Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 január HATÁRON INNEN - HATÁRON TÚL Szemelvények a Határon Túli Magyarok Hivatala közleményeiből.-Márton Áron halálának 25. évfordulóján Gyula- fehérváron és Kolozsváron megemlékeztek Erdély jeles főpapjáról. A Szent Mihály-napi búcsúval egybekötött gyula- fehérvári búcsún számos erdélyi katolikus és protestáns egyházi vezető és politikus rótta le kegyeletét a néhai fő- pásztor emléke előtt. Az ünnepségen mintegy ezer erdélyi és magyarországi zarándok vett részt. Az ünnepi szentmisét Erdő Péter bíboros prímás, esztergom-budapesti érsek celebrálta. A hitéért és a nemzeti közössége melletti bátor kiállásáért a második világháború után meghurcolt püspök tevékenységét Jakubinyi György, az ezer éves gyulafehérvári egyházmegye érseke méltatta. A szertartás után a székesegyház alatti kriptában koszorúkat és mécseseket helyeztek el Márton Áron sírjánál, megnyitották az egykori püspök tiszteletére kialakított emlékszobát, majd a kivételes egyéniséget méltató előadások hangzottak el. Az erdélyi magyarság mindig jogai nagy védelmezőjének tekintette. 1949 tavaszán letartóztatták, 1951-ben életfogytiglani börtönre ítélték, s évekig a legnehezebb romániai fegyházak- ban sínylődött. 1955-ben nemzetközi nyomásra szabadult. Az 1896-ban született Márton Áron hitszónok, egyházi és neveléstudományi író, a nagy erdélyi humanisták utódja és hagyományaik folytatója, az erdélyi magyarság megtörhetetlen gerincű szószólója volt. A gyulafehérvári püspöki tisztséget 1939-ben kapta meg. A harmincas években az Erdélyi Iskola című oktatásügyi és népnevelő szakfolyóirat társszerkesztője, valamint az Erdélyi Római Katolikus Nép- szövetség országos igazgatója volt. 1944 májusában Kolozsvárott szenvedélyes beszédben ítélte el a zsidók deportálását. Néhány hónappal később a kolozsvári börtönökben fogva tartott politikai foglyok szabadlábra helyezését segítette elő. Hasonló bátorsággal emelte fel a szavát a világháborút követő hatalmi túlkapások és törvénysértések ellen, felkarolta a magyar nemzetiség ügyét. Anyagilag támogatta a Bolyai Tudományegyetemet, részt vett a közművelődést szolgáló Petőfi-alap megteremtésében. Márton Áron 1980. szeptember 29-én hunyt el. Boldoggá avatásának eljárása nem sokkal halála után elkezdődött, de mindmáig nem fejeződött be. /Erdélyi Riport (Nagyvárad)./-Idén immár kilencedik alkalommal rendezték meg a Tiszacsoma határában feltárt honfoglalás kori temető helyén kialakított emlékparkban a honfoglalási emlékünnepséget. A rendezvény liturgiával vette kezdetét a helyi görög-katolikus templomban, majd az ünneplő közönség menete - amelyet népviseletbe öltözött fiatalok, zászlók tettek még látványosabbá - a falu határában kialakított emlékparkba vonult. „Ezen az ünnepségen arra emlékezünk, hogy Árpád vezér és népe több mint ezer esztendővel ezelőtt átkelt a Vereckei-hágón, hazát alapított, ami biztosította a magyar nemzet megmaradását” — mondotta a megyei tanács képviselője. Üdvözlő beszédében Tiszacsoma polgár- mestere annak a reményének adott hangot, hogy jön még idő, amikor a honfoglaló ősökhöz kötődő tiszacsomai emlékpark az egész magyarság szent helye lesz. „Jelenlétünk folytonosságát jelképezik azok a régészeti leletek, amelyeket itt Tiszacsomán találtak” — hangsúlyozta Demkó Ferenc tiszacsomai görög-katolikus parochus. „Ez a bizonyossága annak, hogy nem vendégek, hanem házigazdák vagyunk, hogy nem jöttünk, beültünk a máséba, hanem letelepedtünk, s azóta is itt vagyunk. Adná meg az Isten, hogy még legalább ennyi ideig tartassunk meg e helyen” — mondta az atya. „Bár honfoglaló őseink kevesen voltak, , mégis elegen ahhoz, hogy országot alapítsanak” Javaslat hangzott el, hogy foglalja törvénybe a magyar ország- gyűlés, miszerint mind az anyaországban, mind az elszakított területeken nemzeti ünnepként emlékezzenek meg a jövőben a honfoglalásról. Az ünnepség hangulatát a helyi középiskola diákjainak az alkalomhoz illő zenés-verses műsorszámai fokozták, a beszédek elhangzása után pedig a résztvevők megkoszorúzták a honfoglalási emlékművet. /Kárpátalja (Beregszász)./-Magyarországi vendégek, a Magyar Nemzeti Tanács, a vajdasági magyar politikai pártok, civil szervezetek, a magyar többségű önkormányzatok, valamint a nagybecs- kereki önkormányzat képviselői, és az egybegyűlt hívek jelenlétében október 6-án az eleméri Szent Ágoston-temp- lomban, Kiss Ernő altábornagy sírjánál emlékezett a Délvidék magyarsága az aradi vértanúkra, a dicsőséges szabadságharcra. Ezen kívül az aradi vértanúk emlékének adóztak Zomborban, Óbecsén, Topolyán, Horgoson és más magyarlakta helységekben. Kiss Ernőt 1849. október 6-ai mártírhalála után titokban előbb a katalinfalvi templomban temették el, majd 1872-ben az eleméri templom családi sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Lázár Vilmos aradi vértanú a szomszédos Nagybecskerek szülötte, akinek emlékére október 5-én este emléktáblát szenteltek fel a székesegyházban. A gyászmisét Huzsvár László bánsági megyés püspök celebrálta, az egybegyűltekhez szólt Do- linszky Árpád evangélikus püspök és Kiss Nándor református lelkész is. Mint elhangzott, „az aradi vértanúk a legnehezebb pillanataikban is tudtak vigasztaló szavakat írni szeretteiknek, képesek voltak hinni a nemzet megújulásában, a magyar nemzet szebb és boldogabb jövőjében. Nekünk is azt kell tennünk, türelmet és megértést tanúsítva embertársaink iránt.” Az ünnepi műsor után a megemlékezés az Emléktemplom előtt alkalmi beszédekkel folytatódott, majd elhelyezték a kegyelet virágait a templom homlokzatán álló emléktáblára. /Magyar Szó (Újvidék)./-Teleki Júlia, volt tartományi képviselő' a közelgő évforduló alkalmából nyílt levéllel fordult a zsablyai polgármesterhez, amelyben az 1944-es megtorlások áldozatainak hozzátartozói nevében azt kéri, hogy legalább egy emléktáblát helyezhessenek el, ahol méltóképpen emlékeznének meg halottaikról. „Tisztelt polgármester úr! Ebben az évben van 61 éve, hogy az 1942-es véres razzia után 1944- ben jött a magyarok elleni megtorlás. A csúrogi magyar ár
