy azt meg kellene bontani. Felhasználási területe ma már korlátlan. Vállalatunknál jelenleg a turbináknál alkalmazzák, de jövője lehet a gőzfejlesztők, szelepek, egyáltalán olyan berendezések analitikus megfigyelésének, amelyek érzékenyen érintik a biztonságos, zavartalan termelést. rosba, mint ahogy én megyek vissza a Szovjetunióba, ami jövő év tavaszán esedékes. Jól esik hallani, amint arról mesélnek felváltva, hogyan segítik egymást, hogy itt a fiatalok is szívesen dolgoznak, érezve a jó munka utáni örömet, és hogy a fiatalok tisztelik és becsülik az idősebbeket, akik önzetlenül, pontosan átadják a tapasztalataikat. Valahogy így van ez megírva a „nagykönyvben”, csak valahogy a megvalósítás gyakorisága nem kielégítő. — T — diumban vagyunk, amikor nyíltan elismerjük, „hogy az atomerőmű potenciálisan igen veszélyes létesítmény”. Ügy vélem, igazabb — emberségesebb ez a megfogalmazás, hiszen tudatosítja mindenkiben — nemcsak a lakosságban, hanem a szakemberekben is — az örök veszélyt, az állandó készenlét szükségességét, száműzi a túlzott magabiztosságot, mely néha már az önteltség színeit kezdte felvenni. A hasonló gondolkodási módokat sorolom én a túlélés kötelességei közé. Vagy azt a szemléletet, miszerint még a baj megtörténte előltt fel kell, és fel is lehet készülni annak megelőzésére, vagy ha mégis bekövetkezett, akkor Olyan szervezett védekezési mechanizmus beindítása, melyet már a baj bekövetkezése előtt gyakoroltunk. Ezeket az Intézkedéseket sorolom a túlélés kötelességei közé. Egy nagyon konkrét és eddig majdnem tabuként kezelt téma: az elzárkózás és a kitelepítés. Csernobil tanulságai között ez a két sző is vastag betűkkel van beírva. Ezért szükséges nekünk is nyíltan és őszintén beszélni ezen egyik túlélési kötelezettségünkről, hiszen mind az elzárkózásra, mind pedig a kitelepítés — kitelepülésre most kell felkészülnünk, még akkor is, ha tudjuk — sejtjük, hogy soha nem lesz szükség rá. BEREGNYEI MIKLÓS Hova ? A kérdést egyre gyakrabban teszik fel egymásnak a kivitelező vállalatok dolgozói. A kivitelezés folytatása (teljes leépülése?) körüli bizonytalanság néha kételyeket támaszt az emberekben. Hová mész? Hová menjek? Tengiz, Stendhal, Szíria? A Vegyépszer dolgozói is ilyen kérdésekkel a tarsolyukban ültek le szeptember 2-án az MMK nagy klubjában. Ezeket a kényes (kényelmetlen?) felvetéseket válaszolta meg azonnal és helyben Vizi János főszerelésvezető. Merre tart a paksi beruházás? Mi lesz a dolgozókkal? Hol és hogyan lehet külföldi munkát vállalni? És főként mennyiért? A jelenlévők, a kérdezők megkaptuk a választ, egy kis ízelítővel, Vizi elvtárs álláspontjából. E sorok írójának is feltűnt a főépítésvezető emberközpontú, a dolgozók és a vállalat érdekeit egyaránt figyelmező szemlélete. A paksi dolgozók kilátásai? Mintha nagy sötét alagútba futnának. Valahol szemben dereng egy kis fény, de senki nem tudja még, hogy az alagút másik vége jön-e, vagy a vonat. Ezt Vizi elvtárs sem tudta pontosan megmondani. A fórum apropója és hangulata azonban feltétlenül hasznos volt. Dicséret érte a Vegyépszernek. Mindig voltak és lesznek olyan emberek, akik valami különös tettre váltakoznak. Ilyen Kovács S. Ottó is, az ERŐTERV dolgozója. Tőle tudom, hogy megszállott sportrajongó és sportoló, de a hír mégis meglepett, miszerint görögországi kerékpártúrára készül. Az utat valóban megtette, amiről így számolt be: — Világéletemben vágytam egy hosszabb kerékpártúrára. A Magyar Olimpiai Akadémia, aminek hallgatója vagyok, eszményi lehetőséget kínált: zarándokutat tervezett az ókori olimpiák színhelyére, s elhatároztam, hogy oda az utat kerékpáron teszem meg. Próbáltam társakat szerezni, de nem vállalkozott senki, így magányos, de tudatos felkészülésbe kezdtem. Térképeket, útikönyveket vettem, és kijelöltem az útvonalat, majd a domborzati és éghajlati viszonyok ismeretében állítottam össze edzéstervemet. Egy héttel az indulás előtt eltört a gépemnek egy olyan japán alkatrésze, amit nem tudtam hirtelen beszerezni. Tanácstalan voltam, amikor az egyik munkatársam javasolta, hogy írjak a Csepel Műveknek. Részletesen írtam mindenről, és a második nap jött a