Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004 Karácsony KARÁCSONYI ÜZENET A külföldön élő római katolikus magyarok püspökének körlevele a hívekhez 2004 karácsonyán Ilyenkor az év vége felé az ember visszafelé pillant az elmúlt esztendőre és előre néz, kissé szorongva talán, a jövőbe. Magyar népünk politikailag még mindig a széthúzás és viszálykodás kátyújában vesztegel, annak ellenére, hogy május 1-jén az Európai Unió tagja lettünk, és elfoglalhattuk újra helyünket abban az „európai házban”, amelyben már 1000 éve honosak voltunk. Igaz, hogy ez az Unió próbál elfeledkezni a keresztény múltat meghatározó tényezőkről, de annál inkább sürget bennünket a feladat, hogy megmutassuk azokat a jövő nemzedékeinek is. Igaz, hogy országunk vezetői nem mindig állnak hivatásuk magaslatán és nem mindig válnak hazánk becsületére, akár az ország vezetőinek alkalmatlansága, akár a politikai pártok egyenetlensége miatt, akár nemzetközi vonalon hazánk képviselőinek tudatlansága vagy megkérdőjelezhető múltja miatt. De vannak bíztató jelek, mert a csekély számú fiatalság körében azért szép számmal akadnak széles látókörű politikusok, akikre a jövőben számítani lehet. Az egyházak odahaza továbbra is küszködnek az újjáéledés problémáival, igyekeznek ismét teijeszteni a jó hírt, bár egyre inkább tapasztalják, hogy a szükséges és őket megillető anyagi támogatást nem mindig kapják meg. Ennek ellenére sok lényeges, bár kis arányú apostoli, keresztény kezdeményezés van kialakulóban. Országos viszonylatban is megnyilatkozik hazánk keresztény volta. Máriazellben együtt imádkoztunk közép-európai testvéreinkkel (az osztrákokkal, szlovákokkal, szlovénekkel, hor- vátokkal, lengyelekkel), hogy közös égi Édesanyánk segítsen nekünk lerombolni a válaszfalakat, és megteremteni egy békében és szeretetben élő keresztény Közép-Euró- pát. Csíksomlyón új bíborosunk. Erdő Péter érsek-prímás vezetésével ismét csak a Szűzanyához fordultunk erdélyi és csángó testvéreinkkel együtt. Ezekben a zarándoklatokban követtük a Szentatya példáját, aki Lourdes-ba és Lo- reto-ba ment el törődött egészségével, hogy ráirányítsa figyelmünket, honnan jön az igazi segítség földi bajainkban. Mindez a Rózsfűzér évében történt, amikor Máriával Krisztus arcát szemléltük, aki egyedül képes megoldást hozni háborúkkal zaklatott korszakunkban. Az Isteni Irgalomnak nincsen határa, még akkor sem, ha mi egyre oktalanabb módon próbálunk eljárni a mennyei Atya tervével ellentétben. Krakkó mellett Lagiewniki-ben, az újonnan épült bazilikában a magyarok gyönyörű kápolnát építettek a Szentek Közössége tiszteletére, amit nemrégen szenteltek fel közösen a magyar és lengyel föpásztorok. Itt helyezték el Szent István kiályunk csont-ereklyéjét is, hogy figyelmeztessen az ő általa alapított nemzet keresztény gyökereire, amelytől ha elfordulunk, kidönt bennünket a történelem szélvihara. Szükségünk van szentéletű elődeinknek közbenjárására. Ezekhez csatlakozott nemrég az utolsó magyar király, IV. Károly is, akinek családapai szerepe és békét akaró tevékenysége manapság is példaképül szolgál számunkra. Várjuk a többi szentéletű magyarnak oltárra emelését, Mindszenty hercegprímással a többi püspök és az egyszerű népből fakadó fiatalok elismerését, akik Isten országáról tettek tanúságot életükkel és vérükkel, mint például Brenner János vértanú fiatal pap, Salkaházi Sára vértanú szociális testvér, Bódi Magda vértanú munkáslány, és Kaszap István, a hősies szenvedés áldozata. - Most pedig, az októberi Eucharisztikus Kongresszus után Guadalajara- ban, a Szentatya óhaja az, hogy a következő évet az Eucharisztia mélyebb ismeretére, megélésére, imádására fordítsuk. Ezzel meg is van adva nekünk a jövő évnek a feladata. Akár külföldön, akár odahaza teljesítjük keresztségből fakadó missziós feladatunkat, a keresztény élet tanúságtételét, ha nem is vagyunk képesek már aktív módon tevékenyen apostolkodni, korunk, egészségi állapotunk, vagy egyéb korlátáink miatt, megfelelhetünk hivatásunknak az Imaapostolság útján, amit bizonyára sokan már gyakorolnak. Ezzel Mindszenty hercegprímás óhaját is teljesítjük, aki egymillió imádkozó magyartól remélte országa sorsának jobbrafordulását. Egyszerű és mindenki által megtehető ez az Imaapostolság, mert annak három gyakorlata mindenki számára hozzáférhető: (a) Naponta ajánljuk fel magunkat, minden imánkat és munkánkat, örömünket és szenvedéseinket Jézus Szentséges Szívének, engesztelésül bűneinkért és magyar népünkért, (b) Aztán naponta imádkozzunk el legalább egy tized rózsafíízért, hogy Máriával, Magyarok Nagyasszonyával könyörögjünk hazánkért és a Szentatya szándékaiért, amiben benne foglaltatik a hitetlenek és bűnösök megtérése, a világ békéje és a keresztények egysége, valamint a havonta kijelölt szándékok a pillanatnyi világproblémák megoldására, (c) A harmadik gyakorlata az Imaapostolságnak pedig éppen az Eucharisztia évében aktuális: legalább havonta egyszer, első pénteken vagy vasárnap járuljunk a szentáldozáshoz, hogy Jézussal egyesülve tudjuk leélni életünket itt a földön és Vele élvezzük majd az örökkévalóságot is. Engedjék meg, hogy levelem végén Felhívjam a figyelmet emigráns helyzetünk nehézségeire. Igaz, hogy egyre fogyunk, hívek is és papok is, de meg kell maradnunk keresztény hitünk katolikus gyakorlásában, a Szent István-i hagyományok megőrzésében, és magyar lelkiségünk elmélyítésében. így törekszünk égi hazánk felé. Erre igyekezzünk ránevelni utódainkat is, hogy legyenek ők is olyan büszkék magyar származásukra, mint mi vagyunk. Erre kérjük szentjeink közbenjárását, Magyarok Nagyasszonyának segítségét, és Jézus Urunkat, aki születésével megajándékozott bennünket és soha nem hagyja elveszni azokat, akik hozzá kötik életüket. Minden magyar testvéremnek, akik akár odahaza a Kárpát-medencében élnek vagy szétszórva a nagyvilágban próbálnak megmaradni magyarnak és kereszténynek, boldog karácsonyi ünnepeket és áldásos új esztendőt kívánok, szeretetben a mi Urunkban. + Miklósit á^y Attila SJ püspök
