Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
16.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1985. március Magyar tájak Magyar történelem Utazás Erdélyben VII. Tordáról tovább megyünk dél felé. Az ut a Keresztesmező tágas völgyén vezet át, amely Várfalva és Aranyosgyéres közt húzódik. Itt vivta Decebal király utolsó csatáját 106-ban a rómaiakkal. Később országgyűlések szinhelye is volt. Felvinc vasútállomása a Maros túlsó partján fekvő Marosujvár állomása is. Felvinc Árpád-kori település, hajdan Aranyosszéknek - a székelyek zömétől külön levő szkely széknek főhelye volt. V. István adományozta a Küküllők vidékéről ide telepitett székelyeknek. A Kamaradombon állt a király sóvám é- pülete, egy másik magaslaton pedig a Zsidó vár, mely a Maros menti ut ellenőrzésére a XVI. században épült földvár volt. Felvinc régi kastélya Martinuzzi korából való. Marosdécse határában egy kb. 5000 év- vel ezelőtti késő kőkorszaki civilizáció emlékét fedezték fel, amelyet a régészek marosdécsei kultúraként tartanak számon. Marosujvár a Maros bal partján 5 km- re fekszik Marosdécsétől. Hires sóbányái már a rómaiak korában működtek. A magyar oklevelek 1202 óta emlitik. A szódagyára 1896-ban épült. A sót régebben a Maroson szállították, ezért a városnak nagy kikötője volt. Marosnagylak Marosujvártól kelet felé 7 km-re a Maros bal partján levő hegyfo- kon álló, ősi kéttornyú gótikus templomával 1298 óta ismert. Miriszló község mellett, a szőlőhegyek tövében volt l600. szeptember 18-án a döntő ütközet Viteazul havasalföldi fejedelem és Básta osztrák tábornok csapatai között, amely a román fejedelem verességével, illetve halálával végződött . Nagyenyed az Enyedi patak mentén, védett völgykatlanban 270 m magasan fekszik az Őrhegy lábánál. Fehér megye gazdasági központjainak egyike.- A rómaiak idejében Brucla nevű e- rősség állt e helyen. A várost a XIII. században szászok újraalapították. A középkorban jelentős kereskedelmi és bortermelő központ volt. A borospincék az egész város területét behálózták. A szászok épitették az első templomot is Szt. Egyed tiszteletére 1333-ban. A helység ezért kapta a Villa St. Aegysi nevet, amelyből az Enyed név származik. A XVI. században többször is országgyűlések székhelye volt, s 1564-ben az itteni zsinaton vált szét a szász evangélikus és a magyar kálvinista egyház. A várost 1658-ban a török-tatár sereg, 1704. március 13-án pedig Tige ezredes labancai égették fel. Gyulafehérvár pusztulása (1658) után Alsó Fehérmegye székhelye lett. 1662-ben a Bethlen kollégium is ide menekült, és a polgárság a gyula- fehérvári és tövisi polgárokkal szaporodott fel, akiket II. Rákóczi György nemessé tett. 1784-1848-ig református püspöki székhely volt. 1848 végén a várost megsarcolták, majd a császárnak letett hűségeskü után 1849. január 8.-án mégis felgyújtották, s lakói közül 700 embert megöltek. A szörnyű tűzvészben és rombolásban elpusztult a református püspökség levéltára, összes műemléke, gyűjteménye, kollégiuma, annak értékes könyvtára és múzeuma, számtalan pótolhatatlan történelmi ereklye. A város központjában van az egykori Piac tér. A nagyenyedi vár falait körülsétálhatjuk. Nagyjából négyzetalaku területét több bástya védte, egyrészt a sarkokon, másrészt a falakba épülve. A XV. században átépítették és a bástyákat védelmező céhekre a cimerek emlékeztetnek. A várfalakhoz később lakóépületeket építettek, de ezek egy részét már lebontották, hogy a fal jobban érvényesüljön. Ma sok részlete romos állapotban van. 'í- A vár főbejáratától jobbra, a Beth- len-kollégium oldalszárnyával szemben a falban jelentéktelen kis emléktábla látható: 1849. jan. 8. E tábla tövében van a 700 negyenyedi lakos tömegsírja. A vártemplom eredetileg gótikus épitA iiagyeuiytuh vár rébiluttt
