Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
1991. decemb er Amerikai Magyar Értesítő 23 Akik érzékenykedhetnek és akik nem HUNNIA (avagy kis kelet-közép-európai szobortörténelem) Elnézést kell kérnem a pragmatizmusuk kapcsán méltán híres fideszes honatyáktól, de bizony Trianonnal kell kezdenem. Az 1920. június 4-én délután 4 óra 15 perckor aláírt békediktátum - most nem következik egy perces néma megemlékezés ezért az istenért, el ne tessenek hagyni a termet lobogó hajú ifjú titán urak - a Magyarország által birtokolt 282.870 kmJ terület java részét szétosztotta szomszédaink között, s nekünk meghagyott 93.000 kmJ-t. Az egykori Magyarország elcsatolt területein - jelen esetben ez a világ legtermészetesebb dolga volt! - az utódállamok megkezdték a szobrok ledöntését. A szobordöntögetés igen-igen kulturáltan folyt... A románok előbb megrongálták, később lebontották az aradi Kossuth-szobrot. A Szabadság-szobor sorsa ugyanez lett. Nagykárolyban a Kossuth-szobrot lovakkal rántatták le. De nem kímélték a marosvásárhelyi Bem és Kossuth, a nyárád- szeredai Bocskay, s a nagyszalontai Kossuth szobrokat sem. S ugyanaz a sors várt a németbogdáni, fehéregyházi, sepsiszentgyörgyi, preszákai, baróti és máramarosszigeti honvédemlékekre is. A brassói ezredéves emlékművet ezekkel ellentétben még 1916-ban, az Erdélyt lesből megrohanó román csapatok robbantották fel. A szerbek kötéllel a vasúthoz kötözték Kiss Ernő 1848- as honvédtábornok szobrát, s így döntötték le. Törökbecsén ugyanezt bivalyok segítségével tették meg a másik '48-as hős - és '49-es vértanú - Leiningen-Westerburg Károly szobrával. Alsóttebén - újabb változat - dinamittal robbantották fel Kossuth ottani emlékművét. Eltávolították a versed honvédemléket, a zombori II. Rákóczi Ferenc és Schweidel József, a péterváradi Ferenc József és Savo- yai Jenő szobrokat, a drávahídfői Mária Terézia-oszlopot. Meg a zimonyi ezredéves emlékművet. A csehek még 1919-ben ledöntötték a dévényi ezredéves emlékoszlopot, később a munkácsi és nyitrai (Zobor- hegyi) oszlopokat is. Az érsekújvári Kossuth-szobrot összezúzták, Czuczor Gergely mellszobrát pedig megrongálták. Leverték a trencséni Hunnia-domborművet, s helyére egy Giskra-korabeli lovag szobrát helyezték. A nagyvezekényi oroszlános Esterházy-emléket, a losonci Kossuth-szobrot lebontották. Rozsnyón gépkocsival rántották le Kossuth ottani szobrát, Dobsinán pedig ledöntötték és a patakba dobták az ittenit. Selmecbányán, Körmöcbányán, Kassán, Lőcsén, Héthárson szétverték a honvéd-emlékeket. Végül 1921. október 26-27-én két napos megfeszített munkával zúzták szét Mária Terézia emlékművét. Felsorolásunk persze nem teljes, csupán példálódzó. Ami a román, szerb és cseh szobordöntögetésekben közös az az, hogy ezek jogos szoborrombolások voltak. Hogy mitől voltak azok? Ez két dologtól függ: ki dönt és ki által emelt szobrot dönt. Ha román, szerb és cseh dönt szobrot éspedig magyar szobrokat: az helyes, az megengedett, az dicső tett. Előbbiek jogosan érzékenykednek a magyar szobrok miatt, utóbbiaknak viszont szigorúan tilos érzékenykedni azok ledöntése miatt. Ugye tetszenek érteni? Kérem azonban figyelni, mert még messze nincs vége! A helyzet ugyanis az, hogy szobrot