Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-10-01 / 10. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. október DR. VARGA LÁSZLÓ ÚJABB FELSZÓLALÁSA A PARLAMENTBEN Dr. Varga László országgyűlési képviselő, a KDNP örökös elnöke már nem először áll ki a parlamentben a nyugaton élő magyarok (emigránsok) szavazójogosultsága érdekében. Lapunk előző számában az országgyűlési napló alapján teljes terjedelmében közöltük dr. Varga László egyik e tárgyban elmondott interpellációját, aminek az adott időszerűséget, hogy a T. Ház most tárgyalja az új alkotmány ügyét és a kereszténydemokrata honatya ezt az alkalmat használta fel, hogy ismét felvesse: méltánytalan az, hogy míg a rendszerváltás érdekében évtizedeken át munkát, pénzt, időt és energiát áldozott hazájukhoz hű emigránsok nem szavazhatnak abban az országban, ahol születtek és melynek ma is állampolgárai, addig mindazok, akik a pártállami diktatúra idején a rendszer szekerét tólták és abban magas funkciót viseltek (sőt emberiség-ellenes bűnöket követtek el), azok szavazati joguk birtokában beleszólhatnak az ország sorsába és joguk van szavazni. A rendszerváltás óta egyetlen esetről sem hallottunk, hogy valakit otthon ezért megfosztottak volna a választójogától. (Bezzeg a "45 utáni időkben százezreket töröltek a választásra jogosultak listájáról, politikai megbízhatatlanság címén. Ez nem követendő példa, de azon érdemes lenne gondolkozni, hogy - mint tudtommal Csehországban történt - azok, akik a kommunizmus alatt kompromittálták magukat, egy bizonyos ideig nem szavazhatnak, illetve megfosztották őket a passzív választójoguktól is, azaz nem választhatók képviselőnek. A magyar parlament félig kiürülne, ha olyan törvényt hoznának, hogy aki a kommunizmus alatt magas tisztséget töltött be, azt kizárják a választásból és nem lehet képviselő...) Varga László most ismét felszólalt a Házban és újabb érveket sorakoztatott fel amellett, hogy azok a nyugaton élő magyarok, akik magyar állampolgársággal rendelkeznek, a képviselőválasztások alkalmával szavazhassanak. Ebből a beszédből közlünk részeket, azzal, hogy helyenként csak a lényegre szorítkozunk, mert a beszédben több helyen ismétlődnek olyan mondatok, amelyek a múltkori cikkünkben már szerepeltek. A közölt szemelvények teljes egészében érzékeltetik, milyen érvekkel támogatta Varga László a Parlamentben a nyugati magyarok választójogát: "A külföldi állampolgárok szavazati jogának tárgyalásánál számos helyes és számos félreérthető érv hangzott el. Úgy érzem, hogy egyáltalán méltatlan arról vitatkozni, hogy azok a nagykorú magyar állampolgárok, akik külföldön élnek - eléggé ismerem tevékenységüket —, a magyar nép ügyével foglalkoznak, miért ne szólhatnának bele választás formájába, a pártok vitájába, a témákba, nem utolsó sorban a kormány megalakításába, hogy melyik párt kapja a többséget. Megragadom az alkalmat, hogy megemlítsek egy Fercsey Jánost, aki spanyol, francia, angol, német nyelven főleg a magyar ügyekről tájékoztatja szerte a világot. Az ausztráliai Csapó Endre vagy Márffy Attila semmi mást nem csináltak az elmúlt évtizedekben, mint magyar nyelven tájékoztatták az ausztráliai magyar lakosságot. Ugyanez vonatkozik a dél-amerikai Czanyó Adorjánra, az amerikai magyar zsidóságot összetartó Figyelő-szerkesztő Farkas Ervinre. Továbbá Szegedi Lászlóra, Vörösvári Istvánnéra, aki a legnagyobb példányszámú magyar lapnak, a kanadai Magyarságnak a szerkesztését végzi férje halála után. Ugyancsak egy Tollas Tibor, aki a Nemzetőrrel foglalkozik, és kizárólag a magyar nép ügyéről tájékoztatja szerte a világban a magyarságot. Idetartozik és meg kell említenem a magyar egyházaknak a vezetőit, református és katolikus papokat. Miért ne vehetnének részt a választásban, mikor a magyar kultúra, a magyar nyelv és a keresztény egyházaknak a fenntartásán dolgoznak? Nincs a világon olyan szép magyar ház, mint Melbourne-ben, Ausztráliában, amit a kisemberek és a gazdagok adtak össze, s ott magyar összejövetelek vannak, magyar gyűlések, a magyar problémákat vitatják. Kiváló munkát végeznek a magyarság érdekében Lovas György, Stirling György, Soós József, Petheő Gábor, Zolcsák István, és kulturális téren Cserey Erzsébet. Ezek az egyesületi vezetők miért nem szólhatnak bele egy választás erejéig a magyar ügyekbe? A társadalmi egyesületek Dél-Amerikában Keserű István, New Yorkban egy Bálintitt Károly, egy Jenőfi Nándor, akik ismételten anyagi áldozatokkal is részt vesz-nek, egy Hámos László, aki az emberi jogok bizottságában el tudta vinni többször az amerikai kongresszus elé az erdélyi magyarság ügyét. Most amikor választani kell, és eljött az idő, amiért dolgoztak, miért ne kapnának vá-lasztójogot? Nem szabad elfelejteni, hogy negyven évig idehaza nem lehetett arról beszélni nyilvánosan, hogy a szovjet csapatok hagyják el Magyarországot. Ki merte ezt kimondani? De ők kimondották üléseiken, hogy tegyenek lépéseket ennek az érdekében. Ha mást nem tudtak elérni, életben tartották az ügyet. Ezek az egyesületek, szervezetek ünnepségeket tartottak október 23-án, idehaza nem lehetett tartani. Nem volt szólásszabadság abban a formában, hogy magyar függetlenség, a nép szabadsága, nem lehetett erről beszélni. Szerte a világban ezek az emberek különböző kulturális és politikai gyűléseiken erről beszéltek és írtak. A Kereszténydemokrata Néppárt ebben a kérdésben javaslatokkal élt, azért, hogy igenis a külföldön élő nagykorú magyar állampolgárok kapjanak szavazati jogot. A magyar kormány részéről annyiszor elhangzik a magyarság összefogása, a kinn élő magyarságnak az értékelése, akkor most miért lökjük el őket magunktól? Összegezve, arra kérem az igen tisztelt Országgyűlést, hogy ne fukarkodjon olyan területen, ahol csak előnyünk lehet, és csak a magyarság nyerne olyan személyekkel, akik a választójoggal élhetnek, és ne szűkítsük azt a kört, amelyik úgyis a szűkülés jeleit mutatja. Amikor a létszámunk, a népességünk csökken, akkor örüljünk, hogy be tudunk vonni olyanokat, akik sohasem szakadtak el tőlünk. Köszönöm,"
