Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 25. (Budapest, 2007)

Piroska ÁCS: Kálmán Györgyi (1860-1930), Heart and Soul of the National Hungarian Applied Arts Association

szabadon álló pavilonban került elhelyezésre; kereszt alakban egymással összefüggő, mintegy 1200 m2 alapterületen. A fülkék interieur- szerűen voltak berendezve. A jeles tervezők közül Schickedanz Albert olyan gótikus stílusú díszszekrényt vonultatott fel, amely azoknak a rajzoknak a befogadására szolgált, amelyekkel a magyar képzőművészek Jókai Mórt ajándékozták meg ötven éves írói jubileuma (1843-1893) alkalmából. Kivitelezője Fischhofjenő volt. Faragó Ödön viszont egy elegáns rokokó vitrint álmodott meg, melyet Grubits László asztalos készített el. E szalondarab után a magyaros jellegű tárgyak sajátosságait egy, a társulat megbízásából Györgyi Géza által tervezett ellenző reprezentálta. A keretet Kucsera Károly, a hímzést Konderth Mária készítette.

A millenniumi rendezvényt nemzetközi bemutatkozások egész sora követte: 1898-ban Szentpéterváron, 1900-ban Párizsban, 1902- ben Torinóban, 1904-ben az amerikai St. Louisban, 1906-ban Milánóban, 1909-ben Velencében, 1911-ben ismét Torinóban. Ezek a nagy kiállítások mind-mind lehetőséget adtak a kibontakozó, sajátosan magyar iparművészet alkotásainak külföldi felvonultatására.

Ugyanakkor a hazai közönség az évről- évre megrendezett tavaszi lakberendezési tárlatokon és karácsonyi kiállításokon nyerhetett benyomást műiparunk fejlődéséről.

Györgyi Kálmán a gyakorlati-szervező munka mellett elméleti tudását is iparművészetünk szolgálatába állította. Az egyesület folyóiratának, az 1897-ben újrainduló Magyar Iparművészetnzk munkatársaként, majd szerkesztőjeként az iparművészet aktuális problémáinak s a múzeum tudományos eredményeinek egyaránt publicitást biztosított, miközben a társulat életének minden eseményéről hűen beszámolt.

Györgyi az egyesület önálló műtárgyegyüttesének kialakítását is feladatának tekintette. Az így összegyűjtött anyag utóbb

részben az Iparművészeti Múzeumba, részben a Néprajzi Múzeumba került.

Györgyi Kálmán „fölös aktivitását” 1909- től a Szent György Czéh-ben, a magyar amatőrök és gyűjtők egyesületében fejtette ki, amelynek alapító tagja volt. Ezt a lendületes fejlődést az I. világháború négy éve s az azt követő nemzeti csapás megtörte. A politikai események és a gazdasági összeomlás következtében az ország kulturális élete romokban hevert. A talpra állás súlyos erőfeszítéseket követelt. Ám az 1923-as, 1925-ös és 1927-es monzai nemzetközi kiállítás, az 1926-os philadelphiai, valamint az 1929-es barcelonai világkiállítás sikerei már a magyar iparművészet újjáéledését jelezték.

E nehéz körülmények között Györgyi Kálmánnak még arra is volt energiája, hogy egy látszólag kisebb jelentőségű, de számára kedves mozgalmat felelevenítsen. 1908-ban létrejött egy társaság, melynek célja a főváros köz- és magánépületeinek „fölvirágoztatása” volt, s a „Virágos Budapest-bizottság” nevet vette fel. Az elgondolás rövid idő alatt rendkívül népszerű lett, a szépen meginduló mozgalmat azonban a történelmi események megakasztották. 1929-ben jött el az ideje a hosszú tédenségre kényszerített egyesület feltámasztásának a vállalkozás kiterjesztésével, „Virágos Budapest - Virágos Magyarország” elnevezéssel.

E tervekkel teli élet váratlanul ért véget. 1930. január 19-én Györgyi Kálmán egy néhány nappal korábban kapott agyvérzés következtében meghalt. Kevéssel távozása előtt jelent meg szép képeskönyve „A magyaros ízlés”, mely szellemi hagyatékának tekinthető. Az Iparművészeti Múzeum üvegcsamokában ravatalozták fel, búcsúztatásán számos méltató beszéd hangzott el. A Farkasréti temetőben lelt végső nyugalomra, a Székesfőváros által adományozott díszsírhelyen. Tiszteletére az Országos Magyar Iparművészeti Társulat 1934-ben emlékkiállítást rendezett.

146