válasz, hogy menjek be megbeszélni a dolgokat. Hálával gondolok vissza arra a napra. Megkötöttük a szerződést, és reklám célból teljesen ingyen kaptam egy új, tizsebességes félvesenykerékpárt. Be is járattam, hogy az első ötszáz kilométeren jöjjön ki a hibája, de egy küllőszakadáson kívül más probléma nem volt. Es elérkezett július 24., az indulás napja! Hét órakor találkoztam a tv munkatársaival, barátaimmal, kollégáimmal. Rövid búcsúzkodás, és a gépemmel Báncsiki Laci barátom kocsija nyomába szegődtem, aki Pest határáig ... hogy itt volna már az ideje rendbe tenni a magyar labdarúgás szénáját. Ez a sportág, ami valaha sok-sok magyar embernek a szórakozását, örömét szolgálta, ma csupa bosszúság forrása. Rossz nézni, ahogy a válogatott vagy az NB I-es játékosok álldogálnak, tehetetlenkednek, vagy alibiből lötyögnek a pályán. A televízióból meg milliók nézik a kiábrándító produkciót. Mert ugye, a nagy akarat az, ami lebénítja az aranylábúakat, írják a sportsajtóban, mondja Knézy Jenő vagy a többi tévériporter. Mi van akkor, ha egyeseknek az is eszébe ötlik — a rendszeressé váló mérgelődés közben —, hogy milyen magas fizetésért teszik mindezt a fiúk. Azoknak aztán magyarázhatják a pénzkiáramlás, a vásárlóerő, az értéktermelés, a hatékonyság stb. bonyolult gazdasági összefüggéseit . . . Hallottam olyan elkeseredett hangot is: „nekem aztán ne dumáljanak termékszerkezet-váltásról meg a gazdaság ésszerű átszervezéséről, amikor egyetlen sportág, a labdarúgás normális szervezeti kereteit nem képesek megteremteni a nagyokosok . . Ha belegondolok, lehet, hogy a két dolognak semmi köze sincs egymáshoz, de az is lehet, hogy van. Ha valahol már működik valami, mégpedig jól — levezetett. Felejthetelenül jó érzés volt ez! A cél: a görög országi olimpiai falu volt, ahová augusztus 16-án 13 órára kellett érnem. 16 napot kerékpároztam, összesen 2220 kilométert. Szállásom ott volt, ahol rám esteledett. Aludtam iskolaudvarban, szőlőskertben, citromligetben. 12 óra 45 perckor érkeztem Olimpiába, de a többiek csak 13.15-kor értek oda, Így • ceremónia miatt — amit videóra is felvettek —, mégegyszer „be kellett indulnom". Aztán a gráciák, a mi lányaink, térden állva. Azon töprengtem... gyen az bármi, aminek a működőképesség inkább előnyére válik, mint hátrányára — talán nem lenne teljes képtelenség azt okos, hozzáértő, rátermett emberekkel megvizsgáltatni, kielemeztetni, aztán megpróbálni működtetni hazai viszonyok között is. Ehhez persze a magyar körülmények tökéletes ismerete elengedhetetlenül szükséges volna. A kívánt működéshez a jöt persze meg lehetne tartani a hazaiból, nem lenne muszáj mindent kidobni, ami régi. Ha meg sikerült működésbe hozni azt a bizonyos gépezetet, akkor már nem lenne más hátra, mint biztosítani a megbízható, folyamatos kontrollt, ami az esetleges bajokat, eltorzulásokat, a működés akadályait hivatott lenne feltárni, aztán az okosok közös munkájával újra biztosítani az óhajtott további működés feltételeit. Csak éppen azok nincsenek meg, akik ezeket mind elvégeznék. Mostanában nagyon divatos az önállóság fogalmával dobálózni, és lebecsülni a központi irányítás jelentőségét Lám-lám, mégiscsak vannak esetek és helyzetek, amikor nélkülözhetetlen egy központi elv a nagyon különböző érdekek egyeztetésére? Hogy ez nemcsak a focira vonatkozik? Ezen töprengjen el ki-ki saját maga! párnáról zacskós levest kínáltak, amit el kellett fogyasztanom, majd babér koszorút tettek fejemre. Le hetne ennél méltóbb jutalom a fáradozásért'! Már útközben gondoltam egy bolgár tengerparti túrára, amit több résztvevővel szeretnék megszervezni Négy év múlva egy nyugateurópai körutat tervezek, * szeretnék egyszer eljutni o New York-i maratonira is. De, hogy közelebb maradjak a realitásokhoz: indulni akarok az itthoni triatloni versenyeken, és az olimpiai ötpróbákon. Szabó Szalikov barátokra lelt Király József, Somogyi János, Csabok József, Szúrnia Károly, Kállai Mihály. GENADIR SZALIKOV, Horváth Attila guggol, Rácz János, Kajdacsi István, Böhm József, Ágoston Gábor, Gilt J ózsef. Berek Ferenc. Fotó Deák Hunor A túlélés kötelességei —ma Él mén v sarok Két keréken a sz. p
