Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)

Diána RADVÁNYI: Fayencekachelöfen der Habaner, Ofenkacheln und ihre Rekonstruktionen in der Sammlung des Kunstgewerbemuseums zu Budapest

Pálffy-kastély orangerie-szárnyában álló kályha. Valószínűleg az eddig felsoroltaknál későbbi készítésű, de hasonló felépítést sejtet az Iparművészeti Múzeum gyűjteményének az a csak részben rekonstruálható kályhája, amely a nagytétényi kastélymúzeum pincéjében van jelenleg is felállítva (ltsz.: 10235).

E példák alapján kirajzolódik a habán kályhaépítmények jellemző típusa: két hasábból álló, szögletes alak, melynek szélesebb, alsó részét tagolt párkány választja el a keskenyebb, élein levágott sarkú (ez fontos, habán kályhákra utaló jellegzetesség), pártázattal (amely esetleg „rostélyos”, alatta pedig „erkélyes” párkány húzódik) koronázott, hasáb alakú felső résztől.

A kéthasábos kályhatípus mellett egy érdekes és egyedülálló együttes is megtalálható az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében: egy úgynevezett csempés kandalló részleges rekonstrukciója (ltsz.: 5955) korábban szintén a Maksai teremben volt felépítve, jelenleg szétszedve, raktárban található. Ez az Erdélyben egyébként a 15. századtól egészen a 20. század elejéig igen elterjedt fűtőberendezés-típus a habán emlékanyagban nem fordul elő, és ez az együttes is minden bizonnyal több kályha elemeiből összeállított és másodlagos felépítésű, mindazonáltal az írott források tanúsága szerint feltételezhető, hogy a főúri otthonokban habán készítésű csempekandallók is előfordultak.

70