Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2004-12-01 / 12. szám

4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004 Karácsony KARÁCSONYI ÜZENET A külföldön élő római katolikus magyarok püspökének körlevele a hívekhez 2004 karácsonyán Ilyenkor az év vége felé az ember visszafelé pillant az elmúlt esztendőre és előre néz, kissé szorongva talán, a jövőbe. Magyar népünk politikailag még mindig a széthú­zás és viszálykodás kátyújában vesztegel, annak ellenére, hogy május 1-jén az Európai Unió tagja lettünk, és el­foglalhattuk újra helyünket abban az „európai házban”, amelyben már 1000 éve honosak voltunk. Igaz, hogy ez az Unió próbál elfeledkezni a keresztény múltat meghatá­rozó tényezőkről, de annál inkább sürget bennünket a fel­adat, hogy megmutassuk azokat a jövő nemzedékeinek is. Igaz, hogy országunk vezetői nem mindig állnak hivatá­suk magaslatán és nem mindig válnak hazánk becsületére, akár az ország vezetőinek alkalmatlansága, akár a politi­kai pártok egyenetlensége miatt, akár nemzetközi vonalon hazánk képviselőinek tudatlansága vagy megkérdőjelez­hető múltja miatt. De vannak bíztató jelek, mert a csekély számú fiatalság körében azért szép számmal akadnak szé­les látókörű politikusok, akikre a jövőben számítani lehet. Az egyházak odahaza továbbra is küszködnek az újjá­éledés problémáival, igyekeznek ismét teijeszteni a jó hírt, bár egyre inkább tapasztalják, hogy a szükséges és őket megillető anyagi támogatást nem mindig kapják meg. Ennek ellenére sok lényeges, bár kis arányú aposto­li, keresztény kezdeményezés van kialakulóban. Országos viszonylatban is megnyilatkozik hazánk keresztény volta. Máriazellben együtt imádkoztunk közép-európai testvére­inkkel (az osztrákokkal, szlovákokkal, szlovénekkel, hor- vátokkal, lengyelekkel), hogy közös égi Édesanyánk se­gítsen nekünk lerombolni a válaszfalakat, és megteremte­ni egy békében és szeretetben élő keresztény Közép-Euró- pát. Csíksomlyón új bíborosunk. Erdő Péter érsek-prímás vezetésével ismét csak a Szűzanyához fordultunk erdélyi és csángó testvéreinkkel együtt. Ezekben a zarándoklatok­ban követtük a Szentatya példáját, aki Lourdes-ba és Lo- reto-ba ment el törődött egészségével, hogy ráirányítsa fi­gyelmünket, honnan jön az igazi segítség földi bajaink­ban. Mindez a Rózsfűzér évében történt, amikor Máriával Krisztus arcát szemléltük, aki egyedül képes megoldást hozni háborúkkal zaklatott korszakunkban. Az Isteni Irga­lomnak nincsen határa, még akkor sem, ha mi egyre okta­lanabb módon próbálunk eljárni a mennyei Atya tervével ellentétben. Krakkó mellett Lagiewniki-ben, az újonnan épült bazilikában a magyarok gyönyörű kápolnát építettek a Szentek Közössége tiszteletére, amit nemrégen szentel­tek fel közösen a magyar és lengyel föpásztorok. Itt he­lyezték el Szent István kiályunk csont-ereklyéjét is, hogy figyelmeztessen az ő általa alapított nemzet keresztény gyökereire, amelytől ha elfordulunk, kidönt bennünket a történelem szélvihara. Szükségünk van szentéletű előde­inknek közbenjárására. Ezekhez csatlakozott nemrég az utolsó magyar király, IV. Károly is, akinek családapai szerepe és békét akaró te­vékenysége manapság is példaképül szolgál számunkra. Várjuk a többi szentéletű magyarnak oltárra emelését, Mindszenty hercegprímással a többi püspök és az egy­szerű népből fakadó fiatalok elismerését, akik Isten orszá­gáról tettek tanúságot életükkel és vérükkel, mint például Brenner János vértanú fiatal pap, Salkaházi Sára vértanú szociális testvér, Bódi Magda vértanú munkáslány, és Kaszap István, a hősies szenvedés áldozata. - Most pedig, az októberi Eucharisztikus Kongresszus után Guadalajara- ban, a Szentatya óhaja az, hogy a következő évet az Eucharisztia mélyebb ismeretére, megélésére, imádására fordítsuk. Ezzel meg is van adva nekünk a jövő évnek a feladata. Akár külföldön, akár odahaza teljesítjük keresztségből fa­kadó missziós feladatunkat, a keresztény élet tanúságtéte­lét, ha nem is vagyunk képesek már aktív módon tevéke­nyen apostolkodni, korunk, egészségi állapotunk, vagy egyéb korlátáink miatt, megfelelhetünk hivatásunknak az Imaapostolság útján, amit bizonyára sokan már gyakorol­nak. Ezzel Mindszenty hercegprímás óhaját is teljesítjük, aki egymillió imádkozó magyartól remélte országa sorsá­nak jobbrafordulását. Egyszerű és mindenki által megte­hető ez az Imaapostolság, mert annak három gyakorlata mindenki számára hozzáférhető: (a) Naponta ajánljuk fel magunkat, minden imánkat és munkánkat, örömünket és szenvedéseinket Jézus Szentséges Szívének, engesztelésül bűneinkért és magyar népünkért, (b) Aztán naponta imád­kozzunk el legalább egy tized rózsafíízért, hogy Máriá­val, Magyarok Nagyasszonyával könyörögjünk hazánk­ért és a Szentatya szándékaiért, amiben benne foglaltatik a hitetlenek és bűnösök megtérése, a világ békéje és a ke­resztények egysége, valamint a havonta kijelölt szándé­kok a pillanatnyi világproblémák megoldására, (c) A har­madik gyakorlata az Imaapostolságnak pedig éppen az Eucharisztia évében aktuális: legalább havonta egyszer, első pénteken vagy vasárnap járuljunk a szentáldozáshoz, hogy Jézussal egyesülve tudjuk leélni életünket itt a föl­dön és Vele élvezzük majd az örökkévalóságot is. Engedjék meg, hogy levelem végén Felhívjam a figyel­met emigráns helyzetünk nehézségeire. Igaz, hogy egyre fogyunk, hívek is és papok is, de meg kell maradnunk ke­resztény hitünk katolikus gyakorlásában, a Szent István-i hagyományok megőrzésében, és magyar lelkiségünk el­mélyítésében. így törekszünk égi hazánk felé. Erre igye­kezzünk ránevelni utódainkat is, hogy legyenek ők is olyan büszkék magyar származásukra, mint mi vagyunk. Erre kérjük szentjeink közbenjárását, Magyarok Nagy­asszonyának segítségét, és Jézus Urunkat, aki születésével megajándékozott bennünket és soha nem hagyja elveszni azokat, akik hozzá kötik életüket. Minden magyar testvéremnek, akik akár odahaza a Kár­pát-medencében élnek vagy szétszórva a nagyvilágban próbálnak megmaradni magyarnak és kereszténynek, bol­dog karácsonyi ünnepeket és áldásos új esztendőt kívá­nok, szeretetben a mi Urunkban. + Miklósit á^y Attila SJ püspök

Next

/
Oldalképek
Tartalom