Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
1992. május Amerikai Magyar Értesítő 15 FAZAKAS FERENC: A HORVÁT AGÓNIA VI. rész A délszláv agóniának általában, de pláne a szerb- horvát évezredes ellentétnek nemcsak faji, vallási, lelki és kulturális mozgatói vannak, hanem geopolitikai adottságai is, mert Szerbiától a horvát települések elzárják az Adriaitengert. Van az ügynek egy gazdasági meghatározója is, amit szinte teljesen említés nélkül hagyott a hírközlés. A II. világháború végefelé már jelentős kőolajtermelése volt hazánknak a "Lispei oljamezők” néven ismert területen, mely Zala megye déli részén terült el a Dráva bal partján. Világhírű geológusunk, Dr. Papp Simon sejtette, hogy a Dráva túloldalán is kell legyen olaj s az utóbbi évtizedekben ez beigazolódott, Horvátország Szlavónia elnevezésű részében jócskán termelik az olajat, s ezt a területet foglalták el a szerbek és nem hiszem, hogy ezt erőszak nélkül föladják. A lispei magyar olajmezők termelése az orosz rablógazdálkodás következtében igen lecsökkent. Még sokan emlékeznek a "koncepciós" perek között az ún. MAORT-perre (Magyar Amarikai Olajipari Rt.), amelyben Dr. Papp Simont és jónéhány mérnököt szabotálás vádjával ítélte a népbíróság hosszú fegyházbüntetésre; a két -- 1945- ben már az USA-ból visszatért ~ amerikai igazgatót pedig két heti letartóztatás után kiebrudalták az országból. Mindnyájuknak az volt a bűne, hogy a technikailag ésszerű, mérsékelt termelést alkalmazták, hogy a gáznyomás ne csökkenjen le idő előtt, mert ez nyomta fel automatikusan a csőben az olajat a felszínre. Ekkor az oroszok vették át az irányítást s ennek katasztrófális következményei voltak, így kapóra jött a közeli horvát olaj bősége és erre megépítették az ún. Adria-olajvezetéket, mely Csehszlovákiának és Lengyelországnak is szállította az olajat. A féléves harcok alatt a szerbek az elfoglalt olaj területeken a vezetéket hol elzárták, hol megnyitották. (Az oroszok is ugyanezt csinálták.) Ezáltal a volt csatlós országokat zsarolni tudják a jövőben is, mert az Adriai-tengeren hajókon érkező arab olaj szállítását is megakadályozhatják; az érdekelt országok ezt természetesen aggodalommal mérlegelik. Az 1992-es év elején a minél nagyobb terület megszállásáért folytatott földi harcműveletek Horvátországban megszűntek, hiszen állítólag az Egyesült Nemzetek (ENSZ) "békefenntartó" csapatai már a két harcoló fél között vannak, viszont ennek ellenére Eszék és Vinkovci környékén falvakat - ahol magyarok is laknak - a szerb légierő újabban is bombázott. A súlypont azonban Bosznia-Hercegovina keleti határvonalára tolódott, ahol a Zvornik nevű határváros körül folynak a legsúlyosabb harcok a szerb milicisták és a védekező muzulmán bosnyákok között. Az ENSZ-megfigyelői szerint jelenleg ezrek menekülnek nyugat felé, mert az elmúlt héten az ENSZ, USA, az EK és több európai ország is elismerte Bosznia- Hercegovina függetlenségét. így most esedékes - Horvátország mintájára -- Bosznia-Hercegovina felének elfoglalása (természetesen nem a kommunista-imperialista szerb haderő, hanem a szerb "milicista szabadságharcosok" által). Április elején ezek a hős szerb milicisták még Bosznia 600.000' lakosú fővárosát, Sarajevót is körülzárták, de valami titkos ok következtében ez csak 3 napig tartott. Április 11-én a szerb hadsereg egy jelentős területet elfoglalt a stratégiailag fontos Modrien várossal egyetemben, melynek lakossága majdnem kizárólag mohamedán és katolikus horvátokból tevődik össze. Minthogy a város egy olyan földnyelvben van, mely két szerb csoportot köt össze, így nyilvánvalóvá vált a félrebeszélő nyugati tudósítók előtt is, hogy itt a kommunista szerb hadvezetés és a szerb kommunista kormány között egy megegyezés van az elfoglalandó területeket illetőleg, amelyekről a nem-szerb lakosságot elűzik. A szerbek szántszándékkal packáznak a Nyugattal s szemrebbenés nélkül cinikusan újból és újból azt hazudják, hogy ők nem harcolnak és semlegesek a szerb gerillák és a rosszul felszerelt védekezők közt. Most azután úgy ismétlődnek az események, hogy Bosznia-Hercegovina elnöke, Alyja Izetbegovits kérte a nemzetközi segítséget a muzulmánok védelmére a szerb területfoglalás ellen. Szegény elnök, ő még nem tudja, hogy 3/4 évvel ezelőtt a horvát válság idején kellett volna horvá- toknak, bosnyákoknak, szlovéneknek, macedónoknak, albánoknak egyszerre fellázadni a szerb barbárság ellen s ma nem volna szerb probléma. Macedónia Boszniával egyidőben mondta ki függetlenségét s ott nincsen nagy tömegű szerb, azonban ebben az esetben Görögország tiltakozik, mert az 1913-as 2. Balkán-háborúban Macedónia 1/3-át a görögök rabolták el s így most az 1913-as rablók rossz ellkiismerete borzong. Ezért most Macedónia körül mindenki hallgat, mintha ott semmi nem történt volna. Bush elnök a Balti Államok függetlenségének elismerését hónapokig késleltette, pedig azok bekebelezését a szovjetbe az USA soha nem ismerte el. Tehát itt óriási szabotálás van az egész vonalon! Tudnunk kell azt, hogy a marxi-terrorista és elnyomó Délszlávia "az Új Világrend" szempontjából egy nagyon kívánatos társadalmi berendezkedés volt. A II. világháború alatt az angol katonai hírszerző osztagok teljesen a Szovjet által voltak infiltrálva, így addig etették Churchillt is, amíg az ejtette Mihajlovich csetnik tábornokot, sőt azt Tito kezére juttatta, aki a tábornokot ki is végeztette. Ez az angol-szerb kapcsolat a háború után is megmaradt és amikor Tito 1948-ban szakított Sztálinnal, Tito lett a nyugati hatalmak legmegbízhatóbb kedvence jelentős gazdasági és katonai segéllyel s az összegyűlt 20 milliárd adósságot állítólag el is engedték. Ennek ellenére nemzetgazdaságuk elképszető mélyponton van. Van itt még egy eléggé nehezen felfedezhető akadály, a rokoni és egyéb, eléggé el nem ítélhető személyi elfogultság. 1./ Már említettem az évtizedek óta le- válthatatlan amerikai külügyért, a rosszemlékű Kissinger protezsáltját, Eagleburgert, akinek apja Adlerburgerként jött át a tengeren a "boldog" Délszláviából. Pár héttel ezelőtt azzal dicsekedett újságírók előtt, hogy Bush elnök semmi mulasztást nem követett el azzal, hogy nem siet elismerni a két szakadár nemzet függetlenségét. Eagleburger Carter elnöksége alatt mint belgrádi nagykövet nagy szol
