Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

ÁCS Piroska: Lechner Ödön köztéri szobrának története

ÁCS PIROSKA LECHNER ÖDÖN KÖZTÉRI SZOBRÁNAK TÖRTÉNETE „Papszi hova lettél?" Ezt a kérdést Szép Ernő (1884—1953) - a neves költő és publicista, a Nyugat első nemzedékének jeles képviselője - tette fel a Hírlap hasábjain 1948. november 28-án megjelent karcolatában. Kétségbeesésének oka, hogy a Liszt Ferenc térről, a Japán-kávéház mellől eltűnt „Papszi", vagyis Lechner Ödön szobra. A térre ugyanis autóbuszgarázst szántak. S bár ez az elképzelés sohasem valósult meg, a monumentum többé nem került vissza eredeti helyére. A viszontagságos sorsú alkotás ma az Iparművészeti Múzeum főhomlokzatának jobb oldali előkertjét díszíti, színével jótékonyan beleolvadva az épület falának pirogránit burkolatába. Lechner Ödön, a magyar nemzeti formanyelv kialakítására törekvő építész 1914. június 10-én halt meg. A Magyar Építőművészek Szövetsége azonnal felhívással fordult az elhunyt híveihez és a nagyközönséghez. Adományokat kívánt gyűjteni a mester emlékét megörökítő szobormű költségeihez. A kezdeményezés a hamarosan kirobbanó I. világháború zűrzavaros időszakában hoszszú időre háttérbe szorult. Jóval később, 1927 májusában ugyan elhelyeztek egy emléktáblát a Japán-kávéházban, de ez az akkori tulajdonos, Gundel Ferenc áldozatkészségéből született, s az egykori legendás hírű múvészasztal két „törzsfőnökének", Lechner Ödönnek és Szinyei Merse Pálnak kettős portréját ábrázolta. A tábla Barta Ernő festőművész tervei szerint készült, az avatóünnepségen Csók István mondott beszédet.

1 A következő évben, 1928. június 10-én alakult meg a Lechner Ödön Társaság, vagyis A magyar építőművészet barátainak társasága.

2 Az ülésen elnöklő Petrovics Elek szavai szerint az egyesülés célja Lechner „emlékének és hagyományainak ápolása, művészeti és nemzeti hitvallásának terjesztése, továbbá az egységes magyar építőművészeti közízlés fejlesztésén és a magyar építőművészeti kultúra megteremtésén való munkálkodás" volt. A trianoni Magyarországon e széleslátókörű építész alakja tehát az önálló magyar stílusú építészet szimbóluma lett. Ezt fogalmazta meg emelkedettebb hangnemben Herman Lipót festőművész is Pesti Naplóbeli tudósításában: „A 'Lechner Ödön Társaság' arra alakul, hogy összehordja, összegyűjtse írásban, sokszorosítsa képben a zseninek arcát, lelkének igaz képét, vágyainak, ábrándjainak gazdag virágos- és gyümölcsöskertjét. Hitének, eszméinek, művészi lelkületének propagálásával, gondolatainak terjesztésével megörökítse Lechner igaz arcát, népszerűsítse azt a meggyőződést, hogy Lechner Ödön inkarnációja a művészetnek és nemzeti gondolatnak."

3 A közgyűlés a háromtagú igazgatóságba Gerő Ödön írót, Korb Flóris építőművészt, tiszteletbeli műegyetemi tanárt és Márkus Lászlót, az Operaház főrendezőjét választotta. Az ügyvezető igazgató Jánszky Béla építész, a gazdasági igazgató Ernst Lajos kormány főtanácsos - a jeles műgyűjtő és művészeti író, a budapesti Ernst Múzeum alapítója és „névadója" -, a jegyző pedig Vámos Ferenc építész lett. A társaság a mester halálának kerek, 15. évfordulóját impozáns módon kívánta megünnepelni. Egy 1929. elején megjelent hír-