Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-11-07 / 13. szám
2 mátus Sionnak emez egyik legerősebb várában megnyitom a magyarnyelvű iskolát, hogy ezzel oltárt emeljek a vallásnak és a tudománynak. Mert a vallás és a tudomány nélkül való nép elvesz; elvesz anyagilag, elvesz szellemileg. Mint a pártoskodó nép Hoseas korában az arany borjú előtt térdelt, azt imádta: a mi korunk, a műveltnek kürtőit újkor, az anyagiasság arany borjúja előtt térdepele, azt imádja. Ám legyen. Ha e bálvány előtt áldozva, megtalálnátok állandó boldogságtokat, — nem zavarnálak, ott hagynálak térdelni. Ha mindnyájan igaz utón keresnétek a vagyont, a gazdagságot, én is veletek tartanék. A munkás, szorgalmas, takarékos embert tisztelem, nagyrabecsülöm. Igen jól tudom, hogy úgy az egyház, mint a polgári társadalom felvirágzásának egyik alapfeltétele: az anyagi jólét. Tunya, dologtalan, pazorló népről azt kell mandanunk: el fog veszni; el van veszve. Dolgozzatok, munkálkodjátok, fussatok, fáradjatok; legyetek takarékosak; szerezzetek vagyont, kincset, gazdagságot, de mindezt csak úgy tegyétek, ha az igazság és a becsület utján* tehetitek. Tanítsátok és taníttassátok gyermekeiteket munkásságra, takarékosságra; családotoknak és gyermekeiteknek jólétét biztosítsátok, mert mint az apostol mondá: aki még ezekrőlsemgondoskodik, rosszabb a po- gán y n ál. S ha csupán ezt a célt tűznétek is magatok elébe, akkor is úgy érnétek el legbiztosabban, ha gyermeteiteknek, bárAz eltagadott határ. (Rajz a török világból.) — Vége. — A tanács egyhangúlag elfogadta a Kondér Mihály határozati javaslatát, s kimondá, hogy: nemes nemzetes Lőcsén Gergely ur — mint a község érdemes bírája — meg- bizatik, melyszerint adja tudtára a vitéz pasának, hogy az a „harasztos” erdő, ahol az akasztódás történt, nem bajomi határ. És igy nemes Bajom községe nem köteleles a fel- akasztódott ember elmaradt adóját —• a 400 ezüst frtot — megfizetni. Ezt a határozatot azonban sokkal könnyebb volt meghozni, mint végrehajtani. Mégis csak Lőcsén Gergelyre várt a legnehezebb feladat. Lelte is őt a hideg jóelőre, szerette volna most már a bírói hivatalt inásliak átaladni, (pedig két ökrébe és öt hordó borába került a megválasztódás.) Végre is nagy lelki or^rengatások között felvette magára — amint illik - a kék nadrágját, meg az ezüstpity- kés dolmányát, s aztán kezébe vette az oly nagy tekintélyt kölcsönző biró-pálcát és indult ki a „tetthelyre,’ a falu határozotát tud túl adnia vitéz pasának. A pasa kisded csapatával ott őrizte a holttestet, ^ az erdő szélén, hogy valahogy el ne lopja onnan valaki. S várta a biró megérkezését. Lőcsén Gergely biró uram pedig amint megérkezett, illedelmesen háromszor hajlott földig a pasa előtt s aztán mely életpályára szántátok, a haladó kor műveltségének megfelelő nevelést adtok. Mert haladnunk kell: a gőzmozdony kereke, ha belefogódzol vagy útjába állasz, elsodor, elgázol. Futó pillantást csak azért vetettem anyagi érdekeinkre, hogy meggyőzzek mindenkit arról, hogy még az anyagi jólétet is csak anevelés által szerezhetjük meg és biztosíthatjuk a jövőre. Hoseás próféta sem azért jajdult fel, hogy elvesz az ő népe, mintha az külsőleg nem lett volna elég müveit, élelmes, de mert lábbal tapodták az ősi v’a 11 á s o s és ne m- z e t i intézményeket. Ebben állott az ő nagy tudatlanságuk. Ezért dorgálta nagy keservében Izrael népét oly megrázó szavakban, melyek máig is megrendítik lelkünket. A protestáns Svájcban és Skótországban a jámbor munkások és előkelő emberek mielőtt munkához kezdenének vagy mielőtt megkezdenék a munka által szerzett kenyeret: imára kulcsolt kezekkel Isten áldását kérik; a munka végeztével Istennek rebegnek hálát — ar segedelemért. A munkaszünet idején, ünnepnapokon a templomok istenfélő, áhitatos néppel, az iskolák tanulni szerető ifjúsággal vannak telisded-tele. Az emberek nem káromolják az Istent a nyomor, ínség súlya alatt; a megelégedés, a boldogság dala zeng a nép fiainak és leányainak ajkairól. S mindezt nem egyéb, mint az iskola teszi, melyben tudományt és vallást, mint egymástól elválhatatlan, egymással összenőtt ikertestvért tanitnak. nagy alázattal kijelentette, hogy: mivel ez az erdő nem az ő falujának tulajdona, hát ők abban a véleményben vannak, hogy akkor nem is kötelesek fizetni. E szavak elmondása közben megakadt a nyelve szegénynek vagy háromszor, mert hiszen hazudni nem igen próbált másszor, most is csak a kényszerűség vitte rá. A pasa haragos szemeket vetett a bíróra, s tudtul adta neki, hogyha nem igazat mond: nyárson sütteti meg. — De hát kié a határ? vévé újra fel a beszéd fonalát a pasa. No szegény biró, hazudj újra! mert különben megválsz a bőrödtől. Szegény biró! erre a kérdésre nem is gondolt. Pedig igen természetes volt, hogy ezt is megkérdik tőle. Arca elhalványodott, ereiben talán a vérkeringés is megakadt. Atkozta magában azt a pillanatot, midőn ő a bíróságra gondolt, átkozta azt a percet, mikor ő ezt a hivatalt elvállalta. Még Kondér Mihályt is szidta magában, amiért őt tanácsával ilyen fatális helyzetbe juttatta. Pedig ő volt az első, aki gratulált neki nagyszerű eszméjéért. — Kié hát ez az erdő? ordít újra a pasa, a félelmében csaknem összeroskadt bíróra. — U....u....u,...gy e....emlékszem, ho....hogy a ku__kutasiakó! mondá hebegve a biró, A pasa rögtön egy lovast küldött Kutasra is, aki tudtul adta a bírónak, hogy mivel a kutasi határhoz tartozó
