Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
1992. január Amerikai Magyar Értesítő 11 ugyanezt mondhatjuk a horvát középosztályról. A francia forradalom azonban lényeges változást indított el s hamarosan kitermelődött egy vezető osztály, melyben nem volt sok köszönet, mert illyr, pánszláv és délszláv irányzatot követett. A Bécsi Kamarilla hamar rájött arra, hogy ezek a célkitűzések mennyire segíthetnek a magyarság sarokban tartásának megszilárdításában s így ezeket támogatta. így minden magasabb államjogi tisztségbe saját lakájaikat nevezték ki s így lett Jellasich bán, Pest ellen nyomuló hadserege nem egy horvát nemzeti hadsereg volt, hanem egy hivatalos osztrák ármádia, amelyben jócskán voltak horvátok is besorozva. Mindezt mint az oknyomozó történelem eredményeit, ajánlatos mindkét oldalon szem előtt tartani, mint ahogy a meggyilkolt Radics után a Horvát Paraszt Párt elnökévé választott Dr. Vladko Macsek "In the Struggle for Freedom" c. munkájában azt írja, hogy M.a.gyarország és Horvátország között a viszony hét évszázad alatt változatlan volt, habár nem volt ideális, mert az arisztokrata érdekcsoportok sokszor véres harcokat vívtak, de ezek nem befolyásolták a magyar-horvát uniót, mert mindkét oldalon egyformán voltak magyarok és horvátok. Kiemelkedően tárgyilagos Prof. George Prpic 1973-ban kiadott "CROATIA AND HUNGARY DURING THE TURKISH ERA" c. 32 oldalas történelmi tanulmánya, amelyben azt írja, hogy Jellasich a magyar hazafiak és a bécsi forradalmárok ellen harcolt a Habsburgok uralmának biztosítása érdekében, ahelyett, hogy kikiáltotta volna Horvátország függetlenségét s elfogadva a mintenegróiak ajánlatát, bevonult volna Dalmáciába, felszabadítva azt is a török uralom alól. Igyenilyen szellemben ír Stanko Guldescu (1969) a "History of Mediaval Croatia" c. művének 306. oldalán, kijelentvén, hogy a horvát történetírók nem sok elismeréssel adóznak a középkori négy évszázados (12., 13., 14. és 15. évszazad) magyar-horvát együttélésnek, amely a horvátoknak több előnyt biztosított, mint a magyaroknak. FEGYVERNYUGVÁS NÉLKÜL TELT a karácsony a volt Jugoszláviában, illetve a megtámadott Horvátországban. Károlyvárosban, és Eszéken a pincékben töltötte a lakosság a karácsonyi éjszakát, de lövöldözések voltak Vinkovci környékén, valamint a város melletti településeken is. A zágrábi rádió híradása szerint többen meg is sebesültek, s azt is hangsúlyozta, hogy bár sokan remélték, a jugoszláv-szerb hadsereg a karácsonyt sem tartotta tiszteletben. Miért is tette volna, amikor az ortodox-keletiek sohasem voltak kíméletesek a keresztényekkel szemben? így aztán még erre a szent napra sem lehetett tető alá hozni a remélt fegyverszünetet. Tekintettel arra, hogy ez azért nemcsak Krisztus születésének, hanem egyben a szeretetnek és békének is ünnepe. Kovách G. István: BESZÉLGETÉS A LIPÓT TÁVBESZÉLŐ KÖZPONT ÜZEMVEZETÓJ ÉVEL Idestova 2 éve képviselem Magyarországon az Amerikai Magyarok Országos Szövetségét. Idén márciusban részt vettem a "Kisebbség a piacgazdálkodásban" c. konferencián. Ezen a konferencián — melyet a Miniszterelnöki Hivatal Határonkívüli Magyarok Titkársága rendezett, igazán dicséretreméltó hozzáértéssel - szóba került az, hogy mivel tudná a kormány a leghatékonyabban elősegíteni és támogatni a külföldi beruházásokat. Általános vélemény volt, hogy megfelelő törvények életbeléptetésével és az infrastruktúra kiépítésével. Ebben elsősorban a távközlés európai szintű megvalósításával. Egy, az USA-ban élő magyar vállalkozó, aki a saját vonalán nemzetközi tekintélynek számít, és a szakma az egész világon ismeri, kész volt hazajönni, súlyos dollármilliókat befektetve megvásárolni egy csőd előtt álló vállalatot. Ennek a vállalatnak az alkalmazottai ma munkanélküliek. Látva a nehézségeket, az infrastruktúra, elsősorban a távközlés elmaradottságát (pl. nem tudott a saját öccse lakásában megszállni, mert telefon hiányában félig bénaságra volt kárhoztatva, mindig a Fórumban vagy a Hiltonban kellett laknia, ahol tudott telefonálni), máshová vitte a pénzét. Amikor személyes beszélgetésünk alkalmával Siklós Csaba miniszter úrnak javasoltam, hogy volt magas pártfunkcionáriusoktól, munkásőr parancsnokoktól, egyéb magas beosztású kommunistáktól vegyék el a telefont (ami nemzeti érdek is volna, hiszen mint a moszkvai puccs is bizonyítja, nem szabad magunkat védtelenné tenni. Az egyszerű kommunikáció hiánya segítené kordában tartani ezeket a még ma is ellenséges erőket), kijelentette: "demokráciában élünk, ezt nem tehetjük meg". Sajnos, épp oly messze vagyunk a demokráciától, mint a valódi piacgazdálkodástól. Ezenfelül ilyen gondolkodással csak a nemzet öngyilkosságát segítgetjük elő. Tekintve, hogy a Szövetség jelenlegi irodája Édesanyám házában van, még 1988. júniusában telefont igényeltem. Édesanyám most 93 éves és mozgáskorlátozott. Amikor nem vagyok itt, egyedül él. Orvosi igazolással való alátámasztás ellenére kaptam egy értesítést, hogy 'a telefon bevezetése a központ telítettsége miatt műszakilag megoldhatatlan". Ezekután kaptam egy tanácsot. Adjam be az igénylést a Szövetség nevében. Beadtam. Pár napon belül kaptam egy értesítést, hogy két vonalat kapok (csak egyet kértem, de azt visszautasították megoldhatatlan műszaki okokra hivatkozva), ha befizetek 195.000.- forintot. Még ha csak egy vonalról lenne is szó, az is 95.000.- forint, ami durván 1.300 dollárt jelent. Szövetségünk nem üzlet. Munkánkat tagdíjakból és az esetenkénti szükség megkívánta gyűjtésekből végezzük. Az elmúlt két évben több alkalommal különböző szerveknek összesen kb. 4 millió forint értékű segélyt hoztunk haza. Úgy érezzük, a megkívánt összeget inkább a rászorultak és betegek segítésére kell fordítanunk. Két év óta sikertelenül próbálunk telefonhoz jutni.
