Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-06-01 / 6. szám
2008. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG ___15-Innen indultunk. Cudar hajózás volt. Összezsúfolva, mint a barmok. De midőn Bel Abbésben először meghallottuk a légiós induló, a "Boudin" ütemeit, végigborzongott hátunkon a forróság. Egycsa- pásra tudatosodott bennünk, hogy egy olyan közösségbe léptünk, mely új emberekké formál bennünket, amelynek vonzásából soha többé nem tudunk kiszakadni.-Merre járt a Légióval?-Ott voltam az indokínai háború befejezésénél. Egy darabig az átkozott déli mocsárvidéken, a Plaine de Joncs-on, aztán Tonkinban... Dien Bien Phu ostrománál is! Eláll a lélegzetem.-Az amerikaiak sokat tanulhattak volna a mi keserves tapasztalatainkból!-Hát igen. "A történelem kitűnő tanítómester, de nagyon figyelmetlenek a tanítványai!"-Nem két hadsereg, hanem két világ ütközött ott meg egymással. Két teljesen ellentétes életfölfogás. Fehér ember sohasem fog behatolni azoknak a távolkeleti országoknak a rejtelmeibe. Az éghajlatot nem bírja (csupa sürü, gőzölgő dzsungel!), az ellenség harcmodorát nem érti. Illetve, az a legnagyobb baj, hogy nincs is ellenség; legalábbis látható nincs. Mintha a széllel, a köddel kellene háborúzni. Megfojtanak egy katonát, kettőt, hármat; tettesnek nincs nyoma. Büntetőhadjárat indul egy tisztás ellen - ami a földerítők jelentései szerint tele van partizánokkal -, de mire odaérnek, hült helyük.-Én is hallottam, hogy apró bambuszrudakból összeeszkábált barakkjaikat tüneményes gyorsasággal tudják fölépíteni és lebontani.-Mesterei az álcázásnak is! Táboraikat nehéz fölfedezni, márcsak azért is, mert az éjszaka kegyetlen harcosok (akik saját honfitársaik fejét is karóra tűzik), nappal békés rizstermelők. Az ember sohasem tudja, kivel áll szemben. Ellenség a tolmács, a con- gaí, a zöldségárús... Mindent látnak és tudnak. Ezek a vézna kis manók, kerékgumiból szabott mamu- szaikban, a vadállatok nesztelenségével járnak, és rejtőznek el.-Az amerikaiak különleges alakulatokat képeztek ki, csupa aprótermetü emberekből, akik a vietkong szűk, földalatti járataiba is be tudtak hatolni.-Az alagutak! Dien Bien Phu környékén folyton ástak. Hihetetlen kitartással fúrták a csatornáikat. Akármennyit lelőttünk közülük, támadtak a helyükbe újak. Lassan aláaknázták az egész erődöt, s hol itt, hol ott robbantották be a falakat. A támadt résen aztán, mint a tenger árja zúdultak be szokásos "tízezer évig éljen Ho bátyánk!"- kiáltásaikkal. A gamizon fele sem tudott elmenekülni. A halottakat megcsonkították, a sebesültek fejét "coupe-coupe"- al levágták. Mi cipő nélkül gyalogoltunk vagy kétszáz kilométert a táborhelyig, az esőáztatta erdőben, a fenyegető monszunég alatt.-Sok volt a kommunista Vietnámban?-Nem -, de a fehérek gyűlöletében az egész lakosság megegyezett. A faji öntudat mindig mindenütt erősebb az ideológiánál.-Részt vett az algériai háborúban is?-Igen. A Kabil hegyekben éppenolyan kemény életet éltünk, mint a fellaghák: hónapokig meleg étel nélkül, Isten szabad ege alatt... Télen, midőn leesett a hó, lőttünk egy-két fogolymadarat. A felkelők rendszerint a barlangokban húzódtak meg. Könnyfakasztógázzal füstöltük ki őket, vagy helikopterről, távirányítású rakétákkal lőttünk az üregekbe. Rámnéz. A gondolataimban olvas.-Tudom, ma mindezt másképpen ítélik meg. De mi, akik a helyszínen tartózkodtunk s nem egyszer hajmeresztő terrorakciók szemtanúi voltunk, nem láttunk mást a fellaghákban, csak szánalmat nem érdemlő gyilkosokat... Katonai vonalon győztünk; a diplomáciában vesztettük el a csatát.-A gyarmatbirodalmak ideje lejárt. Minden népnek joga van (vagy kellene legyen!) a szabad- ,sághoz! A tűnődő csöndbe motoros hajó berregése hasít bele. A Vieux Port vitorlásokkal és halászbárkákkal zsúfolt medencéjéből If vára felé röpíti a túristákat...-Az "Operation Jumelles" harcai közben halt meg egy barátom. (Az órájára néz.) - Ezt még elmondom, mert beleillik a Légió legendakörébe.-Schranz Dezsőnek hívták. Magyar volt, vagy jobban mondva - sváb. A háború után nem mert hazamenni. Indokínai tartózkodásunk alatt levelezni kezdett egy pesti lánnyal. Nem ismerte személyesen, a rokonai hozták össze vele. A harcok szüneteiben róla ábrándozott. Nézegette, mutogatta a fényképét, mely mosolygós, fehérruhás bakfist ábrázolt. Ölében szürke kölyökkutya. Levedlett kígyóbőröket, Cao Bangban vásárolt, lapos gyöngyházfigurákat küldözgetett neki. Aztán egy napon a fiút lelőtték...-Mi ebben a rendkívüli?
