Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-01 / 4. szám
2006 április ható, vallja, de ehhez nagy szükség van az anyanyelvű hittanórákra, vasárnapi iskolára és a Rahói Magyar Iskolára. "Egyre több a pozitív jelenség, számos szülőben születik meg a felismerés: a gyermekének szüksége van a magyar nyelv ismeretére, s évről évre több gyerek lépi át a magyar iskola küszöbét" - mondja Godván Irén. "Az is figyelemre méltó, hogy ma már színtiszta ukrán családok is szívesen választják a magyar oktatási intézményt csemetéik számára." Viszont negatív dolgok is előfordulnak. Egy ukrán óvoda keretében Rahón megszűnt az egyetlen magyar csoport. Az újbóli beindítása azért is fontos, hogy a gyermekek az iskolába kerülve rendelkezzenek a szükséges alapokkal. A cél eléréséhez szövetségest is találtak Román atya személyében, akinek a segítségével aláírásokat szerettek volna gyűjteni az óvodáért. Ám Román atya időközben visszaköltözött Ungvárra. Godván Irén viszont nem mondott le a magyar óvoda tervéről, már csak azért sem, mert jelentkezőkben nem lenne hiány. Egy beregszászi óvónő is szívesen foglalkozna velük, mondja, de egyelőre nincs sem helyiség, sem berendezés. Előteremtésük komoly kihívás, de a tanárnő mégis megvalósíthatónak tartja az ötletet. /["Igazi"] Kárpáti Igaz Szó, Ungvár/--A Magyar Kultúra Napján Lendván a hagyományokhoz híven kiosztották a kulturális nívódíjakat. A díjat az idén a dobronaki kultúregyesület ifjúsági tagozata, a lendvai Diáxínpad és a néptánc-mozgalom terén kifejtett sok éves tevékenységéért Toplak Rudolf vehette át. Göncz László, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet igazgatója méltatásában rámutatott: a muravidéki magyarság kulturális megnyilvánulásának az utóbbi években egyik leghatározottabb jellemzője, hogy a fiatalok körében is erőteljesen kibontakozott, és színvonalas produkciókban nyilvánult meg a kisebbségi értékteremtő tevékenység. /Népújság, Lendva/ Kálmán Imre Erdélyben Az év fordulóján Erdélyben sztár lett Kálmán Imre. Csíkszeredában a "Montrematr-i ibolya", Sepsiszent- györgyön a "Csárdáskirálynő", Nagyváradon a "Zsuzsi kisasszony" slágereivel búcsúztatták az óévet, és köszöntötték az újat. Ismét divat az operett. Operettet többféleképpen lehet játszani - akár drámának is -, de csak egyféleképpen érdemes: jól. Sokan megszólják ezt a műfajt, sokan legyintenek rá, és sokan úgy gondolják: köze nincs a művészethez. Holott ez a sok évtizedig - sokkal inkább politikai, mint művészi meggondolásból - mellőzött műfaj keményen próbára tesz színészt, rendezőt egyaránt, különösen, ha - mint Nagyváradon is - nem adottak az operetthez szükséges feltételek: zenekar, kórus, tánckar. Ez a körítés teszi nagyvonalúvá és látványossá az operettet, és e körítés - amely egyébként a műfaj sajátja - hiányában sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapnia a színészi játéknak, a rendezői fantáziának. Az operett "drámának 25 játszása" - bármennyire jó és izgalmas is - modem találmány; ínyenceknek való, nem igazi operett-rajongóknak. Utóbbiak operettesen, annak eredeti formájában szeretik az operettet. Semmi mást nem szeretnének, mint jól szórakozni, feledni bút és bánatot, örülni a zenének, táncnak, dalnak, nevetni, tapsolni. Egyszerű történetet követni, amely mindig jól végződik. Semmi katarzis, sorskérdés, meg ilyenek, csak selyem, bársony és flitter. A nagyváradi előadás ebből a szempontból megfelelt az operett követelményeinek. Igaz, a Szigligeti Társulat telt házak előtt futó "Zsuzsi kisasszonyfának dramaturgja, a Körös-parti városból indult, ma a Magyar Televízió szerkesztőjeként tevékenykedő Nemlaha György különösen érti ezt a műfajt. Meleg Vilmos rendezővel karöltve nem kívántak társadalmi drámát alkotni a csacska történetből. Meghagyták annak, ami: jókedvű mesének a postáskisasszonyról, a szerkesztőjelöltről és a kisstílű, amúgy kedves szélhámosról, ahol az első felvonásban egymásba szeretnek, a másodikban összevesznek, a harmadikban pedig kibékülnek a szerelmesek. Tág tért kapott a színészi játék, és a váradi művészek ismét bizonyították: ők nagyon jó színészek: komédiások a szó legnemesebb értelmében. Felszabadultan tudnak játszani, jól énekelnek, táncolnak, és persze a prózai szöveg is hitelesebben hangzik tőlük, mint az operettistáktól. Jó díszlet, szép ruhák, szellemes koreográfia, önfeledt komédiázás - kell ennél több a jó szórakozáshoz? Kell, de ezt a többletet az alkotók belekomponálták az előadásba, pótolták az átlagos operett-librettóknál soványabb szöveg hiányosságait azzal, hogy némi öniróniát csempésztek a játékba, mintegy jelezve a közönségnek: "Ne tessék nagyon komolyan venni, az egész csak játék, önöket akarjuk szórakoztatni. Mi nagyon élvezzük a játékot. Játsszunk tehát együtt." A közönség pedig hálásan fogadja, hogy csak azt kívánják tőle: szórakozzon - írja Simon Judit az Erdélyi Riportban megjelent kritikájában. (HTMH)--A Bellyei Járási Tanács december 30-án tartott ülésén elfogadták az idei költségvetést. A kultúregyesületek (a laskói, a várdaróci és a kopácsi) - amelyek eddig is szerény anyagiakkal rendelkeztek - a tavalyi támogatásnak a felét kapják majd, vagyis 10.000 kúna helyett csak 5.000 kúnára számíthatnak. Igaz, hogy már a tavalyi költségvetés átütemezésekor is több szervezetet megrövidítettek, így például a laskói Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület már akkor is csak 5.000 kúnát kapott. Felére csökkentették a bellyei és a várdaróci HMDK-alapszervezet, valamint a Drávatáj magazinműsor, a Baranya Rádió magyar nyelvű műsorának támogatását is (5.000 kúna helyett az idén 2.500 kúnát irányoztak elő). Ugyanakkor például a Magyar Egyesületek Szövetsége által működtetett magyar rádióműsor 10.000 kúna, a Magyar Napló szintén 10.000 kúna összegű támogatásban részesül. /Új Magyar Képes Újság Eszék/ AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
