Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)

Diána RADVÁNYI: Fayencekachelöfen der Habaner, Ofenkacheln und ihre Rekonstruktionen in der Sammlung des Kunstgewerbemuseums zu Budapest

Pálffy-kastély orangerie-szárnyában álló kályha. Valószínűleg az eddig felsoroltak­nál későbbi készítésű, de hasonló felépítést sejtet az Iparművészeti Múzeum gyűjtemé­nyének az a csak részben rekonstruálható kályhája, amely a nagytétényi kastélymú­zeum pincéjében van jelenleg is felállítva (ltsz.: 10235). E példák alapján kirajzolódik a habán kályhaépítmények jellemző típusa: két ha­sábból álló, szögletes alak, melynek széle­sebb, alsó részét tagolt párkány választja el a keskenyebb, élein levágott sarkú (ez fon­tos, habán kályhákra utaló jellegzetesség), pártázattal (amely esetleg „rostélyos”, alat­ta pedig „erkélyes” párkány húzódik) ko­ronázott, hasáb alakú felső résztől. A kéthasábos kályhatípus mellett egy érdekes és egyedülálló együttes is megtalál­ható az Iparművészeti Múzeum gyűjte­ményében: egy úgynevezett csempés kan­dalló részleges rekonstrukciója (ltsz.: 5955) korábban szintén a Maksai teremben volt felépítve, jelenleg szétszedve, raktárban ta­lálható. Ez az Erdélyben egyébként a 15. századtól egészen a 20. század elejéig igen elterjedt fűtőberendezés-típus a habán em­lékanyagban nem fordul elő, és ez az együt­tes is minden bizonnyal több kályha elemeiből összeállított és másodlagos felépítésű, mindazonáltal az írott források tanúsága szerint feltételezhető, hogy a főúri otthonokban habán készítésű csempekan­dallók is előfordultak. 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom