Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-11-07 / 13. szám
3 És mi nálunk hogy van, amerkai magyar reformátusoknál? Oh mentsetek föl az Ítélet alól; hagyjátok, hogyne szóljak magunkról oly kemény hangon, mint ahogy szólott Hoseás próféta az ő népéhez. Hány helyen emeltünk mi oltárt atudománynakésavallásnak? Ujjainkon könnyedén megtudnánk számlálni. Aldozunk-e hűségesen a már megépített oltárokon? Kinek-kinek a szive, kinek- kinek a lelke mondja rá válaszát; igennel felelni én magam nem mernék. Egyházi életünk eléggé föllendült, de iskoláink értékét, a hol pedig apostoli buzgalommal lelkipásztorok plántálják át a fogékony gyermeki szivekbe a tudomány és a vallás plántáit, a maga teljességében átérezni vajmi kevés helyentudjuk. Pedig az iskola az egyház vje térné nyes kertje; .pedig az Urnák félelme a bölcseség kezdete. íme NewYorkban, azujvilág Babylon jában nyitunk most iskolát, a mit mi magyarok magunkénak vallhatunk. Tudomány és vallás, ez a kettő az, a mit abban tanítunk. Szülék, magyarok, hozzátok ide gyermekeiteket. Igen jól ismerem azt a lángoló lelkesedést, melylyel a népek itteni tengeráradatában magatok at magyaroknak váltjátok; igen jól ismerem azt a törhetetlen igaz szerelmet, melylyel hitünk fejedelmének, az Ur Jézusnak vallását átölelitek. Neveltessétek gyermekeiteket ebben a kettőben: hazátok, nyelvetek megismertetésében és az Urnák félelmében. Hadd oltsuk bele gyermekeitek szivébe a m a g y a r öntudatot, hogy azok akkor is, ha már felettetek domborul a sirhalom, a világ bármely tájékán büszkén, fölemelt fővel magyarnak vallják magokat. Angol iskolákban nem tanulnak vallást: itt hirdetjük az Ur Jézus tudományát, zengedezzük gyülekezeti énekeinket. Ezek legyenek a legnagyobb kincs, mit rájok örökségül hagytok, mert a világi gazdagság atudatlanés hitetlen kezében semmivé lesz, de a lélek műveltsége a szegényt is gazdaggá teszi és közelebb viszi Istenhez, az ég és föld Urához! Kuthy Zoltán, newyorki ref. lelkész. EGYHÁZI ÉRTESÍTÉS. Szeretettel értesítem Delray, Mich., és szomszédságában lakó hittestvéreimet, hogy november hó 11-én szives meghívásuk folytán megjelenek közöttük istenitisztelet tartása végett, a mely alkalomból az úri szent vacsora jegyei is kifognak szolgáltatni általam. Készitgessék azért a hívek magokat, hogy méltó vendégei lehesenek az Ur meg terített asztalának. Az isteni tisztelet a Burdno str., levő német református templomban fog megtartatni délelőtt 12 órakor, délután 6 órakor. Bővebb felvilágosítással szolgál, Orosz Lajos hitbuzgó atyánkfia. Cleveland, O. 1900. okt. 31. CSUTOROS ELEK, ev. ref. lelkipásztor. „harasztos” erdő egyik fáján egy embert felakasztva találtak, aki még négyszáz ezüst forintot fizetett volna a portának, ha úgy nem jár: ennek az összegnek kivitelére fel- szólittatik a biró, mert ellenkező esetben a „megnyuzatás” el nem marad. Lőcsén Gergely uram pedig'ezalatt ott „szurkolt” az erdő szélén, körülvéve cifra török katonáktól. Oh Istenem! mi fog most velem történni, ha a kutasi biró is kijön?? tördelte a kezeit kétségbeesve. Akkor biztosan ki fog sülni az igazság s akkor jaj nekem ! ! Oh be szeretett volna most innen 100 mértföldnyi távolban lenni! Oh mint irigyelte a feje felett repdeső madarak szabadságát, oh mily szívesen cserélt volna velők! Belebujt volna szegény az egérlyukba is, ha lehetett volna. A kutasi biró nem kevés ijedelemmel és nem kevés indignációval vette tudomásul a pasa izenetét. S rögtön indult ki a halálozás színhelyére, hogy a pasát felvilágosítsa a „dolgok mikénti állása” felől. Ott aztán hivatalos tisztelettel és alázattal tudtul adta a vitézlő pasának, hogy ez az erdő, és ez a határ nem Kutas községé, és igy bízva a vitéz pasa ur igazságszereteté- ben, bátorkodott a 400 ezüst frtot ki nem hozni. A pasa erre elvörösödött, mint a pulyka, felugrott helyéről, s oly dühbe jött, hogy Lőcsén uram még a gutaütés szabadító erejében is bízni kezdett. S aztán fenyegető hangon mondá mind a két bírónak, hogyha valamelyikük nem az igazságot mondja, akkor ezen a fán (sfelmutatott a corpus delicti gyanánt szereplő fára) fogják a testűket az égi madarak megenni! Kutasi biró, Kásás György, bízva ügye igazságában, mennyre-földre esküdözött, hogy ez az erdő nem az övék, nanem a bajomiaké. Felajánlotta menybéli jussát, Ígérte testét lelkét a pokolnak és a pokol ördögeinek, azon esetben, ha igazat nem mond. Egyszersmind neki állt Lőcsén Gergelynek (aki kollegája esküdözései alatt reszketve állt mellett), hogy hát nem félsz az Istentől? hogy ott üt meg állóhelyeden egy menydörgős ménkővel, amiért hazudsz Nem szégyelled magad igaz keresztyén katholikus létedre, másra fogni azt, ami a tietek? Nem félsz a pokoltól, nem félsz a purgatorium tüzétől, hogy a gyehenna tüze fogja megemészteni azt a hamis lelkedet, amiért az ártatlant ilyen bajba kevered? Szegény Lőcsén Gergely, dehogy nem félt ezektől, félt biz ő eleget. De hát a saját bőrét mégis többre becsülte valamennyi mennybéli boldogságánál. Úgy gondolta, hogy a pokoltól, meg az ördögöktől is lehet félni; de mindazáltal ezeknél veszedelmesebbnek gondolta a török bégeket és pasákat, mert ezeket még imádsággal sem lehet lekenyerezni, ezek hamar megteszik, amit Ígérnek, hamar lehuzatják az embernek a bőrét. Azért hát ő is úgy tett, mint Kásás kollegájától látta, égreemelt kezekkel és szemekkel esküdözött menüyre- földre, hogy ez a határ nem az övék!
