Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)
Diána RADVÁNYI: Fayencekachelöfen der Habaner, Ofenkacheln und ihre Rekonstruktionen in der Sammlung des Kunstgewerbemuseums zu Budapest
HABÁN FAJANSZKÁLYHÁK, KÁLYHACSEMPÉK, KÁLYHAREKONSTRUKCIÓK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN ÖSSZEGZÉS A habán kerámiával foglalkozó irodalomban a kályhaművesség emlékeinek vizsgálata legtöbbször az egyes kályhacsempékre, azok formájának, díszítésének kérdéseire terjed ki, és a figyelem nem irányul - a gyűjteményekben magányosan előforduló csempék esetén nem is irányulhat - az egykor felépült kályha egészére. E fűtőberendezések eredeti formájának, megjelenésének vizsgálatát kísérelem meg több hitelesnek mondható, ma is egész felépítményként álló vagy rekonstruálható emlék számbavételével. A habán kályhák jellegzetes csempetípusa a figurális ábrázolás helyett textil-, tapéta- vagy terülőmustrás. Ezt a típust nemcsak a habánok készítették, de megkülönböztethetők olyan motívumok, amelyeket ők különös előszeretettel használtak, és amelyek a német területeken kevéssé voltak ismertek. Ilyen csempékből az akár különböző mintákat, színeket viselő sarok-, párkány-, lábazati- és lezáró pártá- zatcsempékkel kombinálva többféle variációban és méretben épülhettek fel különböző kályhák. így egy szétszedett - és szétszóródva előkerült - tapéta- vagy terülőmustrás kályha elemeinek összetartozása és hiteles rekonstrukciója csak ritkán egyértelmű. Bár ólommázas és mázatlan csempékből álló kályhák is készültek a habán műhelyekben, az ónmázas fajanszból készült kályhák a legreprezentatívabbak, és legbiztosabban a habán műhelyek munkájának tartott darabok. Az egyik legismertebb az Iparművészeti Múzeum Maksai termében álló, 17. századi, hagyományosan felső-magyarországi habán műhelyből származóként meghatározott kék-fehér, pompás kályha (ltsz.: 6542, vétel Besztercebányáról - Banská Bystrica, Szlovákia -, az egykori Turcsány- házból), mely 1889 óta áll a jelenlegi helyén. Ennek legszorosabb párhuzama talán a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán látható kályha (ltsz.: 63/1927, a Baán család liptónádasdi - Trstené, Szlovákia - kastélyából került a múzeumba), valamint egy rajzban rekonstruált régészeti lelet: a magyarózdi (Ózd, Románia) Radák-Petrik kastély ásatása során előkerült, szintén kék alapon fehér mintájú, ónmázas csempékből álló együttes. Ludwig Döry hívta fel a figyelmet arra, hogy a Könyöky József 1888- ban készített felmérési rajzán látható, a Besztercebánya, Alsó utca 17. szám alatti „Winkler-házban” talált kályha igen nagy hasonlóságot mutat az Iparművészeti Múzeumban álló darabbal. További szorosan ide tartozó példa Krasznahorka (Krásna Hőrka, Szlovákia) egykori Andrássy- kastélyának kály háj a- ez azonban feltűnően eltérő mintájú csempékből áll, másodlagos felállításban. Ehhez a csoporthoz tartozik Bajmócon (Bojnice, Szlovákia) az egykori 69