tízért szabad állítani! Például a szerbeknek Szarajevóban Gavrilio Prin- cipre emlékezve, vagy a horvátoknak Jellasics emlékét őrizve. Továbbá a románoknak Marosvásárhelyen Mihail Viteazul vagy Gyulafehérvárott Horia-Closca-Crisan emlékére. Továbbá a szlovákoknak Rózsahegyen Seton Watson, a hírhedett Scotus Viator (skót utazó) tiszteletére. Mindezeket természetesen úgy állították fel, hogy eszük ágában sem volt tekintettel lenni a magyarok érzékenységére, noha a felsoroltak közül egyik műalkotás névadójához sem fűznek bennünket a rokonszenv szálai. Érdekelt is az valakit a szomszédságunkban, hogy mit szólnak valamelyik szobrukhoz a magyarok! A mi érzékenykedésünk nem volt szempont soha, ma sem az és a jövőben sem lesz az. Szuverén államoknak tekintették a nevezettek magukat, akik nem kötelesek a saját országukban tekintettel lenni arra, hogy mit szólnak ahhoz a magyarok... Mindez az.ért érdekes, mert tavaly, csigalassúsággal döcögő rendszerváltozásunk első evében valakiknek - persze nem a pragmatikus fideszes honatyáknak! - eszükbe jutott a budapesti Szabadság tér négy, bolsevik magyarok ledöntötte „irredenta" szobra... Az, hogy vissza kellene állítani az elszakított területek jelképeit, az 1921-ben emelt Észak, Kelet, Dél és Nyugat szobrokat, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Pásztor János, Sikló Ferenc és Szentgyörgyi István alkotásait. Nos, azt az eszeveszett sivalkodást, azt a nyavalygó kórust, amely ekkor felzengett... ez szinte elképzelhetetlen volt! A százszámra ledöntött magyar emlékművek román, szerb, cseh kezektől? Ne érzékenykedjünk! A több tucatnyi, román, szerb, horvát, cseh területen emelt magyar érzékenységet sértő emlékmű? Ne érzékenykedjünk! Végül a négy „irredenta" szobor a Szabadság téren? Feléled a keresztény kurzus, Horthy-Magyarország rákfenéje, huj, meg juj, meg a szomszédok érzékenysége... még a „Szabad Európa" is jajveszékelni kezdett! S még mindig nincs vége! A Szabadság téren, ott, ahol ajajajaj édes jó istenkém, nehogy a szomszédaink érzékenységét sértő szobrokat állítsunk fel... nos, ott terpeszkedik változatlanul a szovjet emlékmű! Csak nincs ember e hazában akinek ez sérti az érzékenységét? Amint a Gellért hegyen az ún. „Szabadság-szobor", meg a Vigadó előtt a szovjet emlékmű és a volt MSZMP-székház („fehér-ház") mellett a Marx-Engels emlékmű is egyszerűen nélkülözhetetlenek. Nagyon, de nagyon szeretjük mindegyiket. Arra emlékeztetnek, amire minden órában, annak minden percben, sőt minden másodpercben oly szívesen emlékezünk: a vörös téboly, az ártatlanok ezreinek kiontott vérét követelő totáldiktatúra, a XX. század pestisének, a bolse- vizmusnak négy förtelmes évtizedére! Elvtársak! Nehogy lebontsuk ezeket a gyűlöletes jelképeket, nehogy végre itthon érezhessük magunkat ebben a hazában! Őrizgessük a brigantik, az idegen eszme- rendszer kakukktojáshoz hasonlatos „emlékeit". Nehogy valahogy megbántsuk valakik érzékenységét, mert az igen szörnyű lenne! Ez egy szuverén ország végtére is, amely változatlanul azt csinál, amit mondanak neki! Mert vannak, akik érzékenykedhetnek és vannak, akik nem! Vae victis! Jaj a legyőzőiteknek! Ugye, elvtársak? Vae victis, az idők végezetéig... Dr. Polgárdy Géza
