Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1996-11-01 / 11. szám

22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. november AKI MAGYARNAK SZÜLETETTJOBB, HA LETAGADJA... Egészen jó kis ország lenne ez nélkülünk. Aki nem él ebben az országban, és csak a hír­hordozó eszközökből tájékozódik, kétségbe esik a magyar közállapotokon. A magyarok éjjel-nappal a cigányokat ve­rik, éjjel-nappal a zsidó temetőkben horogkeresztelnek, náci jelszavakat ordítozva kergetik az utcán a négereket, a zsidókat, az arabokat és a cigányokat, mind együttesen. Miközben elnyomják az itt élő szlovákokat, románokat, sokácokat, balrogokat és orkokat. Jó volna ez a kis ország, sugalja a média, ha nem laknának benne magyarok. Mintha egy koncetrált hadjárat kellős közepén él­nénk, melynek egyetlen ki nem mondott célja szétzúzni maradék önbizalmunkat, és állandósítani egy bűntudatos, rossz közérzetet. Mit ír az állítólagos közíró: bozóttűzként terjed a rasszizmus. Mert a kórházban egy tolókocsis, beteg öregember habzó szájjal szidta a cigányokat. A szitkozódás oka bagatel: a cigány betörő mindkét lábát összetörte az öregnek, úgy, hogy a lábújjait amputálni kell. A magyar közvélemény irányítói utasítják a lakosságot, hogy bár­miféle ocsmány támadást, legyen az zsebtolvajlás, betörés, lopás, netán rablógyilkosság, ne csak eltűrjék a cigányoktól, de ezért még szeressék is őket. Ezt nevezik pozitív disz­kriminációnak. Másutt gyülöletkeltésnek és uszításnak hív­ják. A közíró szerint a magyar kultúra rátelepszik a nemzetiségekre, és ahelyett, hogy őket ajnároznánk, kul­turálisan és jogilag kényeztetnénk, hősiességüket naponta felmutatnánk, kimagasló teljesítményeiket példaként citál­nánk, satöbbi, satöbbi, szóval ahelyett, hogy magasszintű pozitív diszkriminációt biztosítanánk nekik... nem ezt tesz- szük. Sírjunk, vagy kivándoroljunk? Mert a helyzet ri­asztó. Ezekből a nyakatekert üzenetekből az derül ki, hogy a magyar közíró-társadalom vagy crackon él, és felajzott ál­lapotában szerelmet vall mindenkinek, aki itt él, de nem magyar... vagy józan, de akkor tényleg csomagolni kellene. A magyar nemzet ugyanis végtelenül békés. Min­denkit eltűr, és mindent elvisel maga körül, még azt is, aki naponta rácsinál a fejére. (A Magyar Narancs ezt sokkal szemléletesebben írná, csak ő pozitívunként értékelné a tettet.) Ugyanis nem a cigányok, zsidók, bunyevácok, soká- cok, svábok és nazgulok semmibevételével kezdődik a név­sor. Hanem azzal, hogy mi magyarok vagyunk naponta megbecstelenítve a kisebbségek által. Mondjuk a média kisebbség által. Egy nő filmet csinál Elie Wieselről (ejtsd: "ili vizel"), aki elmondja, hogy a románoknak nem szabad szégyenkezniük a zsidók elhurcolásáért, de az elvetemült, nacionalista magyarok szégyeljék magukat a holocaust mi­att. Ezt a filmet ingyen, nevelői célzattal fogják mutogatni a közép és általános iskolákban. A televíziósok még sohasem forgattak olyan helyszínen, ahol a magyarok panaszolták volna, miféle ordas félelemben tartanak némely agresszív cigány csoportok akár egész falvakat is. A honfoglalásról jószerivel csak fanyalgó, becs­mérlő hazudozásokat, fitymáló és lealacsonyító hamisítá­sokat lehet olvasni. A magát legnépszerűbbnek tártó mű­fordító megintett bennünket. Csak semmi büszkeség a millecentenárium alatt, semmi nemzeti jóérzés. Nehogy feledjük, bűnös, alattomos, fasiszta nemzet vagyunk, mert negyvenöt évvel ezelőtt nem mészároltattuk halomra ma­gunkat azokért, akik maguk sem tettek semmit saját túl­élésük érdekében. Kultúránk periférikus, történelmünk primitív, művészetünk lopott. Igazából értéktelen szemét vagyunk, a kisebbségi zsenik lapátján. Melyik nemzet tűrné el ezt naponta, és meddig? (DEMOKRATA) Seszták Agnes * (Ilié Wiesel Mitterrand francia elnökkel készített interjújában többek közt ezeket írja: "...az Auschwitzban történtekért maguk a zsidók is felelősek. Az oroszok 20 kilométerre álltak - írja, s mi 15 ezren voltunk. A ránk vi­gyázó 2 némettől és 59 magyar csendőrtől könnyedén meg­szökhettünk volna". Szerk.) Közeledik a Karácsony a Szeretet Ünnepe, sze­rezzen örömet szeretteinek! Rendelje meg Tárczy Kovács Erzsébet Árpád­aranyérmei kitüntetett mezzoszoprán énekművésznő karácsonyi kazettáját. A legszebb magyar karácsonyi énekek és népdalok hangszalagon. A legalkalmasabb karácsonyi ajándék családta­goknak, barátoknak. (Karácsonyi énekek kaphatók hanglemezen is.) Megrendelhető az alábbi címen: Mrs. Elizabeth Tárczy, 214 W. 40th Ave., San Mateo, CA 94403. Tel.: 415-345-8878. Szerkesztő közleménye: All napos Magyarországi útam miatt - ahogy azt az előző számunkban jeleztem -, a novemberi számunk kissé késve kerül olvasóink kezébe. Elnézést érte! Ugyancsak meg kell említenem, hogy a távollétem alatt felgyülemlett postát: előfizetések, levelek, közlésre szánt írások, stb. nem tudtam feldolgozni mielőtt a lap megjelent. Ezért is elnézést kérek az érintettektől. * Jóllehet végleges szám még nincsen, a vonatkozó sza­bályok értelmében a Matáv Rt. január elsejétől átlagosan legföljebb 23,3 százalékkal emelheti díjszabását. * Ót év alatt hárommillió négyzetméterrel csökkent Bu­dapest zöldterülete. A riasztó folyamat megállíthatatlannak tűnik; napjainkban éppen az egykori mezőgazdasági terü­letek beépítése van soron.

Next

/
Oldalképek
Tartalom